JR elvitt egy távoli kis házhoz. Megtorpantam a bejárat előtt.
- Be akarok én oda menni? - kérdezem kissé megszeppenve.
- Ha azt akarod, hogy minél gyorsabban visszatérjenek a régi emlékeid, akkor igen, be akarsz jönni. - feleli határozottan.
Megadtam magam, mert kíváncsi voltam, hogy mikre emlékszem. Bementünk a házba, s meglepődtem. Minden régi stílusú volt. A bútorok, az elhelyezkedésük, a falak, tehát minden. Ennek ellenére nagyon tetszett.
- Ez az én házam, érezd magad otthon. - mosolygott rám a fiú.
- Nagyon szép. - mosolygok vissza.
Körülvezetett az épületben. Megálltunk egy szobánál.
- Készen állsz? - kérdezte tőlem JR.
- Nem biztos, de csináljuk. - mosolygok.
Közelebb mentem az asztalhoz, amin egy csomó dolog volt. Hozzáértem az egyik növényhez és előtört belőlem már megint az a furcsa érzés... És megint az emlékképek. Erőtlennek éreztem magam. Szerintem ez a rosszullét látszott rajtam, mert JR kicsit aggódott.
- Jól vagy? Nagyon sápadt a bőröd. Ne hagyjuk abba? - aggódik.
- Nem kell, végig akarom csinálni. - válaszolok zavartan.
Már több mint fél órája ilyen állapotban vagyok. A jobb csuklóm elkezdett égni és nagyon viszketni.
- JR... - nézek kikerekedett szemekkel a csuklómra, de nem tudtam befejezni a mondatomat, mert lerogytam a földre - A csuk...csuklóm...
- A gát megtört. Nagyon jól viselted a széttörést, általában egy két napig eszméletlenek szoktak lenni, de te nem ájultál el. Lett rajtad egy jel.... érdekes.... ez a jel csak nagy és dicső személyeken szokott lenni. - mondja a fiú.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
- De tök jól néz ki ez a jel. - mosolygok kissé erőtlenül.
- Most már emlékszel mindenre? - kérdezi.
- Igen... és beszélnem kell a fiúkkal. - válaszolok.
- Van elég erőd, hogy el mennyünk hozzájuk, vagy inkább hívjam ide őket? - aggódik kissé.
- Dehogy, jól vagyok. Simán el tudok menni odáig. - mosolygok rá. Próbálok felállni a földről, de visszaesek.
- Hien, ne csináld, még a végén bajod esik, hisz még talpra sem tudsz állni. - aggódik.
- Dehogy esik. Jól vagyok, fel tudok kelni. - állok fel,most már sikeresen - Gyere menyünk.
Elindultunk vissza a 7 fiúhoz. Nem akartam kimutatni, de még mindig rosszul éreztem magam. Erős akartam lenni. Sikeresen odaértünk.
- Sziasztok. - köszönünk egyszerre JR-al amikor beléptünk.
- Jézusom Hien jól vagy? - lép oda hozzám Kooki és megölel - Sápadt és hideg vagy, plusz remegsz is egy kicsit.
- Persze, minden rendben. - tettetetten mosolygok rá.
- Megtört a gát és ezért ilyen. Általában ilyenkor néhány napig eszméletlenek szoktak lenni az emberek, de Hien nagyon jól viseli. Ilyen akaraterőt még nem láttam, mint amivel ő rendelkezik.... Plusz a csuklóján megjelent a jel. - mondja JR a történteket.
Eközben Kook egy pillanatra sem engedett el. Mind idejöttek megnézni a csuklómat.
- Az nem lehet....
- De mégis rajta van a jel! - válaszol Jin.
Még mindig gyengének érzem magam. Kissé megszorítom Jungkook felsőjének az ujját. Ezt ő is észreveszi.
- Gyere. - ültet le a kanapéra - Nem valami fényesen festesz.
- Mondanom kell valamit.
- Előbb inkább pihenny. Ráér az később is amit mondani szeretnél. - kezd bele Jimin.
- Nem! - vágom rá hirtelen.
Tae pov.:
Hien nagyon rosszul fest, de mégis erős marad. Arca elsápadt, remeg és hangja erőtlen. Nagyon rossz még nézni is, hogy milyen állapotban van. A fiúk próbálják rábeszélni, hogy egy kicsit nyugodjon le, de nem megy nekik. A lány tántoríthatatlan. Valamit nagyon el akar mondani. Kivesz a táskájából egy ceruzát és egy rajzlaptömböt. Elkezd rajzolni. Ha mondani akar valamit, akkor miért kezdett el rajzolni, miért nem mondja inkább? Körülbelül 15 perc alatt kész lett. Megmutatta nekünk.
- Ki ez a három férfi? - mutat a rajzon szereplő négy alak közül háromra. De.... mégy csak nem is találkozott velük.... akkor honnan....
Tae pov vége.
Rámutattam három alakra a négyből.
- Hogy tudtad lerajzolni őket?.... - ámul el Hoseok.
- Miért, kik ők? - kérdezek vissza.
- A tanács tagjai. - szólal meg egy hang mögöttem.
- Ááá... Zico, te mi a jó francot csinálsz? Halálra ijesztesz... Mióta vagy itt? - kérdezem még enyhén ijedt állapotban.
- Hahaha. - nevet rajtam.
- Zicooo~.... - ütöm le az említettet.
- Aucs... - kap a fájó pontra.
- Máskor ne ijesztgess.
- Igenis főnök. - vigyorog rám.
- Zicot megveri egy csaj? - kuncog JinHwan.
- Teee~... Téged is leüsselek? - nézek rá gyilkos pillantással.
- Igen, igen, igen. Hajrá Hien. - szurkol Zico.
- Jajj nem, nem úgy gondoltam. - mentegetőzik JinHwan.
- Na de visszatérve a rajzra igen ők a tanács tagjai. Három ősi vámpír, akik őrzik a rendet és titokban tartják a vámpírok létezését. Roofus, Toren és Melan.- mutogatja sorban Namjoon.
- És ő ki? - mutatok rá a negyedik alakra.
- Őőőő, hát....
- Ha az akire gondolunk, akkor nagy bajban vagyunk....
Sziasztok^^ bocsi, hogy ennyit késtem, de kissé időhiányom volt és az internet sem volt a legszuperebb. Szeretném megköszönni, hogy olvassátok.^^ Hamarosan hozom a következő részt^^
