A vér kötelez...

Titok...

- Vigyázz magadra! - csókolt meg Yoongi, majd beléptem az iskolába. Felmentem egészen a termünkig.

Teltek az órák... Tesink következett. Gyorsan átöltöztem a torna cuccomba, majd mentem a terembe. Bemelegítéssel kezdtünk. A hátam még jobban elkezdett fájni....

- Tanárnő kimehetnék? Nem érzem jól magam.... - ki is engedett. Berohantam az öltözőben lévő wc be és kijött a finomra sikerült reggeli.... Egy ideje ott lehettem már, majd lehúztam a wct és a mosdókagylóhoz léptem ahol megmostam az arcomat és a számat. A kagylónak támaszkodtam, de mindenem remegett. Felnéztem, s a tükörből megláttam, hogy Jungkook áll mögöttem.

- Mit akarsz? - kérdezek rá kissé flegmán.

- Utánad jöttem mert aggódtam. - mondja komoly hangon.

- Aggódtál? - nevetek fel hitetlenkedve - Akkor bezzeg nem aggódtál mikor kurvának neveztél vagy a szoknyám alá nyúlkáltál mi? Haragudtam rád... Haragudtam, de aztán ez az érzés átváltott csalódottságba. Tudtad, hogy a nevelőapám majdnem megerőszakolt és ezzel a tetteddel felelevenítetted az emlékeimet. Csak ez bánt, nem pedig az hogy.... - csuklott el a hangom, s folytak le arcomon a könnyek. A fiú érzelem mentes arcot akart vágni, de láttam rajta egy kevés szomorúságot.

- Én... - kezdte el, de újra egy éles fájdalom nyilalt a hátamba. Lerogytam a földre és próbáltam elterelni a figyelmem az érzésről, de nem ment. Arcomra kiült a fájdalom.

- Hien! - guggol le hozzám Kook. Megfogja vállam, s biztatóan végigsimít rajta.

- Ne érj hozzám. - lököm el kezét.

- Hívok egy orvost. - áll fel.

- Ne! - állítom meg őt úgy, hogy megragadtam csuklóját.

- De segítségre van szükséged! - emeli fel hangját.

- Nem! - emelem meg én is hangomat, de a fájdalomtól még mindig folynak könnyeim. Előveszem telefonomat, s tárcsázom az első számot aki eszembe jut.

Kicseng....

- Igen? - hallom meg a hangot.

- Yoongi.... én.... - remeg a hangom. Jungkook kikapja kezemből a telefont.

- Gyere a sulihoz, gyorsan. Hien nincs jól. - majd lecsapja a telefont.

Kiment, gondolom szólt a tanárnak. A tanár és az osztálytársaim is betömörültek abba a kis helyiségbe. Nem sok idő telt el, körülbelül olyan 5 perc lehetett.

- Utat kérek engedjenek. - hallom meg az ismerős hangot - Itt vagyok kicsim. - érzem meg kezeit arcomon.

- Yoongi... - nézek fel rá. Felkapott menyasszonyi pózba - Kook majd hozd el a ruháit a fiúkhoz. - intézi halkan a fiúhoz. Megindultunk kifelé. Betett kocsijába, majd nagy sebességel indult el.

Már csak annyit érzékeltem, hogy megállunk, újra felkap ölébe, majd lefektet valahova.

- Mi történt? - hallom meg Taehyung hangját. Egy újabb fájdalom a hátamban.

- Aaa.... - szorítom össze szemeimet. Lüktet, éget és fáj.

- Shhh.... -simít valaki kezemre.

~~~körülbelül 30 perc múlva~~~

Már nem fáj.... kezd kitisztulni a körülöttem lévő világ. Szemhéjaim nehezek. A levegő lassan áramlik be tüdőmbe, majd vándorol ki onnan.
Kinyitom szemem, de homályosan látok.
Valaki a kezemet fogva ül mellettem. Látásom egyre tisztább. Az aki kezemet fogva ül mellettem nem más mint Jungkook. Másik oldalamon Yoongi ül. A falnál egy-egy széken pedíg Zico és JR egymásnak dőlve alszik. Nagyon aranyos látványt nyújtanak...

Kezem kissé megmozdul, s Jungkook aki a kezemet fogja egyből felkapja fejét.

- Hien. - eszmél fel.  Erre mindenki felkel.

- Jézusom, jól vagy? - aggódnak.

- Persze.... - válaszolok.

Amikor már normálisan lábra tudtam állni lementünk a konyhába, ahol a többiek és testvérem is ott volt. Ők is aggódó tekintettel figyeltek engem.

- Jajj jut eszembe, mikor kezdjük az edzéseket, hogy át tudjak változni? - mosolygok halványan.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Így is le vagy gyengülve most. - néz rám Tae.

- De én szeretném. Elég jól vagyok már hozzá. - makacskodok.

- Tudtad, hogy nagyon makacs vagy? - néz Jungkook.

- Mondták már. - vigyorgok.

Kis idő múlva még mindig itt vagyok a kis "főhadiszálláson" . Elkezdtem vacsorát készíteni.... Igaz, hogy még csak délután 4 volt, de jobb előbb, mintha ők nem is vacsiznának. 

Két erős kart érzek meg derekamon, majd a hátamnak nekifeszül egy másik test. Az illatáról már felismerem őt.

- Mi jót készítesz? - érdeklődik Yoongi, s megpuszilja arcomat.

- Majd meglátod ha kész lesz. - kezdek el kuncogni. 

A fiú elkezd csikizni, ami nevetésre késztet.

Jungkook szemszöge.:

Hien és Yoongi hyung a konyhában vannak, ahonnan nevetés hallatszik ki. Idegesen ülök a kanapén, s kezem ökölbe szorítom. Mi a többiekkel a nappaliban tartunk egy megbeszélést....

- Kooki jól vagy? - kérdeti Tae, s vállamra teszi a kezét.

- Nekem kellene.... Nekem kellene Hiennel járnom. Nekem kellene vele ölelkeznem, összebújnom, kézen fogva sétálnom, megízlelni azokat a húsos ajkakat, csókolni a azt a tökéletes bőrét, vele kelni reggelente és feküdni este, na meg merészebb dolgokat is csinálni az ágyban, megérinteni minden egyes helyen, magam mellett akarom őt tudni... - mondom el.

- A húgomról beszélsz, a pajzán ágyjeleneteidet ne kezd el mesélni. - nevet Jaisy.

- Te kurvára szerelmes vagy Jungkookie. - vigyorog Hobi. 

- El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire szarul esett, hogy sírni láttam. Az hogy ennyire megbántottam, hogy fájdalmat okoztam neki. Yoongi meg kihasználja a helyzetet, amiről a lány semmit sem tud. Legszívesebben elmondanám neki ezt az egész titkot. - sóhajtok egyet.

- De tudod, hogy nem lehet. Ha elmondanád, akkor a tervünknek annyi. - néz rám JR.

- Tudom, de ez akkor is nagyon szar érzés.... - dörzsölöm meg arcomat.

Jungkook szemszög vége.

Gyorsan el is készült a kis "vacsora" . Kiültem a fiúkhoz a nappaliba, Yoongi mellé. Átkarolt, s közelebb húzott magához. 

- Hien, szerintem ma már csak pihenj, majd holnap elkezdjük az edzést. - néz mosolyogva Namjoon. Bólintok.

Összeszedelőzködtünk, s Yoongival elindultunk haza a táskámért, hogy átvészeljem ezt a hetet nála.

Megérkezve házunkhoz beléptünk az ajtón.

- Sziasztok! - köszönök az itthon vélőknek.

- Szia kincsem. - jön ki anyám a konyhából - Szia Yoongi. - mosolyog rá.

-  Szia Amily. - mosolyog a fiú. Igen, anyám mondta,hogy Yoongi nyugodtan tegezheti őt.

- Gyorsan felmegyek a cuccomért. - mondom.