Villámhárító-Larry💙💚

1.Rész

Sziasztok!!!
Ez az első blogom,igazából az egész úgy indult,hogy egy jó ideje már irkálgatom ezt a sztorit egy füzetbe és hát gondoltam mivel a barátaimnak tetszett így hátha lenne aki olvasná.Nagyjából tizenvalahány,esetleg húsz részesre tervezem,mindegyik rész kb. ilyen hosszú lenne és valószinűleg a heti egy rendszer működne.Adjatok jelzést,hogy tettszik-e és hogy érdemes-e folytatnom.Puszi🤗
Lidi x.💚💙

Louis sietősen kapkodta apró lábait London esőáztatta,kanyargós utcáin.Kapucnia a fejébe húzva,tekintete szigorúan a földnek szegezve,nem nézett az emberek szemébe.Remegő kezeivel erősen szorította  iskolatáskájának pántjait.Ahogy az ismerős utcaneveket olvasva egyre közelebb jutott célponjához,úgy nőtt egyre inkább lelkében a rettegés.Egy pillanatig elgondolkodott azon, hogy egyszerűen fogja magát, visszafordul,visszafekszik a kénylemes ágyába és álomba sírja magát,miközben azon gondolkodik,hogy miért pont ő.Ám ezt a gondolatsort egy fejrázással elhessegette és kavicsokat rúgdosva folytatta útját.Az esőcseppek ütemes koppanását hallgatta és az iskolába vagy munkába siető embereket figyelte.Irigyelte őket,akik mosollyal az arcukon,izgalommal telve kezdték az új tanévet.Megpillantott egy hatéves forma kislányt aki édesanyja kezét szorongatva,félénken figyelte az általános iskola kitárt kapuját,ahonnan már kiszűrődött a lelkes gyerekzsivaly.Halvány mosoly terült el arcán és néma sok szerencsét formált ajkaival miközben az apró lányra nézett.Pillanatnyi öröme nem tartott sokáig,ugyanis már az utcasarkon fordult be.Táskájának pántját nagyobb erővel kezdte szorítani,szája kiszáradt,csontvékony lábai pedig megállithatatlanul remegtek.Nagyot nyelt miközben megpillantotta az általa legjobban gyűlölt épületet,az épületet,ami tönkre tette az életét.Undorodva olvasta le a kissé kopottas,túl jól ismert betűket.
Johann Steeve Gimnázium.
Az iskola egész területe egy kovácsoltvas kerítéssel volt körbevéve,az épület előtt pedig terebélyes udvar terült el,padokkal és két viseltes focikapuval kiegészülve.Louis kezét a szépen formázott kilincsre helyezte,de karjában még nem volt annyi erő, hogy le is nyomja azt.Végigtekintett az udvaron lézengő diákokon,akik kisebb csoportokba verődve beszélgettek egymással.Egyből kiszúrta a pad támláján ücsörgő Tiffanyt,ami nem is csoda hisz a tizeneggyedikes lány egy elég feltűnő jelenség a kék színű hajával.Ezek szerint több mint valószínű,hogy már az osztálytársai egy része is itt van mert Tiffany mindig közösen jár két másik lánnyal az osztályából.Talán ha odamenne hozzájuk,és az összes tizedikessel együtt indulna be a terembe,akkor a kavalkádba nem lenne annyira feltűnő és....
Gondolatmenetéből egy közvetlen a háta mögül érkező torokköszörülés ébresztette fel.Összerezdült és mire összeszedte volna annyira magát,hogy bocsánatot kérjen és odébbálljon,a mögötte lévő fiú vállánál fogva arébb tolta és kinyitotta a vaskaput.
-Ne álmodozz annyit,Tomlinson,mindjárt becsengetnek...-szólította meg egy sietős hang,aminek forrásában Arthurt,az egyel felette járó,szőke  borzos hajú srácot vélte felfedezni.
Belépett a kapun és gyorsan a hihetetlenül magas fiú nyomába eredt.A kaputól az iskoláig kis kitéglázott utacska vezetett.Miközben Louis végigsétált rajta,végigkémlelte a felhozatalt,ismerősök után kutatva ám kék szempárja egy gyűlölt tekintettetel találkozott.Will épp akkor nyomta el cigicsikkének végét,és a három csatlósának intve elindultak az apró,ilyedt fiú felé.Louist már csak pár méter választotta el a biztonságot adó bejárattól,Arthur épp akkor lépett be rajta.Sikerült eljutnia odáig már nyitotta volna ki,mikor egy erős kéz rántotta vissza a táskájánál fogva.Nagyot nyelve lépett hátra a három fiú pedig körbe állta.
-Nicsak,nicsak Louisbaba csak nem azt gondoltad hogy beszaladsz itt Will bácsi előtt úgy,hogy nem is köszöntjük egymást...-dünyögött a gonosz mosolyt villantó fiú,miközben a másik három kórusban felnevetett.Louis lehajtotta a fejét.
-Nah mesélj szépen,hogy telt a nyarad?Ment a seggbekuki a tengerparton,igaz?Kis buzi...-Louisnak fájtak a szavak,ám csak azon gondolkodott hogy hogyan tudna kitörni Will és a bandája alkotta kis csapdából,és hogyan tudna bejutni az épületbe.Will egy határozott lépést téve felé,Louis mellkasára helyezte kezeit és egy erős mozdulattal hátralökte.Fenekére esett,alsófelébe éles fájdalom nyilallt,és ezerrel dobogó szívvel védelmezőn arca elé rakta kezeit ütésekre számítva.Ám,azok csak nem akartak érkezni,így kinyitotta összeszorított szemeit.A négy fiú nevetéstől fuldokló távolodó alakját pillantotta meg.Nem értette őket,nem tudta,hogy vajon most ennek mi értelme lehetett.Sietősen összeszedte a szétszóródott holmijait,és amennyire tudott gyorsan indult meg a terme felé.Becsukta maga mögött a bejárati ajtót és bicegve igyekezett a kacskaringós folyosókon.Felpillantott a falra,ahol a tavalyi végzősök tablóképei sorakoztak.Jövő ilyenkor már Will borzalmas személyére is csak egy kép fogja emlékeztetni Louist.Erre a gondoltara elmosolyodott.Csak addig tartson ki,és vége lesz ennek az egésznek.
Benyitott a terembe,ahol már a legtöbb osztálytársa bent volt.Meglepődve tapasztalta hogy a padok vadonatújak.Ledobta a táskáját a második padba,miközben köszönt a mellette ülőnek.A tanárnő perceken belül megérkezett.Az első órán egyesével kellett mindenkinek a nyári élményekről mesélnie.Louis is elmondott egy két dolgot,de csak a legalapabb,legtipikusabb dolgokról beszélt,nem akarta,hogy esetleg nem kivánatos személyek fülébe jusson a magánélete.A többi órán megkapták az órarendet,a tankönyveket,átbeszélték nagyjából az idei tanévben várható dolgokat.
L

ouisnak a reggeli incidenstől eltekintve egész jól telt a napja,és már úgy is gondolta,hogy nem olyan vészes a helyzet.Épp az utolsó óra után pakolta be a holmiját a szekrényébe és az iskolarádióból szóló lágy popdallamokkal dúdolgatott együtt,amikor felkapta a fejét mert a zene hirtelen a szám közepén megáltt.A hangszorókból először csak halk motoszkálás hallatszódott,majd Will rosszindulatú mély hangját lehetett hallani.Louis a kezét szájához kapva rázta hevesen a fejét.
-Mizu,emberek?A nap vicce...Tomlinsont úgy megbaszták,hogy járni se tud,nézzétek-hallatszódott a nevetésbe fulladt mondat az egész folyosón.A diákok akik ott tartózkodtak egy emberként néztek a szekrénye előtt ácsorgó kék szemű fiúra.Louis szemei könnybe lábadtak és legszívesebben ott helyben elásta volna magát szégyenében.Hátat fordított a kíváncsi tekinteteknek és amennyire csak tudta próbálta leplezni a bicegését.Jó néhányan elkezdtek nevetni a háta mögül,mire Louis könnyei folyni kezdtek arcán.Az iskola egyik kihaltabb folyósóján bandukolt nagyokat szipogva és a fejét lehajtva nem vette észre,hogy egy mellkasnak ütközik.Felpillantott a nála egy fejjel magasabb fiúra és mentegetőzve kezdett habogni.
-É-én sajnálom,tényleg bocsi csak nem figyeltem és....-ma már nem birt volna több beszólást elviselni.Nem.Az már sok lett volna.A göndör hajú fiú felnevetett.Kellemesen csengő nevetése kacaja betöltötte a néptelen folyosót.
-Semmi baj.-mosolygott rá kedvesen.-Egyébként Harry vagyok.-mosolya azonnal lehervadt az arcáról mikor jobban megvizslatta az alacsonyabbat.
-Te sírtál?-kérdezte meglepetten.Louis nem válaszolt,valoszínűleg elcsuklott volna a hangja,így csak nemlegesen negrázta a fejét.
-Látszik.Csak nem rólad volt szó az iskolarádióban?-kérdezte Harry.Louis keserves mosolyt villantott.
-Ezek szerint hallottad.-nagyot sóhajtott,majd folytatta.-Egy szavát se hidd el annak a szemétnek,ezt az egészet ők tervelték ki előre,reggel ellöktek,hogy megüssem magam és úgy tűnjön és...-Louis zaklatottan,hadarva beszélt,remélve hogy a göndör hajú fiú hinni fog neki.
Harry közbevágott.
-Hé,nyugi,nyugi.Hiszek neked.-Louis megkönnyebbülten fújta ki a levegőt és halványan elmosolyodott.
-Meg egyébként is,ha igaz is lett volna amit mondtak,akkor sem lenne semmi.Senkire nem tartozik az ember magánélete.És azt sem kéne szégyelni ha valaki meleg.-folytatta s göndör.
-Én sem szégyellem.-amikor Louisnak elért a tudatáig a mondat jelentése eltátotta a száját.
-Várj...te?-kérdezett vissza bizonytalanul.Harry vállat vonva bólintott.
-Jah.Miért?Olyan...meglepettnek tűnsz.
Louis magában örömtáncot járt,hisz szimpatikus volt az eddig sohasem látott fiú,bár úgy gondolta,hogy attól hogy Harry a fiúkat szereti még nem jelenti azt hogy Louisnak bármivel több esélye lenne,mintha az emltett személy heteró volna.A gondolatra szégyenlősen összébbhúzta vékony testén a kardigánját,és észbe kapott hogy válaszolni is kellene.
-Nem tudom,nem néztem volna ki belőled.Olyan...tipikus csajozós a kisugárzásod.-Louis őszintén remélte,hogy most nem mondott rosszat.Harry halkan felnevetett.
-Én?Pont én aki már óvodában a leendőbeli férjéről mesélt,amikor a jövőről volt szó?Ember homokosabb vagyok mint egy ausztriai tengerpart.-erre a kijelentésre mindketten felkacagtak,Louis csodálta hogy hogy képes valaki erről enyire nyíltan beszélni.Olyan jól érezte magát a másik társaságában,hogy már nyoma sem volt az előző megaláztatás miatti bánatnak.
-Ebben tudod mi a ciki?-kérdezte még mindig kuncogva.-Ausztriában egyáltalán nincs tengerpart.
Harry pár pillanatig meglepődve nézett le a másikra,majd visszakérdezett.
-Tudod mi a még cikibb?Én ötös vagyok földrajzból.
Pár perc múlva a két fiú nevetgélve indult el az iskola ebédlője felé.Harry hirtelen Louis lapockájára helyezte tenyerét,gyengéden előre tolva,evvel gyorsabb sétára ösztönözve a fiút.Louis épp elkapta Harry tettének okát,ugyanis Willék a lépcső alján bandáztak rájuk mutogatva gúnyos arccal.Azt is látta ahogy Harry könnyed mozdulattal mutatja fel a középső ujját feléjük.Ez a cselekedet megmelengette a szívét,jól esett neki,hogy a göndör fiú ennyi ismeretséggel nem habozott megvédeni őt.Harry és Louis együtt ebédeltek,a kék szemű pedig feloldódva beszélgetett a másikkal.Leginkább az iskola volt a téma mivel kiderült,hogy Harry tizenegyedikes és még új.Az étkezés befejeztével,Harry bizonytalanul,pirosló arccal szólalt meg.
-Öhm...Louis.Szóval arra gondoltam,hogy nem lenne kedved találkozni majd valamikor?-a mondandója közben hosszú ujjait tördelte,majd kíváncsi tekintettel várta a választ.Louis meglepettségében majdnem ráköpte a másikra a rágási folyamatban lévő uborkát.
-Boldogan.-suttogta Louis és mindkettőjük arcán boldog mosoly terült el.