Villámhárító-Larry💙💚

9.Rész

Hali!
Ebben a részben magyarázatot kapunk az előző függővégre.
Hát ha időpontot nem is tartottam be,de legalább nem késtem olyan sokat 😂😀
Na nem szaporítom a szót,jó olvasást,komikért,voteokért nem haragszom meg!👌❤
Puszi
Lidi x.💙💚

Louis ereiben megfagyott a vér.Tudta, úgy tudta,hogy nem kellett volna megbízni benne.
Mit is gondolt,majd egy pont Harry típusú pont meleg srác jelenik meg pont az ő iskolájában és majd pont vele akar randizgatni.Hogyne.
Ez nem egy nyálas romantikus film ahol minden tökéletes.Ez a valóság.
És jelenleg Louis itt ül egy szinte idegen fiú mellett akinek ezek szerint köze van egy halálesethez.Jobb már nem is lehetne.
Ilyedten húzódott a lehető legtávolabb a göndörtől,ezzel felkenődve a busz ablaküvegére.
Szemeivel pásztázni kezdte a lehetséges menekülési útvonalakat.
-Hééé,nyugi Lou-mosolygott Harry és Louis térdére tette a kezét.Louis ilyedten nézte az érintkező bőrfelületeket.
-Engedj el!-mondta kétségbeesetten.
-Louis...-próbált újra belekezdeni Harry nyugodtan.
-Azt.mondtam.engedj.el.-tagolta a mondatot Harryre nézve aki azonban nem vette el a kezét.
Louis apró kezei segítségével Harry melkasát kezdte lökdösni hátha kiszabadul.Egyre erősebben ütötte Harryt ám annak teste még csak meg sem rándult.
-Oké,végeztél vagy várjak még kicsit?-kérdezte Harry unott arccal majd óvatosan átfogta a vékony csuklókat és lefejtette magáról az összeszorított kezeket.Louis megadva magát dőlt hátra az ülésben.
-Hallgatlak.De ha egy pszihopata sorozatgyilkos vagy,eskü nem találkozok veled többet.
-Ez nagyon nem vicces Louis.-nézett rá Harry rosszallóan.-Violett közeli barátom volt.Együtt jártunk általánosba.Ő mindig is egy kicsit fiúsabb volt így jól kijöttünk.Ő tipikusan az a lány volt akit nem érdekelt senki véleménye,Fuck felírató hátracsapott baseball sapkát hordott és már hatodikban befestette a haját.Szerencsére nem azok a sülve-főve együttlévő barátok voltunk így nem fájt egy fokkal mégjobban az elvesztése.
Ugyanabban a focicsapatban játszottunk és néha együtt lejártunk deszkázni.Focimeccsek után egy társasággal ültünk be a közeli pizzázóba kajálni.Egyszer poénból feldugott egy sültkrumplit az orrába és alig bírta kiszedni.-Harry elmosolyodott az emlékre ám ebbe a mosolyba rengeteg fájdalom is bele volt sűrítve.Louis elszégyelte magát az előző viselkedése miatt de sajnos elég nehezen tudott bízni az emberekben és elég ilyedősnek is vallotta magét.Amikor beparáz valamin nem gondolkozik,csak előjönnek a védekező reakciói.
Bele se gondolt abba,hogy Harry talán most akarja elmondani neki az egyik barátja elvesztésének történetét.
És ha ez nem lett volna bőven elég, még egy másik dolog miatt is szörnyen érezte magát.Örült neki hogy Violett csak egy barát volt Harrynek.Undorodott az önzőségétől hogy képes még ilyenkor is egy ilyen dologra gondolni de úgy érezte egyre jobban kezd bele habarodni Harrybe.
És hát a szerelem vak,szokták mondani.
-Ballagás után kitaláltuk hogy a többiekkel együtt elmegyünk elégetni a tablóképeket azokról az osztálytársainkról akiket utátunk és még pillecukrot is sütöttünk.Azt beszétük hogy a nyár folyamán is le kéne majd járni együtt bandázni.
Végül aztán egyszer sem találkoztunk viszont augusztus vége felé felkeresett  hogy ráérek-e.-Harry itt egy lélegzetvételnyi szünetet tartott,majd össze szedte magát és folytatta.

-Megkért,hogy találkozzunk,úgyhogy lementünk a közeli parkba ahol a deszkapálya is van.Viszont nála egyáltalán nem volt deszka.Egy rövidke nyári ruhát viselt és magassarkú cipőt.Még egy leheletnyi sminket is felfedeztem az arcán,ami nagyon fura volt.Egy komoly dologról szeretett volna velem beszélni.Rá egyáltalán nem jellemző módon hebegett-habogott össze-vissza de végül csak kinyögte amit mondani akart.Bevallotta,hogy nem vagyok közömbös számára.Azt mondta senkibe nem volt még olyan szerelmes mint belém.
Egy pár pillanatig csendben meredtem rá,próbáltam felfedezni a hazugság jeleit vagy vártam hogy majd ő maga röhög képen és mondja:
-Láttad volna a fejed bro.Na húzzunk fel a városba.
Azonban nem mondta.Semmit sem mondott,csak nézett rám várva a reakciót.Őszintén szólva akkor hirtelen azt sem tudtam,hogy fiú vagyok-e vagy lány.
Végül valahogy elnyekegtem,hogy ő egy gyönyörű lány de sajnos én nem tudok rá úgy tekinteni,hisz tudja hogy a fiúkat szeretem.
Mondtam neki hogy egyszer őt egy szerencsés srác nagyon fogja szeretni,de az sajnos nem én leszek.
Ekkor már látszott rajta,hogy a sírást nyeli vissza.
Sosem láttam még Violettet sírni kivéve mikor nem jutott be a csapatunk a bajnokságra.De annak is az lett a vége hogy tökön dobta a kapusunkat labdával amiért nem védte ki az utolsó tizenegyest.
Azt mondta,hogy persze,tudja és hogy nem is érti hogy ezt mért nem tartotta magában.
Meg akartam ölelni de ő elhúzódott és sietősen elindult.
Azt mondta egy kis időre van szüksége és hogy majd beszélünk.
Hát...soha többé nem beszéltünk.Fél órával azután,hogy elváltunk már halott volt.Egy autó elé lépett.

-Öngyilkos lett?-kérdezett bele Louis.
-Dehogyis.Violett egy hihetetlenül erős és okos lány volt.Élettel teli.
Valószínűleg szomorkodott volna pár napot aztán továbblépett volna rajta.
És olyan nagylelkü volt...nem tudott volna akkora önzést véghez vinni hogy elvegye az életét nem csak magától,hanem mindenki mástól is aki szerette vagy akár csak ismerte őt.
Ő csak...roszkor volt,rossz helyen.
Zaklatott volt,ráadásul addigra az eső is eleredt és nem látott jól.Kilépett az úttestre,mikor az a fiatal nő már épp hajtott volna át.A helyszínen szörnyethalt.-Harry hangja elcsuklott a végére.
Arcát a kezébe temette és halkan szipogni kezdett.Louis torkát is könnyek mardodták már a hallottaktól és meg akarta nyugtatni Harryt.Hátára vezette kicsi tenyerét símogatni kezdte azt.A göndör egész teste remegett a hangtalan sírástól.
Louis nem tudta,hogy mikor és hogyan és mikor de hirtelen egymás karjaiban találták magukat.
Louis arcát Harry melkasába fúrta és könnyeivel összeásztatta a másik világoskék felsőjét.
Harry erős karjával Lou derekát fogta át,combjaik öszzesímultak.
-14.Csak 14 éves volt.Annyi minden állt volna még előtte.-suttogta alig érthetően miközben állát Louis fejbúbjára támasztotta.
-Ahogy először megláttalak a folyosón egyből ő jutott eszembe.Az ő szemeit is így láttam utoljára.Világoskéken világítva és könnyesen.És egyébként sajnálom,hogy már megint hozzá hasonlítgatlak,biztos nem kellemes.
Abba is hagyom.De az tény,hogy gyönyörű szemeid vannak.
-Köszönöm-válaszolt Louis miközben Harry pólóját gyűrögette és a hallottakat próbálta emészteni.
Sajnálta ezt a lányt,sajnálta Harryt amiért felelősnek érezte magát a haláláért.
Pedig nem tehetett róla,nem mondhatja,hogy kölcsönösek az érzelmei ha egyszer nem ez az igazság.
Rengeteg hasonló halálesetet lehet hallani világszerte akikért nem tudunk sajnálatot érezni,akármennyi-
re is szeretnénk,hisz nem ismerjük.
Ám Harry olyan érzelmesen és fájdalommal teli adta elő,hogy Louis semmit sem akart jobban mint visszahozni a halálból azt az ártatlan lányt.
Szomorú csendben ült egymás karjaiban a két fiú a sötétedő tájat figyelve.
Harry ekkor olyat tett amitől Louisnak kihagyott pár ütemet a szívverése.
Egyik kezével,amivel eddig Louis derekát ölelte át a kisebbik kezéért nyúlt ami még mindig görcsösen szorongatta a póloját.Óvatosan lefejetette a kicsi kezet és lágyan összefonta ujjaikat.
Louis kikerekedett szemekkel figyelte az egymásba fonódó kezeket és arra gondolt,hogy olyan mintha egymásba öntötték volna.
Louis pici és jéghideg tenyerét tökéletesen kiegészítette Harry nagy,meleg keze ami védelmezőn szorította,néhol megsimítva Louisét.
Csillógó szemekkel nézett fel Harry akinek szemében még mindig fájdalom  tükröződött de gödröcskés mosollyal figyelte Louis reakcióját.
Mikor a zöld és a kék szempár találkozott Louis elpirulva kapta el takintetét és inkább visszahajtotta a fejét Harry vállára.
Louisnak semmi kétsége nem volt már affelé,hogy szerelmes Harrybe.
És lassan abban is biztos volt,hogy Harry ezt viszonozza.
Azonban félt.
Félt,hisz neki még sosem volt barátja, ő nevetségesen tapasztalatlan volt, Harryvel ellentétben.
Őróla sütött,hogy ezeket a dolgokat nem most éli át elösször,vagy csak tényleg ennyire domináns személyiség.
Félelmei viszont elszáltak mikor a buszról leszállva Harry gyengéden magához húzta egy ölelés erejéig és a fülébe súgta:
-Jó éjt cicus.Holnap találkozunk.