Villámhárító-Larry💙💚

2.Rész

Nah,hali!
Itt is van a következő rész remélem tettszik,meg hasonló sablomdumák.
Írjátok meg mit gondoltok a karakterekről,és a vote-okért sem harapok.Nah szerintem ennyi elég volt belőlem,nyugodtan görgess le olvasni.Mindenjót💞
Lidi x.💙💚

Louis hátával a folyosó falának dőlve,keresztbetett karokkal várakozott a tizenegyedikesek tanterme előtt.Idegességében lábaival ritmikusan dobolt,tekintetét pedig a szekrények felett lógó faliórára vezette.Még csak fél van.Még simán felvehetné a földön heverő táskáját és hazamehetne.Talán még a háromnegyedes buszt is lenne esélye elérni.Azonban ma reggel megfogadta
hogy legyen bármi,ezúttal nem futamodik meg,mint ahogy az előző két nap is tette.A tanítás Hétfőn kezdődött,jelenleg Péntek van,Louis pedig azóta nem látta a göndör hajú fiút,akinek gondolkodás nélkül igent mondott a találkozóra.A pár nap eltelte óta,a kék szemű fiú már rengetegszer átgondolta az egészet és kicsit naivnak és könnyen kaphatónak érezte magát.Nem szeretett volna az lenni,azt akarta,hogy legyen benne egy kis tartás.Ezzel éles kontrasztban mégis itt ácsorog és arra vár,hogy mikor lesz vége Harry órájának.A másik nagy kérdés is ott lebegett a gondolatai közt,miszerint miért nem látta Harryt és Harry miért nem kereste őt.Akárhányszor visszagondolt az eseményekre,tisztán emlékezett,hogy látta a másikon,hogy jól érzi magát Louis társaságában és tényleg érdeklődik a kisebb fiú iránt.Viszont ez a tény erősen ütközik azzal,hogy azóta Harry egyszer sem jelentketett.
Ismét felpillantott az órára, ami ekkor már negyvenet mutatott.Már csak negyed órát kell kibírni a zavaros gondolatokkal,és minden kérdésére választ kap.Remegve fújta ki a levegőt, kezével hajába túrt és itt-ott erősen meghúzott néhány tincset.
Szemei nagyra nyíltak,mikor egy bizarr gondolat suhan végig, bozontos hajú buksiján.Will.Mi van ha Will keze van a dologban?Louist elvakította a rózsaszín köd,így nem is gondolt a veszélyforrásra,pedig máskor mindig elővigyázatos.Hiszen sikerült pont az egyik legmenőbb,legerkölcstelenebb és sajnos legbefolyásosabb fiút magára haragítania.Akár le is fizethetett egy véletlenszerű srácot,hogy férkőzzön Louis bizalmába,hogy aztán őszinteségét kihasználva megalázzák,
titkainak és személyes dolgainak köztudatrahozásával.Hát persze...
Eddig erre miért is nem gondolt?Hiszen Harry maga mesélte, hogy gólyaként tagja volt az iskolai színjátszótársulatnak.Nem nehéz neki eljátszani, hogy kedveli a zavaros lelkű fiút.Will pedig egy gazdag család fia,simán letud mondani egyheti zseb-
pénzéről egy jó kis szivatásért.
Vagy akár az iskola alfahímeként oda is ígérhette az egyik szemrevaló lányt az információgyűjtésért cserébe.Hogy is gondolhatta egy percre is, hogy Harry nem heteró?Csak rá kell nézni.
50 van.A kékszemű fiú legszívesebben kiadná gyomra tartalmát,annyira körülöleli az idagasség.Remegő lábai nem tartják meg vékony testét,lecsúszik a fal mentén.
Ujjait tördelgette,miközben a gondolatatit próbálta elterelni.Akaratosan valami más témát hozott fel a fejében,de nem sokat segített,hisz gyorsan visszakanyarodtak a gondolatok az eredeti témára.A könyvre gondolt
amit jelenleg olvasott és próbálta kitalálni, hogy mi fog történni a következő fejezetben.A történet egy depressziós lányról szól aki beleszeret egy fiúba.Nagyon boldogok együtt,ám lány számára kiderül,hogy a fiú csak a képzelete szülöttje.Mi lenne ha Harry se lenne valódi?Mi van ha Louis teljesen megőrült?
Mikor realizálta,hogy micsoda nevetséges dolgokon gondolkodik,re-
kedten felnevetett.Kacaja sokáig visszhangzott az üresen kongó,kihalt folyosón.Mielőtt a földön ücsörgő,táskájának pántját szorongató fiú újabb bizarr elméleteket gyártott volna,a csengő éles hangja visított bele a csendbe.
Louis úgy pattant fel,mintha forró homokra ült volna.A terem ajtaján kiözönlő tizenegyedikesek tömegében göndör fürtök után kutatott,ám hiába várta meg az utolsó embert is aki kijött a teremből,mert az határozottan nem Harry volt.Arthur kérdő tekintetével találta szembe magát.
-Tommo,hát te meg?Nektek ilyenkor nem úgy van,hogy már nincs órátok?
-De-de,csak bentmaradtam,mert meg akartam várni valakit.-válaszolt,miközben Arthur magas teste mögül próbálta kémlelni az embereket,hátha mégis meglátja Harryt.
-Harry Stylest keresem.-folytatta bizonytalanul és eszébe jutott Nora jelenete Philippel,mikor a srác elmondja neki,hogy a barátja nem igazi.Szinte hallotta a fejében ahogy Arthur így szól:Te meg miféle Harryről beszélsz?
-Óh,hát akkor hiába vártál ennyit, mert Hétfő óta nem volt iskolában.-Arthur a mondat végére együttérzőn elhúzta a száját.Louis megkönnyebbülten sóhajtott fel,hogy mostmár biztos nem őrült.Túlságosan beleéli magát a könyvekbe.
-És nem tudod véletlen,hogy miért?-érdelkődte meg a magas fiútól.
-Ötletem sincs.-vonta meg a vállát.-Egyébként sajnálom ha multkor bunkó voltam veled,csak nagyon siettem.Tiffanyval még óra előtt találkozni akartunk.
Végszóra az emlegetett szamár jelent meg az ajtóban, kék haja szoros lófarokban,ruhája ujja feltűrve,keze könyékig festékes.Hófehér arca és sötét sminkje most kiegészül egy két színes festékfoltal is.
-Nah,mi a harci helyzet hímek?Megy a traccsparti Tiffanyról?-kérdezte a lány és azzal ügyetlenkedett,hogy rágógumit tegyen a szájába,miközben tele van a keze a festékes dobozokkal.
Arthur illedelmesen elvette barátnőjétől a festékeket,és letörölt a lány arcáról egy oda nem illő rózsaszín csíkot.Louis kellemetlenül érezte magát a bensőséges pillanattól.
Szerencsére nem tartott sokáig.
-Baby,te nem tudod mi van a Styles gyerekkel?Tommo kereste...-kérdezte Arthur.
-Hazzára rájött a cifrafosás,én a helyedbe nem zargatnám cukipofi.
Szerintem a jelenlegi helyzetben szarik mindenkire.
Louis butának érezte magát.Úgy viselkedett mint egy zsémbes öregasszony,aki mindenbe csak a legrosszabbat látja bele.Már minden-
re gondolt csak arra az egyszerű,hétköznapi dologra nem hogy Harry esetleg beteg.
Mivel mindhármuk szekrénye egymás közvetlen közelében van,így közösen átsétáltak a B épületbe.Tiffany behajította a rajzeszközeit a rockbandák posztereivel díszített szekrényébe,a két fiú elpakolta a tornazsákját.Louis szekrényében csak az órarend volt kiragasztva és egy kinyomtatott kép a Doncasteri barátaival.Nem szerette a csicsás dolgokat.
Arthur és Tiffany felajánlották, hogy elkísérik Louist az iskolától pár utcányira lévő buszmegállóig,hisz ők úgyis arra mennek edzésre.Mindket-
ten táncosok,konkrétan úgy ismer-kedtek meg,hogy a tánctanár párba állította őket és, mivel Arthur nem az a kigyúrt alkat,nem bírta felemelni a csontvékonynak nem nevezhető lányt.Mivel az edző nem volt hajlandó kihagyni a koreográfiából a felemelős jelenetet,Tiffany mérgesen odavetette:
-Miattad kihagyom az esti hambim....
Szóval pofa be és kezdj el bicepszre edzeni,te csicska.
Azzal hátat fordított és elégedetten bevonult az öltözőbe.Elköszönt a táncosoktól és távozáskor a lehető leglátványosabb módon harapott bele egy táblás milkába.Arthurt már ott megfogta valami a magabiztos és jó humorú lányban.
Megismerkedésük történetét is a buszmegállóhoz vezető úton tudta meg.A pár mindkét tagja elérzéke-
nyült a nosztalgiára.Rövid csókot váltottak,ami Louist mosmár egyáltalán nem zavarta,már teljesen feloldódott a társaságukban.
Mikor befutott a busz mindketten magukhoz húzták Louist egy rövid ölelésre, a kék szemű fiú meglepődött a közvetlenségükön.Arthur normál esetben férfiasan megpaskolgatta volna egy másik fiú hátát,ám most a lehető legfinomabban húzta magához,nehogy összeroppantsa az alacsony és törékeny fiút.
Louis felsétált a busz három fokos lépcsőjén,megvette a jegyet a mogorva buszvezető férfitól és ledobta magát az első ülések egyikére.
Szeretett elöl ülni,tetszett neki,hogy panoráma minőségben élvezheti a tájat.Táskájának mélyéről előszedte a fülhallgatóját és hosszas bogózás után végre kellemes dallamokkal a fülében dőlhetett az ablaküvegnek.A motor felbőgött alatta,a busz pedig elindult.
Louis az ablaküvegen keresztül,moso-
lyogva figyelte Arthur és Tiffany egy-
más kezét fogó,távolodó alakját.
Nem sokáig élvezhette a zenét,mert
nemsoká felvillant a csetablak.Liam írt a csoportjukba,amiben négyen vannak,az előző iskolai barátaival.
Hiányoztak neki,két hete nem tudtak már találkozni.Eltervezte,hogy ma meglepetésszerűen meglátogatja Niallt.Liam és Zayn most osztálykiránduláson vannak,úgyhogy velük majd legközelebb.Gyorsan lebonyolította a beszélgetést,kilépett belőle és újra pihenni kezdett.Ahogy oldalra döntötte a fejét,a zene ismét megállt ugyanis egy eddig nem látott szám kezdte hívni őt.Úgy volt vele,akárki is az ő most nem fogja felvenni,szerette volna kiélvezni azt az időt amíg beér Doncasterbe.Rányo-
mott a piros gombra,az ismeretlen azonban ismét hívni kezdte.Ezt még elismételték párszor,Louist már kezdte idegesíteni.Az illető egy idő után feladta,csak egy sms érkezett.
Kíváncsiság általl vezérelve,megnyitotta azt.
„Szia Louis!: )ennyi időbe tellett kinyomoznom a számod.Vedd fel!
H.x”