Villámhárító-Larry💙💚

6.Rész

OLVASD EL LÉGYSZI!!!
Szóval...először is ne haragudjatok a haaaaaatalmas késésért de voltam olyan szerencsétlen,hogy otthon felejtettem a kézzelírt változatát mikor nyaralni mentünk.
Engesztelésként itt egy jó hosszú rész😝❤
Viszont...Nem akarom sajnáltatni magam de a nézettség  kerek 100 emberrel leesett...a múltkori részben egy nagy fordulat volt,vártam a reakciót...Így nem igazán van motivációm csinálni ezt az egészet.Úgyhogy kérlek fejtsétek ki a véleményt kommentben,mert nagyon sokat jelentene!❤
Lidi.xx💙💚

A kanapéba süppedve,ujjait tördelgetve nézte a falra felszerelt órát.Már kerek öt perce itt kellett volna lennie Harrynek.
Louis minden másodpercben történő órakattanásra csettintett a nyelvével és közben azon gondolkodott,hogy vajon Harrynek megvan-e már a jogosíványa.
Félt,hogy mi van ha autóval jön de túlságosan sietett a találkozóra...
Gondolatmenetét a csengő kellemes dallamú hangja akasztotta meg.
Louis az ajtóhoz rohanva akarta üdvözölni a göndört,ám félúton rájött,hogy az olyan lenne mintha már jó ideje az ajtó előtt gubbasztana,csak a másik érkezésére várva.Így hát kényelmesen elsétált a konyhába egy pohár vízért,pedig egyáltalán nem volt szomjas.
A kis terve össze is jött volna,ha Lottie nem kiált ki a nappaliból.
-Boobear,hajlandó lennél elfáradni az ajtóhoz???Csengettek...
Louis imádkozott,hogy hátha hangszigetelt az ajtó.Dübörgő szívvel sétált az ajtóhoz,majd kinyitotta azt.
-Szia-köszöntötte az előtte állót és egyből belepirult Harry látványába.
Göndör haja szépen beállítva,felső-
testén élénksárga színű ing,hosszú lábain feszülős fekete farmer és egy kopottas lovaglóscsizma.
-Hali...Boobear.-nevetett fel kellemes hangon.Louist elöntötte a forróság a gyermekies kacajra.
-Szóval hallottad-takarta el kínjában lángoló arcát.
-Hé,nincs ebben semmi ciki-Louis kikukucskált középső és mutatóujja közül.-az én anyukám Hazzuskának becéz.
-Óh,ő nem az Anyukám volt.Ő a húgom,Lottie.-vette el kezét az arca elől Louis.
-Milyen érett hangja van...-Louis csak egy bólintással jelezte egyetértését.
-Hoztam neked csokit-nyújtotta át Harry az ajándékot.Félúton egy pillanatra összeért a kezük,mire egyszerre nyalták meg a szájukat.
-Eredetileg virágot akartam,de a tehenünk megette.-Harry ezt halál komolyan közölte.
-Nektek van tehenetek???-kérdezte Louis ledöbbenve.
-Persze.Általában vele alszom.-mosolygott a göndör.Pillanatnyi csend állt be.
-Jajj,be ne vedd már.-nevetett fel.
Louis megkönnyebbülten felsóhajtott.
-Nem alszom tehenekkel.Viszont a virágadást nem támogatom.Egy élő növényt letépni gyilkosság,ennyivel egy masnival átkötött hullát is adhatnék ajándékba.Jó,ez kicsit morbid volt,de érted.
-Cserepes virág.Az egy jó megoldás.
Érvényesülhet a gyilkosságellenessé-
ged és ráadásul még szeretem is őket.
Van is belőle jópár a szobámban.Majd megmutatom.-Louis a mondata végére érve mentálisan már háromszor homlokon csapta magát.
Megmutatod a cserepes virágaid,mi?
Megpróbált gyorsan váltani.
-Tetszett ez a masnis hullás gondolatod.Nagyon bölcs.
-Sokat olvasok-vont vállat Harry mosolyogva.
-Én is-csillant fel Louis szeme.-Várj.Az ott ugye nem az amire gondolok?-kér-
dezte ilyedten és Harry kezében tartott tárgyra bámult.
-Hát én azt nem tudom hogy mire gondolsz,de ez kérlek szépen egy motoros sisak.-válaszolt Harry és a háta mögött parkoló kék járműre bökött.Louis eltátotta a száját.
-Rendben,akkor mondd el,hogy hova megyünk és akkor én majd bemegyek busszal te meg...
-Azt felejsd el,Louis.-válaszolt Harry határozottan,majd gyengéden átfogva Louis vékony csuklóját,maga után húzta az alacsony srácot.Megálltak a motor előtt,Harry pedig kisimított a haját Louis homlokából,mire az hátrált egy lépést.Ő még sosem csóko-
lózott.És jelenleg nem is akart.Nem így,nem most.
-Ezt tűrd oldalra.-kérte lágyan Harry.
-Máskülönben a szemedbe fog lógni,ha felteszem a sisakot.-Louis elszégyelte magát,hogy hogyan tudott egy ennyire ártatlan szituációt  félreértelmezni és csendbe oldalra tűrte a haját,Harry pedig felhelyezte a sisakot.
-Így.Mosd pedig emeld meg az arcod-érkezett az újabb utasítás,ami rögtön végre is lett hajtva.
Miközben Harry gyakorlott mozdulattal bekapcsolta a kis csatot,Louis álla alatt,elkerülhetetlen volt,hogy keze hozzáérjen a nyakához.A kék szemű majdnem felsóhajtott.Idegenek voltak számára ezek az ingerek,de vonzotta az ismeretlen.És nem csak ilyen téren.
A motorozás gondolata is egyre  jobban felpezsdítette a vérét.
-Nincs mitől félned.Óvatosan fogok vezetni-mosolygott bíztatóan,azzal  felpattant a járműre.
-Gyere!-felsegítette hátra,majd beindított a motort.Az felbőgött alattuk,mire Louis élesen beszívta a levegőt.Harry hátranézett a válla fölött.
-Nyugi.És kapaszkodj,nem fogsz leesni.
-H-hova?-Louis előbb feltörő bátorsága szertefoszlani tűnt.
-Hát belém butuska.-nevette el magát Harry.Mivel Louis nem mozdult,így megfogta a két karját és saját deraka köré fűzte azokat.
Louis szíve kihagyott egy ütemet és lenézett a melkasára ami így már Harry hátának volt símulva.Csillogó tekintete a karjaira vándoroltak amik erősen karolták át a göndör derekát.
Olyan közel voltak...
Louis biztosra vette,hogy Harry most érzi heves szívdobogását.
Egy mély hang zökkentette ki a rózsaszín ködből.
-Indulhatunk?-Harry túlkiabálta a motor zúgásszerű,halknak nem mondható hangját.
Louis arcát is Harry hátába nyomta,és csak szaporán bólogatott mivel tudta,hogy a jelenleg két okból is felfokozz lelki állapota miatt hangja nagy valószínűséggel cserben hagyná.
Harry elindította a járművet és nagy gyorsasággal hajtottak ki az utcáról.
Görcsösen szorította Harry derekát,lába remegett a lábtartó pedálon,de imádta az érzést.
-Minden rendben?-kiabált hátra a sisakja alól az elöl ülő.
-Igeeeen!-Louis ezt a szót szinte sikítva ejtette ki,mindketten felnevettek.
-Mehetünk gyorsabban?
-IGEEEN-kapta meg Harry a választ hasonló stílusban.Louis biztonságérzetre számítva még előrébb húzódott,így szinte testük összes porcikája összesímult.
Harry jólesően felsóhajtott,Louis izgalmában észre sem vette a közelséget.
A göndör gázt adott,Louis sikoltozva élvezte az utat,néhol felnevetve.
A szél erőteljesen fújta hátra bő polóját és ingét,még a haját is bukósisakon keresztül is.
London egyik külvárosi részén jártak,Louis nem ismerte a környéket.
Szép fokozatosan lassítottak,majd a jármű végleg megállt.
Harry egy ugrással lepattant róla,Lou-
is pedig még mindig lesokkolódva ült a hátsó ülésen.
Harry óvatosan a karjai alá nyúlt,és egy könnyed mozdulattal leemelte a kicsi fiút.
Louisban most tudatosult:egy tóparton állnak.
-Na,milyen volt?-kérdezte nagy mosollyal Harry,és közben elengedte a másikat.
Louis remegő lábaiban nem volt annyi erő,hogy megtartsa súlyát,így összeesett.Harry egy pillanatra megilyedt,de miután meghallotta a földön fekvő fiú hisztérikus nevetését,
ő is boldogan huppant le mellé.
Mindketten elterültek a Londoni eső áztatta,nedves fűben.
-Hú-hú,eszméletlen!!!-Louis mondan-
dója közben lelkesen a levegőbe bokszolt.
-És te mindennap ezt csinálod?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Úgy valahogy...-válaszokt szerényen mosolyogva Harry.
-Amikor megláttam a házunk előtt a motort,egyből az jutott eszembe,hogy....várjunk csak.Te honnan tudod,hogy én hol lakom?
Kék szemeit a bárányfelhős égről most gyanakvón Harryre emelte,és félkarral felkönyökölt.Harry megismételte a mozdulatsort,így egymás szemébe tudtak nézni.
-Lebuktam.Kicsit kutakodtam.-zöld szemeit szégyenkezve sütötte le.
-Úristen.És akkor most mindent tudsz rólam,még azt is hogy,milyen fogkrémet használok???
-Signal.-vágta rá Harry habozás nélkül.Louis rémülten nézett rá.
-Jajj,Lou lazíts már.Csak az iskola weboldaláról lestem le a telószámod meg a lakcímed.Nem vagyok FBI kém.
-És a fogkrém?
-Tipp volt.Nem hiába volt lottónégyesem.Egyébként meg minden második ember ilyet használ.
-Neked volt lottónégyesed?-csodálkoz-
ott el Louis.
-Bizony.Abból a pénzből vettem Gabrielt.Mármint a motort.
-Te elnevezted a motorodat?-kérdezte és alig tudta elfojtani feltörő nevetését.
-Naaa,te inkább maradj csendben.....
Boobear.-ennél a pontnál már mindketten felnevettek.Miután elhalt a hangjuk mindketten a felhőket kezdték vizslatni.
-Nem is tudtam hogy az iskolának van weboldala.-szólalt meg Louis elgondolkodva.
-Ó,hát az apám informatikus,úgyhogy képben vagyok az ilyesmikkel.Progra-
mozó a helyi cégnél,és otthon is mindig mütyűröket szerel a garázsban.
-Mütyűröket.Látom mennyire képben vagy.-nevetgélt Louis.
-Hát tudod én inkább Anya vonalát örököltem.
-És az alatt mit értesz?
-Ő zongoratanár,másodállásban pedig festő.A művészeteknek él.-Harry hangja büszkén csengett,szeme csillogott mikor a családjáról beszélt.
-Azta.Fura elképzelni együtt a szüleidet.-csodálkozott a kisebbik.
-Tudod azt mondják,az ellentétek vonzzák egymást.-Harry felállt,leporolta a farmerját,majd kezét Louis felé nyújtotta,hogy felsegítse.Mikor tenyerük érintkezett Louis egy kis áramszerű bizsergést érzett az egész karjában.
Elpirult,gyorsan el is kapta a kezét.
Lesétáltak egészen a tó partjáig ahol a naplementében már csillogott a víz tükörsima felszíne.Louis majdem elolvadt,annyira romantikusnak találta a pillanatot.
-Néézd Louis!Kiskacsák!-kiáltott fel a göndör és a motorhoz visszaszaladva felnyitotta a a csomagtatrót.Louis érdeklődve figyelte minden mozdulatát.
Kivett egy zacskót,amiben egy kifli volt és elkezdte apró darabokra törni.
Néhányat Louis kezébe nyomott majd lelkesen visszaszaladt a vízhez.
Vízbe hajított egy darabot és két kacsa máris harcolni kezdett az értékes élelemért.
Mindketten fogadtak egy-egy kacsára,hogy annak sikerül majd a legtöbb falatot megszerezni és végül a Harry álltal választott nyert.
Későre járt,az idő kezdett lehűlni,Louis már fázott így úgy döntöttek elindulnak haza.
Harry előkapott a csomagtartóból egy fekete pulóvert és átnyújtotta a fiatalabbiknak.
Gabrielen ülve igyekeztek haza a sötét utcákon.Louis most nem élvezte annyira az utat,szorosan Harry hátába fúrta az arcát hogy ne kelljen látnia a Londoni belváros hajléktalanait akik üveges tekintettel vagy épp pont hogy beteges vigyorral az arcukon bámulnak rád.
Megálltak az ismerős ház előtt,Louis leszállt a motorról.
-Remélem jól érezted magad-beszélt a játművön ülve Harry.-Akkor holnap.
-Igen.És köszönök mindent.Szia!-Louis  integett,Harry pedig mosolyogva visszaintegetett,majd elhajtott.
Az alacsony fiú,karbatett kezekkel,bő pulóverben még sokáig nézett a járdaszegélyen állva egy távolodó alak után.
                             ***
Louis kócos hajjal és kómás fejjel csoszogott a Johann Stev Gimnázium ízléstelenül zöld kövű folyosóján.
Tegnap összesen három órát sikerült aludnia,annyira fel volt pörögve a tegnapi események miatt.
Végül megunta a forgolódást és inkább végigolvasta az éjszakát.
Két ásítás között kinyitotta a szerényen díszített szekrényét,mikor észrevette,hogy egy cserépbe ültetett petúnia van a tornazsákja mellett,cet-
livel az oldalán.Felhúzott szemöldökkel szedte le róla,és elolvasta a gyönygybetűkkel írott sorokat.
Békés ajándék,egy gyilkosságellenes embertől.Legyen szép napod.H.xx