Villámhárító-Larry💙💚

5.Rész

Sziasztok!!!
Hááj gájz!Vácc áp?
Bocsika,tudom késtem.Remélem nincs harag,itt a rész,de most így nyáron lehet hogy előfordul hogy késni fogok.Tudjátok,táborok,nya-
ralás meg ilyesmik.Szerény személyemnek ez a kedvenc része,szóval remélem nektek is bejön.Puszi💞❤
Lidi x.💙💚

Louis szeme dühtől csillant,mikor realizálta,hogy a két évvel ezelőtt készült családi fénykép tényleg ott van.
A fotón a tizennégy éves Louis mosolyog,akkori kedvenc bandájának pólójában,barna haja kócosan áll,és az akkori testalkatába körülbelül kétszer férne bele a mostani.
Hátulról öleli át az akkor tizenkét éves Lottiet,akinek akkor még fogán fogszabályzó díszelgett és haja természetes színében omlott a vállára.
Az ikrek négy évesek és még a mostaninál is apróbbak.Jay szeme életteltelibben csillogott,bőre kevésbé fakó,mosolya természetesebb.
Keresztbetett lábbal ül a kanapén,Da-
isy az ölében és félénken bújik anyja mellkasába,arca nem látszik.
És ott van ő.
Mark féloldalasan karolja át feleségét,másik kezében Phoebeot tartja,aki kicsi kezeit lelkesen széttárva grimaszol.
Mark vigyorogva néz bele a kamerába.
-Anyaaa-szólítja meg Jayt.
-Tessék,Drágám?-kérdez vissza a nő,miközben Lottie elé teszi a rántottával megpakolt tányért.Jóledvűnek tűnt.
Louisnak egy perce sem volt átgondolni a dolgokat,csak úgy törtek belőle elő belőle a szavak.
-Ez meg mégis mit jelentsen?!-lebeg-
tette meg Jay arca előtt a fotót.
-Jajj,Louis tudom,hogy most mit gondolsz,de hidd el ez nem azért van ott....
-Ne.Ne magyarázkodj.Ne tépj fel egy olyan heget,ami még össze sem forrt teljesen.Ez önkínzás,Anya.Tovább kell lépnünk.-Louis hangja a végére már nem csengett annyira dühösen.
-Igazad van-sütötte le a szemét Jay,és csendben enni kezdett.
Mark Louis édesapja.Vagyis csak volt.
A történtek után Louis nem volt képes mégegyszer szájára venni az apa szót.
Tavaly,a kilencedik osztály előtti nyáron Mark egyik napról a másikra váratlanul eltűnt.
Jay Júliusi reggel arra ébredt,hogy férje nincs mellett és ahogy a házban kezdték keresni a férfit,azt is észrevették,hogy néhány fontosabb holmija is hiányzik.
Ekkor tört fel a kétségbeesés első hulláma.
Jay lázasan kezdte hívogatni Markot mobilján,ami egy idejig kisípolt,majd kiírta,hogy ezen a számon egyáltalán nem kapcsolható előfizető.
Már délután volt,mikor úgy döntöttek,hogy itt nem egy egyszerű
„leugrottam a boltba és elfelejtettem szólni" típusú dologról van szó.
Elmentek a Doncasteri Rendőrkapi-
tányságra és jelentették Mark eltűnését.Az ügyeletes rendőrtisztek megígérték,hogy mindent megtesznek a férfi előkerülésének érdekében.
És itt következett a poklok pokla.
Louis életének leghosszabb két hete.
Két hét bizonytalanságban,tanácsta-
lanságban és a nyers,ölni tudó,fele-
mésztő félelemben.
Két hét,míg a négy gyerek és édesanyjuk azt se tudták él-e még a férjük és apjuk,két hét míg Jay kettes-
sével nyelte a legerősebb fajta nyugta-
tókat.Louisban semmi sem maradt meg,még a vizet is kihányta,teljesen le volt gyengülve,és kétszer el is ájult a folyadék és táplálék hiányától.
Az ikrek még nem sokat fogtak fel a történésekből,de az ő szájukból is naponta többször elhangzott a „Hol van Apa?"kérdés.
Louis sosem fogja azt a tizennégy napot elfelejteni,mikor másodoercek perceknek,a percek óráknak,az órák pedig napoknak tűntek.
Semmire sem tudott koncentrálni,alig csinált valamit egész nap,otthon ült és azt várta,hogy mikor ébred már fel ebből a szörnyű rémálomból és egyenesen a szülei hálószobájba szaladva,szorosan magához ölelhesse az édesapját.Ám ez nem következett be.Ahogy az sem,hogy Mark mosolyogva besétáljon az ajtón és megmagyarázza eltűnésének okát.
Louis egyetlen menedéke a tudatmodosítás volt.A félreértések elkerülése végett,rögtön leszögezem.
Nem,nem drogozott.Ő nem az a fajta fiú volt.Louis magát ismerve,képes lett volna véletlen belekeverni a család palacsintájába is,és az pedig felettébb kellemetlen lett volna.
Louisnak volt egy sajátos technikája.
Bevett egy szem altatót,elindított egy kellemes zenét,és szép dolgokra gondolt,míg a gyógyszer ki nem ütötte.Itt kifulladt a kreativitása,ám legalább addig a pár óráig,míg aludt elmenekülhetett egy olyan álomvilágba ahol minden olyan nyugodt volt.
Csak az ébredés utáni tudatosodás volt kínzóan fájdalmas.Olyan volt mint egy mennyből való visszazuhanás,és ahogy teltek a napok úgy volt minden esés egyre fájdalmasabb.
A tizennegyedik napon,Louis úgy érzett,hogy nem bírja tovább.Ha még egy zuhanást túl kell élnie,nem fog felkelni a földről,és nem is próbál.
Ám akkor,a tizennegyedik nap délutánján,egy ismeretlen feladótól érkező levelet találtak a postaládájukban.Louis pontosan emlékszik minden eggyes szavára,hiába égették el a levelet,mintegy korszak lezárásaképp.

„Kedves Jay,Louis,Lottie,Daisy és Phoebe!
Őszíntén sajnálom a szó nélküli eltűnésemet és biztosra tudom,hogy nagyon nehéz most nektek.
Mostanában sokat gondolkodtam az élethivatás fogalmán és magán az életen.Sajnos rá kellett jönnöm,hogy nekem nem ezt az utat szánták az égiek.
Dél-Amerikába utaztam és csatlakoztam egy felderítőcsapathoz.
Együtt bejárjuk a világot,extrém helyekre utazunk és követjük az „egyszer élünk" eszmét.
Most biztos az a kérdés fogalmazódott meg bennetek,hogy ezt mind miért így közlöm veletek.A válasz egyszerű:
Képtelen lettem volna mindezt a szemetekbe mondani.
Tudjátok van az az érzés amikor az ember előre megérez valamit.Nos,én így negyvenhét évesen úgy érzem nincs sok hátra. Úgy érzem,hogy már a hatvanat sem fogom megélni és szeretném ezt a kevéske időt kihasználni.
Drága,Jayem tudod,hogy a sírig is hűséges leszek hozzád.Gyerekek,szeretlek titeket és kívánom,hogy csodálatosan alakuljon az életetek.
Az én életemben,úgy gondolom,hogy elengedhetetlen a kisgyermekkori álmom megvalósítása és ehhez pedig nem volt más választásom mint otthagyni titeket.Kérlek értsetek meg!
                    Szeretlek titeket,                
                                                Mark.      

Louis visszaemlékezéséből Niall rángatta vissza a valóságba,aki meglengett kezét,barátja arca előtt.
-Élsz,Haver?-kérdezte nevetve.
-Nialk,hát te meg hogyhogy itt?-nézett Lottie meglepetten a szőkére.
-Tegnap késő este jöttünk.Szexis a mamuszod.
-Kuss.Louisnak malacos van.
-Jó reggelt Jay.-köszönt Niall.
-Niall,drágám!!!Jajj ne haragudj,nem számítottam vendégekre,mindjárt csinálok neked is reggelit.
-Köszönöm-azzal levetette magát a Louis mellett lévő székre.A Tomlinson família,kieglszülve egy Horannal jókedvűen megreggelizett,a két fiú pedig filmnézéssel töltötte a maradék délelőtött.Ebéd előtt segítettek Jaynek a főzésbe,vagy éppen az ikrekkel játszottak.
Délután tartottak egy nosztalgia körutat,biciklire ülve eltekertek a régi kedvenc játszóterükre és hasonlók.
Az igazi nosztalgia körutat Doncasteterben lehetne megtartani,hisz ott nőttek fel,ám Louis valószínűleg minden régi hintáról,parkról visszahallaná gyermeki kacaját ahogy édesapjával kergetőztek.

                          ***
Louis másnap izgatottan kelt fel.Ma fognak találkozni Harryvel.
Még csak fél négy volt mikor Louis már a tükör előtt ácsorgott.
-Anya,muszály ezt???-mutatott végig magán Louis kétségbeesve.-Attól,hogy Harry a randi szót használta még nem az esküvőnkre megyek!!!
-Ugyan már kisfiam,illik szépen felöltözni és egyébként is esküvőre fekete öltönyt szoktak felvenni.
-De hát ez fekete!
-Mélykék.
-Na,jó.Felmegyek és leszedem magamról ezt a maskarát,nincs vita.
Louis sietősen feltrappolt a lépcsőn,Jay utána kiáltott.
-Legalább a nadrágot hagyd magadon.
Kiemeli a fenekedet.
Jay pontosan tudta,hogy a fia meleg,Harryről is mesélt neki,sőt tanácsot is kért tőle.Amikor megtudta fia beálítottságát,egy csöppet sem örült,ám hamar túltette magát rajta.
Leginkább az érzékeny lelkű fiút féltette a nagyvilágtól és annak előítéletességétől.
Louis magára rángatott egy szűk,szagatott farmert,felsőtestére hosszított fekete pólo került,lazán gombolt kockás inggel párosítva.Haját oldalra fésülte és elrendezgette.
Még volt egy negyed órája,ezért a telefonjával szórakoztatta magát.Már épp nyerésre állt egy játékban mikor felvillant egy üzenet:
„Két perc és ott vagyok érted”
Louisnak nagyot dobbant a szíve.Mi lesz még itt....