Villámhárító-Larry💙💚

3.rész

Sziasztok!
Meghoztam a harmadik részt,kissé hamarabb mint eddig,de hétvégén annyi programom lesz,hogy semmi időm nem lenne kitenni....de gondolom ez csak jó nektek.Mindenkinek jó ballagást/ballagtatást/ballagásra menést/mit tudom én.Voteolj,komizz,jelezd füstjeleken keresztül vagy telepatikus módon hogy tettszik-e.
Puszi
Lidi x.💙💚

Louis már nyolcszor elolvasta a Harrytől kapott üzenetet,és még csak most tudatosult benne:Harry napok óta szeretett volna beszélni vele, csak nem tudta hogyan érheti el.Szíve a torkában dobogott,tenyere leizzadt, így majdnem kicsúszott a kezéből a telefon.Alhasát eddig ismeretlen bizsergés kapta el,de nem lepődött meg,szinte minden romantikus regény ír erről a különös állapotról.A főhősök általában úgy fogalmaznak,hogy „pillangókat éreznek a gyomrukban".
Louis belegondolt,hogy Harry egyetlen,kétsoros üzenete váltotta ki belőle ezt az érzést,úgyhogy próbálta elhitetni magával,hogy nem izgatja az egész.Nem akart egyből visszaírni,az olyan könnyenkaphatónak tűnne.
Telefonját zsebébe csúsztatva,fejét felszegve dőlt hátra az ülésben.
Két perc múlva,önuralmát elveszte,szorgosan pötyögte a választ a készülék kijelzőjén.Legalább ötször újraírta,mert sosem találta megfelelő-
nek az írásmódot,hol túlságosan személyes,vagy esetleg túl hivatalos volt,hol túl hosszúra,hol túl rövidre sikeredett.Végül sikerült összehozni egy épkézláb üzenetet a göndör számára.
„Szia Harry :)Hallottam,hogy beteg vagy,jobbulást:( honnan van meg a számom?"
Szinte ahogy elküldte az SMS-t úgy érkezett is rá a válasz.Louis szinte látta lelki szemei előtt ahogy Harry betegen fekszik az ágyon,telefonját szorongatva,és az ő beszélgetésükből ki sem lépve minden figyelmét a tizedikes diáknak szenteli.Göndör haja elterül a párnán,pizsamával fedett testéről félig le van csúszva a paplan,arcán pedig féloldalas mosoly ül,aminek gondolatától Louis arca máris pár árnyalattal pirosabb színt vesz fel.Még csak egyszer látta,de a mosolya beleégett az emlékezetébe.
Van benne valami gyermeki szelídség,olyan kisfiús báj,rengeteg életörömmel vegyítve.
Észbe kapott és elkalandozásából visszarántotta magát a valóságba.
Megnyitotta az üzenetet és kíváncsian olvasta a sorokat.
„Az maradjon az én kis titkom.;)
Milyen volt a napod?Olyan rossz hogy nem tudtunk találkozni :("
Louis olyan bárgyún mosolyodott el,mint egy kislány aki végre megkapa
a hőn áhított tortáját.Csak az ő tortája Harry volt,és egyelőre még nem kapta meg,még csak a cukormáz szélét kóstolgatja.Alig várta,hogy láthassa a göndört.
„Igen,tényleg kár...és köszönöm,egész jó volt,ez a Tiffany és Arthur nagyon rendesek."
Harry nem írt vissza pár pecig,Louisnak pedig befutott a busza a Doncasteri megállóba.
Sietni akart,mivel sokáig bent volt az iskolában így már elég későre járt.
Gyorsan kapkodta lábait Doncaster utcáin.Rosszul érezte magát a sötét és kihalt részen.Minden árnyékba beleképzelt dolgokat,úgy érezte magát mint egy kisgyerek,de mi tagadás rettentően félt.Szerette a szülővárosát
jobban mint Londont,de sajnos ez a város egyáltalán nem a biztonságáról volt híres.Mikor végre észrevette az ismerős,mediterrán stílusú,sárga házat,megkönyebbülten tenyerelt rá a csengőre.Pár perc múlva egy ismerős,
álmosnak tűnő szőke fej kukucskált ki.Amikor Niall meglátta az ajtóban álló,ruhájának szegélyével játszó fiút,rögtön felélénkült és vidáman vonta szoros ölelésbe az előtte állót.
Egy idejig egymás karjaiban álltak és a másik hátát simogatták.Louist megcsapta Niall jellegzetes gumicukor illata.
-Loulou,hát te hogyhogy itt?-nézett bele csodálkozva a kék szempárba.
-Suliból jöttem és úgy gondoltam,hogy lejövök Doncasterbe érted.Úgyhogy pakolj,mert nálam töltöd a hétvégét.
Louis végszóra összeborzolta Niall szőke tincseit és becsusszant az ajtón.
Köszönt a szöszi szüleinek,a negyve-
nes éveiben járó vörös hajú nőtől kapott jó néhány nyálas puszit az arcára,majd Niallölel együtt felsátál-
tak az emeletre.Louis elérzékenyedett mikor meglátta az ágy fölé ragasztott számos közös fotót.Kényelmesen elterült a gondosan bevetett ágyon és a képeket kezdte tanulmányozni.Niall szorgosan pakolta a szükséges holmikat egy hátizsákba.Az idillikus csendet csak néhányszor szakították meg,mint mikor Niall segítseget kért mert nem tudta,hogy milyen lesz az időjárás Londonban.
Louis elért a képek tanulmányozásá-
ban oda, ahol a saját arca beesetten,
szeme karikásan és fáradtan néz bele a kamerába.Egy hirtelen ötlettől vezérelve felpattan,a pakoló Niall mögé lépett és hátulról átölelte.A szőke fiú teljes testében megmerevedett,de azért kezét az ölelő karokra helyezte.
-Hiányoztál.Nehéz nélkületek.-motyogta a másik hátába Louis.
Niall nem szerette az ilyen bensőséges pillanatokat Louisval.Gyerekkoruk óta ismerik egymást,szinte testvérek,
és egyáltalán nem ítéli el a mássága miatt.Sőt....pont ő volt az a személy aki átsegítette azon a nehéz időszakon amikor Louis még maga sem volt tisztába az identitásával.Azonban félt.
Félt, hogy az érzékeny és szeretre és szerelemre kiéhezett fiú egyszer belészeret.Nem engedheti ennek bekövetkeztét,az szörnyű lenne mindekettőjük számára és akár még a barátságukba is kerülhet.Niall épp ezért odafigyelt erre és kerülte a túlságosan érzelmes,már-már a félreérhető kategóriába sorolható pillanatokat.
-Ugyan már Loulou,még csak egy hete kezdődött el az iskola,mi olyan rossz történhetett máris?Will csinált valamit?-kérdezte Niall,miközben kibújt az ölelésből.Louis röviden beszámolt neki a Hétfői események-
ről,Harryt viszont kihagyta a történetből.Azt majd picit később szeretné elmesélni,amikor összeszedte a gondolatait és valami értelmeset is ki tud majd nyekegni a pirult arcú hebegésen-habogáson kívül.
-Folytasd csak nyugodtan,látom, hogy itt nincs vége.Csak nem valami srác van a dologban?-Niall a kérdése végén fel-le kezdte húzogatni a szemöldökét és szélesen vigyorgott.
-Talán.De majd elmesélem de most váltsunk.
-Fogytál.Megint.És nem is keveset.-mérte végig tetőtől-talpig az előtte állót.
-Mi?És ez most hogy jön ide?-tördelte kezét a kínos szituáció miatt Louis.
-Azt mondtad váltsunk-vont vállat Niall.-Hát váltottam.Szóval?
-Genetika.-most Louisn volt a sor, hogy megvonja a vállát,azonban belül pontosan tudta,hogy túlságosan sovány.Hiába próbált,nem bírt többet enni.
Csak egy hümmögést kapott válaszul,majd egymás mellett sétálva indultak le a hosszú lépcsőn.
-Anyaaaa,akkor elmentünk,majd holnap jövök-kiabált be édesanyja szobájába Niall.
-Rendben Ni,vigyázz magadra és Louisra is.-érkezett a válasz,majd kikísérte őket az ajtóig.Mindkettőjüktől egy öleléssel búcsúzott,majd becsukta a két fiú mögött az ajtót.
Louis és Niall beszélgetve indult meg a buszmegállóhoz vezető úton.A szőke hajú észrevette,hogy Louis minden lépéssel egyre közelebb araszol hozzá,a végén pedig már teljesen az oldalának simulva sétál mellette.
-Louis Willam Tomlinson,mi a fene bajod van már megint?.-állt meg a kékszeművel szemben.
-F-félek.-hajtotta le a fejét szégenylősen.
-Jajj, Tommobabyt megeszik a szörnyecskék?-dünnyögte gúnyosan.
-Ez nem vicces Niall.Doncaster nem épp elől kapott helyet a bizzonságos városok listáján.
-Ez mondjuk igaz.Múltkor is Ninát valami őrült fószer akarta felszedni és én védtem meg.-mesélte büszkén.
-Igen?És ki az a Nina?-kapta fel a fejét Louis az új név hallatán.
-A barátnőm.
-Tényleg?És én erről miért is nem tudok?-hangjában meglepettséggel vegyült számonkérést lehetett hallani.
-Mert még ő sem tud róla.De ez a közeljövőben változni fog.
Niall kijelentésén mindketten felnevettek és közben odaértek a buszmegállóhoz ahol a jármű már induláskészen állt a járda mellett.A Londonba tartó út alatt Niall,Louis vállán hajtotta álomra a fejét,Louis pedig az ablaküvegnek dőlve figyelte a már besötétedett tájat.
Mikor megérkeztek Louis alig bírta összeszedni a szöszit,aki végül félálomban szenvedte le magát a járműről.A fehér családiházba besétálva sírí csend fogadta őket.Niall felment a barátja szobájába,míg Louis szokásához híven egyesével leelenőrzött mindenkit.Az ikrek már mélyen aludtak,Lottie pedig még az íróasztalánál ülve írogatott valamit.
Édesanyját a nappaliban találta,a kanpén ült és semmitmondó tekintettel bámult maga elé.Másoknak ijesztő látványt nyújthatott volna,Louis viszont tisztában volt az erős nyugtató furcsa mellékhatásai-
val.Óvatosan megfogta Jay kezét és a hálószobába vezette.A nő lefeküdt az ágyra,Louis pedig gondosan betakargatta és homlokon csókolva elköszönt tőle.Nagyot ásítva felfele vette az irányt ahol Niall-Louis ágyának háromnegyedét elfoglalva-már az igazak álmát aludta.Louis álmosan leráncigálta az alvó fiúról a nadrágját akinek átöltözés nélkül sikerült bealudnia.Pizsamára öltözött és befészkelte magát a másik mellé.
Olyan tíz óra körül lehetett,de nagyon lefárasztotta a mai hosszú nap,és igazából az egész hét.Nehéz a két és fél hónapos nyáriszünet után visszaszokni az iskolába járó életformába.Kiszedett egy szőke tincset Niall szeméből és felhúzta a lecsúszott paplant rajta.Mosolyogva hunyta le a szemét és azt tervezgette hogy holnap mit csináljanak.Már félálomban volt,mikor hangosan megszólalt a telefonja.Meg sem nézte hogy ki az,gyorsan felvette,nehogy a mellette fekvő,vagy esetleg valamelyik családtagja felébredjen.
Egy kedvesnek nem mondható hállót nyögött bele a telefon hangszórójába,mire egy vidám,mély hang szólalt meg a vonal végén.
-Szia Louis.Alszol már vagy tudunk beszélni?