•Egy•

602 38 5
                                    


Teljes káosz.

Ez uralkodott az egész világban.

Már senki sem tudta, hogy kiben bízhat és kiben nem.

Honomi migrénnel szenvedett már hónapok óta.

Még mindig nem adott választ a Kazekagénak, és nem is fog. Szerette, de nem érezte úgy, hogy képes lenne mellette leélni az életét.

Éppen ezért próbálta elkerülni, mégsem tudott teljes megnyugvásra lelni...

- Baj van! – rontott be az Inukage irodájába az egyik ninja. – A Kazekagét elrabolták!

Csend ült a szobára. Katsuma megdöbbenve nézte az előtte álló, ziháló alakot.

- Kik? – kérdezte pár perc elteltével.

- Az Akatsuki!

A férfi idegesen csapott az asztalra.

- Miért nem ezzel kezdted? – kiáltotta. – Azonnal értesítsd Kuro csapatát!

- Uram... a lányát is?

- Még kérded? Takarodj a szemem elől és vissza se gyere addig, amíg nem értesítetted őket!

A ninja esetlenül hajolt meg, majd szalad ki a nyílt utcára, hogy megkeresse Kurót.

Nem kellett sokat keresnie, szinte azonnal megtalálta az iskola udvarán.

- Kuro! – kiáltott oda neki. – A Kazekagét... elrabolták.

A ninja fáradtan támaszkodott meg térdein és kapkodott levegő után.

- Hogy micsoda? – kiáltotta megdöbbenve Kuro. – Honomit értesítetted már?

- Nem, még nem.

- Nagyon helyes! Majd én értesítem! Most pedig menj vissza az Inukagéhoz és jelentsd neki, hogy értesítve lettünk!

- Értettem! – hajolt meg sietősen a férfi, majd elszaladt.

Kuro gondterhelten állt meg a kertben az egyik fa takarásában.

Idegesen szorította ökölbe kezeit, majd engedte el, ezt sokszor megismételve. Közben le sem vette szemét a hintán ülő lányról.

- Kuro, tudom, hogy ott vagy – mondta a lány hirtelen, mire ijedten rázkódott össze. – És hallottam, hogy mi történt. Nem megyek.

- Honomi! – csattant fel a férfi. – Ez nem akarás kérdése! Szövetségesek vagyunk a Sivataggal!

- A nem megyek... melyik rész nem volt érthető? – kérdezte nyugodtan Honomi, még mindig lehajtott fejjel.

- Apád nem fog ennek örülni...

- Mióta érdekel engem apám és a követelései? – kapta a lány hirtelen fejé a fejét.

Kuro megdöbbenve nézett a lány szomorúságtól és méregtől csillogó szemébe.

- Nélküled nem tudjuk megmenteni – mondta lágyan a szőke férfi. – Kérlek.

- Minek menjek? Naruto már biztos fejvesztve szalad hozzá, hogy megmenthesse a barátját. Csatlakozzatok hozzá. Ő úgyis erősebb, mint én.

- Mégis miért sajnáltatod magadat? Én nem ilyennek ismerlek! – csattant fel Kuro.

- Menj. Azonnal. Takarodj.

Kuro habozva nézett a lányra.

Érezte, hogy ezt fogja mondani, éppen ezért akarta ő személyesen értesíteni. Máskülönben, annak a ninjának már nem lenne feje.

○GAARA FANFICTION○ Nehéz időkWhere stories live. Discover now