○GAARA FANFICTION○ Nehéz idők

•Egy•

Teljes káosz.

Ez uralkodott az egész világban.

Már senki sem tudta, hogy kiben bízhat és kiben nem.

Honomi migrénnel szenvedett már hónapok óta.

Még mindig nem adott választ a Kazekagénak, és nem is fog. Szerette, de nem érezte úgy, hogy képes lenne mellette leélni az életét.

Éppen ezért próbálta elkerülni, mégsem tudott teljes megnyugvásra lelni...

- Baj van! – rontott be az Inukage irodájába az egyik ninja. – A Kazekagét elrabolták!

Csend ült a szobára. Katsuma megdöbbenve nézte az előtte álló, ziháló alakot.

- Kik? – kérdezte pár perc elteltével.

- Az Akatsuki!

A férfi idegesen csapott az asztalra.

- Miért nem ezzel kezdted? – kiáltotta. – Azonnal értesítsd Kuro csapatát!

- Uram... a lányát is?

- Még kérded? Takarodj a szemem elől és vissza se gyere addig, amíg nem értesítetted őket!

A ninja esetlenül hajolt meg, majd szalad ki a nyílt utcára, hogy megkeresse Kurót.

Nem kellett sokat keresnie, szinte azonnal megtalálta az iskola udvarán.

- Kuro! – kiáltott oda neki. – A Kazekagét... elrabolták.

A ninja fáradtan támaszkodott meg térdein és kapkodott levegő után.

- Hogy micsoda? – kiáltotta megdöbbenve Kuro. – Honomit értesítetted már?

- Nem, még nem.

- Nagyon helyes! Majd én értesítem! Most pedig menj vissza az Inukagéhoz és jelentsd neki, hogy értesítve lettünk!

- Értettem! – hajolt meg sietősen a férfi, majd elszaladt.

Kuro gondterhelten állt meg a kertben az egyik fa takarásában.

Idegesen szorította ökölbe kezeit, majd engedte el, ezt sokszor megismételve. Közben le sem vette szemét a hintán ülő lányról.

- Kuro, tudom, hogy ott vagy – mondta a lány hirtelen, mire ijedten rázkódott össze. – És hallottam, hogy mi történt. Nem megyek.

- Honomi! – csattant fel a férfi. – Ez nem akarás kérdése! Szövetségesek vagyunk a Sivataggal!

- A nem megyek... melyik rész nem volt érthető? – kérdezte nyugodtan Honomi, még mindig lehajtott fejjel.

- Apád nem fog ennek örülni...

- Mióta érdekel engem apám és a követelései? – kapta a lány hirtelen fejé a fejét.

Kuro megdöbbenve nézett a lány szomorúságtól és méregtől csillogó szemébe.

- Nélküled nem tudjuk megmenteni – mondta lágyan a szőke férfi. – Kérlek.

- Minek menjek? Naruto már biztos fejvesztve szalad hozzá, hogy megmenthesse a barátját. Csatlakozzatok hozzá. Ő úgyis erősebb, mint én.

- Mégis miért sajnáltatod magadat? Én nem ilyennek ismerlek! – csattant fel Kuro.

- Menj. Azonnal. Takarodj.

Kuro habozva nézett a lányra.

Érezte, hogy ezt fogja mondani, éppen ezért akarta ő személyesen értesíteni. Máskülönben, annak a ninjának már nem lenne feje.