○GAARA FANFICTION○ Nehéz idők

•3•

!!!FIGYELEM!!!
Beleestem abba a hibába, hogy esetleg, nem mindegyik olvasóm látta még a Shippuudent...
Úgyhooogy, csak annak tudatában olvasd ezt a fanfictiont, ha láttad, vagy elfogadod a tényt, hooooogy vannak benne spoilerek :D 
Nagyon sajnálom, hogy nem szóltam erről előbb, figyelmetlen voltam.

-----------------------------------------------------------------------------

Minden kezdődött azzal, hogy a Kagék találkozójára bejutott Uchiha Sasuke, a körözött ninja.

Majd pedig folytatódott azzal, hogy Tobi háborút kiáltott ki.

Nagy volt a felfordulás, senki sem tudta, mit tegyen.

Honomi csak annyiban tudott pozitívan gondolni az egész helyzetre, hogy végre nem rágták a fülét az eljegyzés miatt.

Mégsem tudott teljesen elszakadni a fiútól.

- Kakutama Honomit nevezem ki Gaara helyettesének a háborúban! – mondta ellentmondást nem tűrően Tsunade.

- Hogy tessék? – csapott az asztalra tenyereivel a lány bosszúsan. – Arról volt szó, hogy én a Különleges hadműveleteket végrehajtókhoz kerülök!

- Ez nem az a helyzet, amikor elégedetlenkedünk! – ordította feszülten a Hokage asszony. – A többi Kagéval így döntöttünk! Vita nincs!

- Én ezt nem fogadom el! – makacskodott Honomi továbbra is.

- NEM ÉREKEL! – bömbölte a nő. – Tedd félre a kislányos problémáidat és viselkedj a családod rangjához méltóan! Te az egyik Kage harmadik leánygyermeke vagy! Nem elfogadott ez a viselkedés, értve? És most pedig szépen fogod magadat, átöltözöl a harci ruhádba, magadra veszed a kis felszereléseidet és mint egy érett nő, kiállsz a társaid elé! Nem úgy, mint egy kislány! MINT EGY NŐ! Ne hozz szégyent a családodra!

- Tsunade asszony, kérem... - próbálta nyugtatgatni Shizune a szüntelenül ordibáló Hokagét.

- A Hokagénak igaza van – szólalt meg a Inukage, lányát bámulva. – Egy háború küszöbén állunk. Nincs időnk a gyerekes problémáidra. Mind tisztában vagyunk a kettőtök közötti helyzetről, de ezt most félre kell tenned, értetted?

Honomi kelletlenül, de végül bólintott.

Szeme sarkából a vörös hajú férfira nézett, aki csendben hallgatta az előbbi beszélgetést.

- Narutót és Bee-t egy biztonságos helyre küldtük. Ebből akár még jó is kisülhet, mivel az öcsém megtanítja a kölyöknek, hogyan irányítsa a Kyuubi erejét – szólalt meg a Raikage, ezzel is oldva kicsit a feszültséget.

- Köszönjük – bólintott Tsunade, majd a még mindig az asztalnál álló lányra nézett. – Nem megmondta, hogy menj öltözni? Egy óra múlva jelenésed van... Púderezd be a kis nózidat, vagy bánom is én... csak menj a dolgodra.

- Tsunade... - kezdte Honomi.

- Hálátlan kölyök... - morogta a Tsuchikage. – Nem hallottad, amit mondtak neked? Menj és öltözz át. Nem akarom, hogy miattad veszítsük el a háborút.

Honomi felháborodottan kapta fejét az öreg felé. Egyszerűen utálta, de tisztelnie kellett, mert ez volt a szabály.

Gyűlölte a szabályokat. Gyűlölte, amikor parancsolgattak neki.

- Honomi... - szólította meg az apja, mire bosszúsan nézett oda. – Engedelmeskedj. Most nem otthon vagy. Az van, amit mi mondunk. Ne hozz szégyent édesanyádra.