Elő vettem a matek tankönyvemet, hogy ki tudjam javítani azt a fránya egyeseket. A tankönyvem fölè hajoltam èppen amikor anya benyitott a szobámba.
-Tessèk egyèl is valamit.-rakott elèm kèt szelett pizzát.
-Látom tanulsz. Örülök, hogy kijavítod, de szerintem úgy is tudod, hogy èn nem harakszom rád. Tudom, hogy úgy is kijavítod.-mosolygott rám, aztán hirtelen elkomorodott.-Figyelj Kagome. Tudod, hogy megint el kell utaznunk apáddal egy kèt hètre...mert tudod üzleti útra megyünk.-a hangja nem volt biztató.
Mindig amikor anyáèk elutaznak valami furcsa èrzès vesz hatalmába. Mintha lenne nekik valmi titkuk, amit nem mondanak el. De valyon mièrt nem mondják el? Ennyire nem bíznak meg bennem?
-Na jó akkor èn most megyek.-mondta ès becsukta az ajtót.
*sóhaj*
-Jaj, bocsi,de segítenèl bepakolni nekem? Apádè már kèszen van de èn mèg nem ès gondoltam, hogy akár segíthetnèl.-mondta anyu. A hangjaból èrezni lehetett, hogy fèl, hogy talan elutasítom. Hogy gondolhat ilyet mèg az is lehet, hogy kiderítek valamit.
-Persze, hogy megyek!-mondtam ès anyát követve bementem a szobájukba.
Kicsit kuplerájos volt minden. Látszott rajta, hogy mèg nem tudja, hogy mit pakoljon.
-Kagome! Idehoznád az a nagy dobozt amit a szekrèny tetejèn van?
- Persze.- a dobozt leszedve oda tettem az ágyra. Huh de nehèz, valyon mi lehet benne? Mintha anya erre rá èrzett volna röktön oda jött ès betette a táskába.
-Ügye nem nyitottad ki?
-Nem persze, de mièrt nem nyithatom ki?
-Jajj, ne kezdjük megint. Már egyszer elmondtam. Csak ès kèsz!-nèzett rám szigorúan.
-Na hát, szerintem nem is kell segítened, ugyanis csak ez hiányzott nekem.
-Igen ez nem volt valami nagy segítsèg.-mondtam egy kicsit idegesen.
-Akkor jó èjt Kagome.
-Jó èjt anya.
Mèg hallottam ahogy anyu sóhajtva elpakolgat, de már nem birtam tovább, már nagyon álmos voltam. Gyorsan felballagtam a lèpcsőn ès a szobámba èrve beledöltem az ágyamba. Röktön elaludtam.
Mèg azon az èjszakán különös szèl fújt az utcák között. Mintha keresne valmit. Nem is kellett sokat keresnie. Egy egyszerű családi háznál ált meg. Ez neki nem volt egyszerű, sőt különleges volt számára. Az a különös szèl, besuhant a nyitott ablakon át, ès körül nèzett. Mintha csak nèznè, hogy nincs-e veszèly. Amint megbizonyosodott róla, hangosan füttyentett egyet, ès süvítve kiszelelt az ablakon. Amint kiment röktön bejött megint, de ezúttal nem egyedül. Egy különös alak állt a kis szelecskèn. A szoba közepèn megált, ès letette a különös alakot. Az alak körbe nèzett a szobában. Mindent kinyitott, mindent megnèzett, ès jó alaposan megjegyzett mindent. Miután megvizsgált mindent a lányhoz lèpett. Nèzte ahogyan a lány halkan szuszog. A lány arcához közeledett, mintha tudná hogy ki az. Az alak megcsókólta az arcát majd eltávolodott tőle. A kezèt kètszer elhuzta a lány feje fölött, kèk színt húzva ezzel. A kèk erő beleszivárgott a lány testèbe. A lány felnyögött, de nem èbredtt fel. Az alak miután vègzett elő vett a zsebèből egy kis fadobozt, amit letett, a lány iró asztalára. A kis fadobozt erős erők vèdtèk, amitől nem lehetett kinyitni. Az alaknak ez nem volt akadály. Látszott rajta, hogy sokat gyakorolta. Egy elmondott varázsige, ès a doboz körülvevő erős vörös fèny szètoszlott körülötte. Az alak megnèzte, hogy ki lehet-e nyitni. De minden rendben volt. Elsètált az ágyhoz ès a lánytól e szavakkal búcsúzott.
-A sötèt nagy úr felèbrett. Mèg látjuk egymást.
Azzal elment.
ESTÁS LEYENDO
Univerzum
FantasíaSejtetted már hogy nem vagy átlagos? Hogy a szüleid valamit titkolnak előled? Hogy úgy èrzed nem ebbe a világba tartozol? Hát èn ezt mind megèltem...tarts velem ès akkor te is megtudod az igazságot!!
