Attention

5.rész

~ Jungkook pov ~

Már egy ideje csak itt ülök egyedül. Nem tudom eldönteni, hogy az fáj amit mondott vagy az, hogy ő mondta vagy csak úgy mindkettő egyszerre. Ha nem ő mondta volna akkor is így fájna? Most akkor tényleg ennyire fontos lenne nekem? Miért? Annyi kérdés kavargott bennem, amire jó lett volna, ha valaki megadja a választ. Sok hülye döntés és annak következménye.. az lenne a legjobb, ha valaki mindig megmondaná mi a helyes és hogy mit kell tennem. Az olyan jó lenne. Nem követnék el hibákat. Nem fájna. Minden simán menne.
Elfutottam..chh szánalmas mondhatom. Jimin is folyamat hívogat.. Fel kéne venni.. Rá se néztem a telefonra csak nyomtam a fogadás gombot és meg se várva Jimin letolását, hogy hol a picsába vagyok kezdtem el beszélni.
-Szia Jimin ne is mondj semmit.. Csak eljöttem kicsit kiszellőztetni a fejem.. Összevesztünk kicsit Nammal vicces sztori majd elmesélem. Még nem megyek vissza szóval ne várj meg.- mondtam neki. De tudom, hogy nem győztem meg és tuti, hogy a hangomon is hallatszik, hogy bőgtem.
-Hol vagy most? - megállt bennem az ütő egy pillanatra, majd szép lassan elemeltem a fülemtől a telefont,hogy megnézem a nevet. Namjoon*. Hát nagyszerű. Gondolatba vagy 20szor fejbevágtam magam ezért. Vettem egy mély levegőt és válaszoltam a lehető legnyugottabban ahogy csak tudtam, mintha semmi se történt volna.
-Mért? - hozzá akartam vágni minden félét, de végül csak ennyire futotta.
-Oda megyek. Hol vagy?- kérdezte ugyan olyan nyugott hangnemben. Persze hiszen ő miért is aggódna.
-Miért? - kérdeztem újra.
- Jungkook.. légyszíves.
-Egy parkban, valami fura levelű fák vannak minden fele, de nem tudom pontosan.-  sóhajtottam, egy szó és egyből oda a nagy elhatározásom.
-Maradj ott, el ne menj onnan.- mondta és bontotta a vonalat.
Csak értetlenül néztem a már elsötétült képernyőt. Most idejön? Dehát nem is tudja, hol vagyok pontosan. Pár perc múlva valaki megállt előttem. Szépen lassan felnéztem. Dehát hogy talált meg annyi alapján, hogy egy park?
Nem szóltam semmit. Ő sem. Csak néztük egymást. Hmm eltudom képzelni milyen csodás lehetek a szétbőgött fejemmel.
Miért nem mondd már valamit? Bármit. Csak néz..minden mozdulatomat fürkészi, aztán végre megszólal.
-Bocsánat. - csak ennyit mondd. Chh persze bocsánat, hát hogyne. Elfordítottam a fejem és egy nagyon érdekes fát kezdtem el figyelni.
Erre csak sóhajtott egyet közelebb jött és letérdelt hozzám. Megfogta az arcom, ezzel kényszerítve engem, hogy ránézzek.
-Kookie neharagudj jó? Nem úgy gondoltam te is tudod.
-Akkor magyarázd el hogy.
-Egyszerűen csak..én csak..phu - leült a földre és megdörzsölte az arcát, majd ismét rám nézett és végre láttam rajta, hogy tényleg bánja és próbálkozik.
-Figyelj, én nem tudom megmagyarázni csak felidegesített az egész és kész.
-De mégis mi?
- Bassza meg!! Hát az hogy másokra figyelsz. Hogy olyan jól nézel ki. Hogy mindenki felfigyel rád. És csak féltékeny lettem. Nem akartam, hogy elmenj abba a szaros műsorba hát a szerepet meg végképp nem akartam, hogy elvállald.-  meglepődve hallgattam a kirohanását. Nem tudtam ehhez mit szólni. Egy idő után folytatta de már sokkal nyugottabban.
-Soha nem akartalak sírni látni. Nem gondoltam volna, hogy pont miattam fogsz majd egyszer. Kookie te nagyon tehetséges vagy és egy szó se igaz abból amit a fejedhez vágtam- mondta szomorúan, majd feltérdelt és szorosan magához ölelt. Vissza öleltem. Végre. Talán most már minden olyan lesz, mint régen, sőt jobb is. Elengedett de nem húzodott arébb. Nem tett semmit, csak mosolyogva nézett. Én is őt. És igen a jól ismert pillangók visszatértek. Én nézek ki jól? Hát szerintem meg ő. Az a mosoly és a gördöcskéi. Elbűvölő. Meg akarom csókolni! Vajon mit reagálna? Ahh inkább elheseggettem ezt a gondolatot. Nem érne annyit, hogy megint elveszítsem. Nagy nehezen összeszedtem magam.
-khmm.. Nem haragszok.. Igazából nem is haragudtam csak rosszul esett.
- Sajnálom, de gyere menjünk késő van már. - felállt és nyújtotta a kezét felém, amit elfogadtam, de miután felálltam se engedett el. És így kézen fogva sétáltunk visszafelé. Csak néztem a kezünket. Zavarban voltam. Eltudnám ezt viselni. Észrevette, hogy a kezeinket nézem, mire csak össze kulcsolta azokat. Én csak inkább elnéztem a másik irányba, mire ő csak kinevetett, mint mindig.
-Olyan aranyos vagy. - mondta. Megálltam és csak kidülledt szemekkel néztem rá. Aranyoooos?
-Te most azt mondtad rám, hogy aranyos?
Elsőnek csak nézett rám azzal a levakarhatatlan mosollyal a képén. Zavaromban már nemtudtam mit csináljak. Ez olyan kínos. Elkezdtem harapdálni a számat, mire ő elkezdte felváltva nézni a szemem majd a szám. Egyre közelebb jött. Majd hírtelen elengedte a kezem és elindult.
-Inkább menjünk.- persze.menjünk.
Megfogtam a karját és visszahúztam magamhoz. Csak meglepetten nézett rám, de most semmi nem érdekelt. Az se ha többet nem szól hozzám. Most csak ő meg én.
Megfogtam egyik kezemmel a nyakát lábujjhegyre álltam és lehúztam magamhoz és gyengéden megpusziltam a száját. Majd elhúzódtam és anélkül, hogy ránéztem volna most én menekültem. Nagyon megijedtem, hogy mi lesz ennek a következménye. Nem jön utánnam, szóval semmi jó. Ezt megcsináltam. De az az érzés, ahogy egymáshoz értek az ajkaink egyszerűen mámorító volt. Egyszerre voltam boldog, hogy megtettem és szomorú is, mert ő nem így tekint rám. Majd magyarázhatom ki. De ezt hogy lehet egyáltalán? Jimin!! Majd ő kitalál valamit. Már vettem volna elő a telefonom, hogy felhívjam, de ekkor valaki megragatta a karom. Megfordultam és Nam mérges pillantásával találtam szembe magam.
-Ez meg mi a szar volt?-  kérdezte jogosan. Égett az arcom, biztos hót vörös vagyok érzem.
-Én..É-nn én csak..tudod én csak -dadogtam.. Most erre mit mondjak? Hogy kibaszottul megakartam csókolni és kész?
Megfogta a nyakam és durván oda nyomta ajkait az enyémhez. Elkezdett hevesen csókolni majd megharapta az alsó ajkam és egy kicsit megszívta azt.  Csak álltam és nem csókoltam vissza. Megfordult velem a világ és maguktól kezdtek el folyni a könnyeim. Majd gondolkozás nélkül húzódtam közelebb hozzá és fogtam meg a derekát. Végig nyaltam az ajkain ami után kicsit megharapta a nyelvem, mire akaratlanul is belemosolyogtam a csókba. Elváltunk egymástól, majd mikor meglátta az arcom lecsókolta róla a könnyeimet és megölelt.
-Na ilyen egy rendes csók. - mondta és belepuszilt a nyakamba, amitől kirázott a hideg. És akkor ezt a full romantikus hangulatot szépen tönkretette a hasam hangos korgása, mire mindketten felnevettünk és kézenfogva sétáltunk vissza a dormba. Nam mindenféle hülyeséget beszélt és hozzá fejeket vágott, hogy végre jó kedvem legyen és a hangulat is oldódjon. És természetesen napok óta először az is lett, hiszen velem van. Csak ez számít. Nem is kérdeztem semmit. Nem számítottak az okok. Velem van nem mással a többi nem érdekel.
Mikor beértünk felvertük az egész házat a nevetésünkkel. Elsőnek értetlenül néztek,majd nevettek velünk. Jimint nem láttam sehol. Na nembaj majd holnap beszélek vele.
Vacsoráztunk majd elvégeztük az esti rutinokat, közbe Jin mondta hogy Jimin Sugával alszik, mert valami dalszövegen dolgoznak, ezért nem is zavartam őket.
Már az ágyamban feküdtem és Nam szuszogását hallgattam. Biztos elaludt már a drága.
-Héj Nam. Tudom már alszol csak azt akartam mondani, hogy eszem ágában sincs elfogadni a szerepet. -suttogtam. Erre mozgolódást hallottam, majd besüpedt mellettem az ágy. A hátamra fordultam, mire konkrétan az arcomba hajoló Nammal találkoztam.
-Komolyan? - kérdezte csillogó szemekkel. Egyemmeg.
-Komolyan.- kuncogtam fel. Most olyan arcot vág, mint egy kisgyerek aki most kapott egy cukorkát.
-Hát ez nagyszerű. - röhögve kezdett el mindenhol puszikkal behinteni, majd csikolni és hülye fejeket vágni.
-Neee!! Naam! Neem bírom! -visítoztam. Megfogta egyik kezével az arcom és összenyomta, majd az arcát felfújta és úgy adott egy nagy cuppanos puszit a számra. Vicces volt. Még ökörködtünk egy darabig, majd visszamászott az ágyába, amit kicsit sajnáltam, de egy idő után mosolyogva aludtam el remélve, hogy vele álmodok.

*****
Ez egy kicsit rövidebb lett, de remélem tetszett, bár nem sok olvasóm van dee ha valakii véletlen elolvastaa remélem élveztee. :)