Attention

Prológus

Köszönjük szépen, hogy eljötetteeeek! Mi voltunk a BTS!!! - üvöltötte a mikrofonba Nam és véget ért a koncert.
Végre túlvagyunk még egy hosszú napon. Imádom ezt csinálni nem arról  van szó, csak mikor egy új számot veszünk fel és mutatjuk be egyszerre hirtelen sokminden a nyakunkba szakad és ez nagyon kimerítő.

Fáradtan megyünk be a dormba, még szerencse, hogy rendeltek nekünk kaját, mert nem hiszem hogy Jinnek lett volna kedve bármit is csinálni nekünk. Holnap vasárnap és elvileg csak próbáink lesznek szóval egy kis nyugi.
Mindenki gyorsan evett és tudta le az esti rutinját, kivéve V és Jimin. Ők még ökörködtek egy sort, nemtudom hogy van ennyi energiájuk. Mindenesetre még nem jutok sorra a fürdésnél leültem hozzájuk a kanapéra. Egy darabig még figyeltem őket,majd egyre nehezebb volt nyitvatartani pilláimat.

Már csak arra ébredtem meg , hogy valaki a karjaiban tart és olyan gyengéden fog, mint egy hercegnőt. Elsőnek fel sem fogtam. Úgy voltam vele biztos csak álmodok. Sok ilyen furcsa álmom van mostanába, mintha valaki éjjelente megpuszilna, betakargatna vagy éppen édesen álomba ringatna. Persze mindig Namjoont képzelem ebbe a szerepbe. Nem foglalkoztam még vele komolyabban, ez valószínűleg csak azért fordulhat elő, mivel a nap 24 órájában össze vagyok zárva a fiúkkal. Bár azt akkor sem értem, hogy mért pont Nam. Biztos csak azért mert ő ilyen gondoskodó típus és én meg csak vágyom egy kis törődésre.

-Naam..-nyögtem álomittasan a nevét.
-Neharagudj, nem akartalak felkelteni, de jobb lenne, ha az ágyadban aludnál. Nem lenne jó, ha most megfáznál.- azonnal kipantattak a szemeim. Ahogy végignéztem magunkon és feleszméltem, hogy ez most tényleg a valóság fülig pirultam. Jesszus!!! Én az előbb az ő nevét emlegettem álmomba. Menten elsüllyedek..
- Nam letehetsz már fent vagyok.- ez annyira kínos, remélem neki semmi nem tűnik fel a zavaromból.
-Ne mozgolódj, mert leejtelek. Pihenj csak, nagyon sokat voltál talpon az utóbbi pár napban. Nem is értem hogy bírsz ennyit táncolni. Nekem nem lenne ennyi energiám.
-Te is ugyan ennyit voltál talpon szóvaaal letehetsz biztos nehéz vagyok. - suttogtam.
-Nem nagy ügy. Ne aggodalmaskodj már ennyit. Átkarolnád a nyakam?- szólt rám erélyesebben, mint amire fel voltam készülve. Engedelmesen tettem amit mondott. Átkaroltam a nyakát és hogy ne lássa mennyire zavarban vagyok ilyen csekély kis dologtól a nyakába temettem az arcomat. Csak imádkoztam, hogy már mindenki ágyban legyen.
Végre beértünk a szobánkba. Szépen mint egy porcelánbabát letett az ágyra és betakart. Miért ilyen velem? Nem vagyok gyenge akire így kéne vigyázni. A többiekre sose figyel ennyire. Teljesen összezavar. Lányokkal kéne találkoznom, mert ez nem normalis, ahogy gondolok rá.
-Köszönöm Nam. - néztem bele mélyen a mogyoró barna szemeibe.
-Kook, hogy hogy te mindig Namnak hívsz? A többiek sose hívnak az igazi nevemen.-  ezzen teljesen tisztában vagyok..most mondjam azt, hogy csak különleges akartam lenni?
-Hmm.. nemtudom csak úgy. Tetszik a neved talán. Nem figyeltem fel rá eddig. - hazudtam.
-Ja, értem. Na most már hagylak aludni. Jó éjszakát!- mint ha valami más választ várt volna..érdekes.
- Neked is.
Ezek után csak forgolódtam az ágyamban. Sehogy se tudtam túltenni magam a viselkedésén. Bár tuti csak én pörgök ezen és neki ez csak természetes baráti viselkedés. Hajj tényleg ki kell szellőztetnem a fejem, túl sokat látok bele a dolgokba. Felültem az ágyamba és csak figyeltem Namjoont aki már nagyba aludt. Egy idő után, mikor már én zavarba jöttem, hogy álmában bámulom inkább kiosontam letussolni.

Nahát ennyi lenne az első rész. Remelém tetszett. :) Ez az első történetem szóval kiváncsi vagyok a véleményetekre.