Attention

1.rész

Reggel sokáig aludhattunk volna, de én már korán reggel fent voltam. Még mindenki aludt. Bár amit éjjel műveltem sem nevezhető igazán alvásnak.
Csak egy boxerbe lebaktattam a konyhába, hogy csináljak valami reggelit. Rántottát csináltam baconnel. Már nagyba elkezdtem volna csinálni, amikor valaki kétoldald megtámaszkodik mellettem a pulton.

-Mit csinálsz? Meglepődtem, hogy hamarabb keltél nálam.- mondta. A hangja most még a megszokottnál is mélyebb volt. Hirtelen kiejtettem a kezemből a fakanalat. Vettem egy 180°os fordulatot és így pont vele szembe kerültem.
Az arca csak pár centire volt az enyémtől. Teljesen elpirulva, kikerekedett szemekkel néztem fel rá. Majd végig néztem rajta. Csak egy atléta volt rajta és egy boxer. Nagyon tetszett ez a látvány, erre a gondoltomra csak mégjobban zavarba jöttem, ha ez még lehetséges egyáltalán. Nem értem hisz annyiszor láttuk már egymást így. Most mégis valahogy más érzéseket keltett bennem. Inkább az arcát néztem, hátha múlik a zavarom, dehát ez nemjött össze. Erre a ő csak halványan elmosolyodott és nem úgy tűnt, mint aki arrébb akar húzodni, sőt szerintem inkább tetszett neki a helyzet.
Pár pillanatig csak csendben néztünk egymás szemébe. És eddig bírtam. Elkaptam a tekintetem róla és a földet kezdtem el pásztázni..
Erre halkan felkuncogott és felvette a földről a fakanalat. Végre fellélegezhettem egy kicsit.
-Tessék.- nyújtotta a fakanalat.
-Mit főzöl?
-Baconos rántottát.
-Jut belőle nekem is? - kérdezte még mindig mosolyogva.
-Pe-persze.- ezaz Jungkook még dadogsz is gratulálok.
Gyors megfordultam és folytattam a főzést. Azt hittem Nam elment, ezért hátra pillantottam a vállam felett, de csak neki dőlt a pultnak es onnan figyelt. Innentől fogva egy egyszerű rántotta elkészítése is nehezen ment. Ott szerencsétlenkedtem a gázzal meg úgy igazából mindennel amit csak megfogtam.
-Hogy lehetsz ilyen szánalmas Jungkook?! Szedd már össze magad! - bosszankodtam magamba.
Erre Nam gondolom megunta a bénázásom. Arrébb tolt a tűzhelytől. Szembe fordult velem. Én csak néztem rá. Nem értettem mit akar.
Akkor hírtelen a fenekem alá nyúlt -naa itt volt az a pillanat amikor levegőt venni is elfelejtettem - és feltett a pultra.
-Maradj itt, majd én megcsinálom inkább. - forgatta meg a szemét és  folytatta a főzést.
Hát mit ne mondjak.. megszólalni sem tudtam. Elsőnek felnézni se mertem. Aztán mégis győzött bennem, hogy látni akarom miközben nekem csinál reggelit.
Olyan aranyos volt és menő egyben. Persze ő mindent jól csinált. Phuu mint valami rossz romantikus film jelenete. Bár ott akkor most odamennék és hátulról átölelném. Még a gondolattól is végig futott rajtam a libabbőr. Ahogy végignéztem rajta, olyan kis édes látványt nyújtott. A haja még borzosan állt. És a nyaka. Olyan csábosan nézett vissza rám. Komolyan? Hogy lehet valakinek még a nyaka is ennyire csábító. Sőt az egész ember mindenével vonz magához.
Utánna lejebb vezettem a tekintetem a fenekére. Hát igen. Eszembe jutott ahogy felemelt. Hülyeség. Egy ilyen kis dolog már megint nagy hatással volt rám. Már látom előre, hogy csak rajta fog járni ma is az agyam. Vajon ő is gondolkodik ilyeneken? Bár nemhiszem, hiszen rajtam csak egy boxer van és mégse volt semmi különösebb reakciója.
Hajj Jungkook gondolkozz már! Mért is lett volna?!
Ezek után próbáltam inkább nem hülyeségekre gondolni, csak szomorúan néztem őt tovább.
Hallottam, hogy valakik jönnek lefele a lépcsőn.
- Kook vegyél már fel valamit. Senki nem kiváncsi a kidolgozott felsőtestedre már kora reggel. - mérgelődött Jimin, mire én csak kinyújtottam rá a nyelvem. Legalább valakinek feltűnt.
-Csak nem ti főztök? Mi van itt csak nem szülinapom van? - örült Jin, hogy nem neki kell főzni.
- Nem nincs szülinapod hyung. Csak Jungkooknak meg magamnak csináltam reggelit. - néz rám Nam, de semmit nem tudtam kivenni a tekintetéből.
- Az igen. Ti már éhen haltatok volna, ha én mindig csak magamnak főznék. - sértődött be Jin.
-Ahj de hyung te szívesen főzöl én meg gyülölök.-mondta, miközben terített meg kettőnknek. Nem is értettem simán csinált annyit, hogy még Jinéknek is jusson.
-Akkor most hogy-hogy csináltál?- kérdezte. Én meg kiváncsian vártam mit mondd, hogy vajon akkor mért segített, ha utálja. De sajnos nem kaptam választ.
-Héj! -csapott rá Jimin kezére. -Az Jungkooké. Ne egyél bele. Csinálj magadnak.- mérgelődött. Sehova se tudtam tenni ezt, hogy csak én vagyok most a kivételezett.
- Gyere enni.- fogta meg a karom és húzott le a pultról.
- Köszönöm Nam. -mosolyogtam rá. -Finom.
-Még jó hogy, hiszen én csináltam.
Miközben reggeliztünk végig beszélgettünk kis semmiségekről. Közben Jimin is kikönyörögte, hogy had egyen velünk. Nam nagy durcázva, de belement. Jin pedig felkeltett mindenkit és csinált nekik is enni.

Már a próbaterem felé sétáltak olyan 11 körül lehetett az idő. Senki nem sietett, hiszen tudták, hogy az egész délután táncolással fogják tölteni.
J-hope mindenkit a fa vicceivel szórakozatott és pont Sugát találta meg vele, ami elég vicces volt.
- Hyung ne hagyj itt! Csak még egyet még egyet had mondjak!- nézett rá boci szemekkel.
-Nem!- ordibálta az arcába Suga.
- Kösziiii Hyung. Szooval: Hogy lesz a póknak telefonja?.. Naaa? Naa?- ugrándozott. Suga bedugta inkább a fülesét és csak mogorvan nézte Hopit, hogy tudassa, hogy kicsinálja ha nem hagyja békén. J-hope elszomorodott, de ekkor jött V, hogy ő nem jött rá és mondja el.
- Bemegy a sarokba és telefonja... - Mondta újra mosolyogva Hope.
Erre csak Jimin hozzávágta a pulcsiját.
-Ennél még az is viccesebb, ha csak a fejed bámulom. - röhögte és elkezdett futni, mert Hopi egyből üldözőbe vette. Suga körül kezdtek el körbe-körbe futni. Aminek persze azt lett az eredménye, hogy Hopi meglökte Jimint, aki meg neki esett Sugának. Ő meg elvesztette az egyensúlyát és hátraesett húzva magával Jimint.
-Auu. Jimin jol vagy? -aggódott magához képest túlságosan is Suga. Amikor ő esett a földre Jimin csak rá.
- Persze. Bocsi hyung. -mondta kicsit meglepődve. Gondolom arra számított, mint mindenki más, hogy ordibálni fog, de ilyenről szó se volt most.
-Nemtudom eldönteni négyöjük közül melyik a legfárasztóbb. - mondta sóhajtva Nam. És elkezdtem gondolkozni.. Hopi, Chim, V.., aztán leesett én vagyok a negyedik.. Egyből elkezdtem nyafognii.
-Hyung! Én nem is vagyok fárasztó.- biggyesztettem le az ajkaim.
Megsimogatta a fejem és csak úgy tovább ment. Nem tudom mi járhat a fejében.
Tényleg fárasztónak tart..?

A próba alatt is csak erre tudtam gondolni. Az sem segített, hogy egy elég nehéz koreográfiát kaptunk most és emiatt elég feszült volt a légkör. Hopival próbáltunk segítgetni a többieknek, de ők eléggé lefáradtak a hosszú fellépéseken meg fotózásokon ami a napokban volt, így eléggé türelmetlenül álltak hozzá. Azt akarták, hogy egyből tökéletesen működjön az egész. Úgy döntöttünk tartunk egy fél órás szünetet. Mindenki ment az ebédlő felé vagy éppen csak egy kicsit ki a friss levegőre. Fogtam én is a telefonom és indultam V-vel enni valamit.
-Jungkook! Hallod nem maradnál még egy kicsit? Ez a mozdulat nagyon nem akar menni. Megmutatnád mégegyszer? Még nem megy nem akarom félbehagyni.- szólt utánnam Nam.
-Menj előre V és vegyél nekem is valamit, majd utánnad megyek. -mondtam neki. Ő meg csak intett egyet és már ott sem volt.
-Melyik rész nem megy? - néztem rá kedvesen.
- Tudod miután felugrunk és van az a kétszer 8 ütemes rész. - mondta.
-Na figyelj. - mutattam meg neki elsőnek gyorsan, majd lassabban is. Pár ismétlés és korrigálás után már egész jól ment neki.
-Huu.. most már tudom. Köszönöm. -mosolygott rám.
Mondtam már, hogy imádnivaló mosolya van? Mikor mosolyog mindig megjelennek az arcán azok a cuki kis gödröcskék. Imádni való. Ééés ismét ilyenekre gondolok...
-Ezt a reggeliért cserébe.
-Nem. A reggeliért cserébe én mást akarok, nem ezt.- kapta rám a tekintetét hírtelen. Felhúztam a szemöldököm és kíváncsian néztem rá.
-Mit? -kérdeztem meglepődve.
-Tudod.. nem akarom, hogy..vagyis.. mindegy. Semmi.- Csak néztem rá. Nem értettem miről lehet szó. Már épp felállt mikor megfogtam a felsőjét, hogy megakadályozzam.
-Hyung, mit nem akarsz? -kérdeztem. Csak beletúrt a hajába és vett egy mély levegőt.
-Nem akarom, hogy fellépj abban a műsorban, azzal az ostoba színésznővel. Mondd le. - mondta. Elsőnek azt hittem viccel, majd láttam rajta, hogy teljesen komolyan gondolja.

Íme itt is lenne az első rész. Remelem tetszett.:)