Attention

3.rész

Az egész hét egyhangúan telt. Próbák, fellépések, majd megint próbák. A dormba sem beszéltem nagyon senkivel csak ha muszáj volt. Bár Jimin néha próbálkozott de nem járt sok sikerrel. Tudtam, hogy így csak mindenkinek terhére vagyok és csak zavarom őket vele, de nem tudtam mit tenni ellene.
Egyszerűen Nam viselkedése velem szemben teljesen kihatott a hangulatomra és sehogy se tudtam elterelni a figyelmem, ezért ha már mindenki haza is ment én még végkimerülésig táncoltam, hogy otthol már ne legyen időm ezen gondolkozni.

Ugye eljött a péntek és már bántam, hogy nem mondtam vissza a műsort, mert most semmi kedvem nem volt elmenni rá.
Ilyen nyílt titok volt, hogy ez az egész arra szolgál, hogy rávegyenek egy film szerepre. Elvileg pont tökéletesen passzolna hozzám. A menedzser azt mondta rámbízza kivételesen a döntést, ha elfogadom megpróbálják úgy szervezni a dolgokat, hogy beleférjenek a felvételek.
Még nemtudom, hogy fogok dönteni. Igazából a szereptől függ meg persze, hogy állom meg a helyem a fiúk nélkül. Bármi volt egyedül sose szerepeltem még, valamelyikük mindig velem volt.

Hiányzik. Most mindenbe tőle kérnék tanácsot, hogy ő hogy látja a dolgokat. Teljesen elvagyok veszve nélküle...

Már épp felöltöztem, amikor Jin kopogott, mert már itt volt értem a kocsi. Szerettek volna velem jönni és támogatni, de nem engedték, de ez is nagyon sokat számított, hogy ők bíztattak, hogy milyen jó lesz és menni fog. V egyből mondta, hogy ha elfogadom szívesen gyakorol velem, mivel neki már van egy kis tapasztalata.
Mindenki elköszönt és sok sikert kívánt kivéve Nam. Persze eleve nem is akarta, hogy elmenjek.
Késve értem a helyszínre, ezért nem volt időm senkivel se megbeszélni, hogy mi fog pontosan történni. Eléggé izgultam, sőt naagyon izgultam.
Pár másodperc és kezdődik az élő adás. Hyungok remélem nézitek és szurkoltok.

-Köszöntök mindenkit ez itt a The Show. A mai adásban sok vendégünk lesz. Üdvözöljük elsőnek hát: a híres színésznőt Kim Ji-Wont és a BTS Golden Maknae-ját Jeon Jeonggukot.- mikor ezt kimondta a közönség elkezdett tapsolni a stúdióban mi pedig bementünk. Meghajoltunk és leültünk a kanapéra.

-Jiwon úgy tudom éppen most kaptad meg az új népszerű mangából készülő sorozat női főszerepét. Mesélj nekünk egy kicsit erről.

- Igen jól tudod. Nagyon sok meghallgatáson kellett részt venni mielőtt kiválasztottak. Igazából ez egy nagyon komplikált szerep, aminek az okáról most nem beszélhetek. A férfi főszereplőre a rendező még nem találta meg a megfelelő embert. Ezért is vagyok itt.- mondta és felém fordult.
- Jeongguk az az igazság, hogy az új klippetekben elbűvölted a játékoddal a rendezőt és nagyon szeretné, ha elválalnád a szerepet. Mit gondolsz?- kérdezte és végig simitott a combomon, de most erre nem tudtam figyelni.
Elbűvöltem őket? Dehát a hyungok előadás módja sokkal jobb, mint az enyém. Teljesen leblokkoltam. Nemtudtam mit kéne erre mondanom.
Már értem mért nem akarta, hogy eljöjjek. Én nemtudok olyan közvetlenül beszélgetni.
Mindenki engem nézett és várták a válaszom... Naam segíts..
-Hát az az igazság..- kezdtem bele- hogy erre most nem tudok válaszolni, sok mindentől függ- néztem rá.
- Igen Jiwon csak rázúdítottad szegényre, úgy hogy a szerepről semmit nem is mondtál el.
-Igazad van. Neharagudj. Ez egy romantikus dorama lesz. Egy középiskolás fiút kéne eljátszanod, aki beleszeret a fiatal tanárnőjébe és mindent megtesz, hogy meghódítsa. Röviden ennyi.- Romantikus doramma? Az együtt járna azzal, hogy meg kéne csókolnom. Ez nekem nem tetszik és tuti, hogy a rajongóknak sem.
-Na Jungkook. Azt ajánlom gondold át ezt. Bár nemhiszem, hogy sokat kell rajta, mivel egy ilyen gyönyörű lánnyal ki ne szeretne együtt szerepelni és romantikázni? - húzogatta a szemöldökét miközben mondta. Jiwon pedig csak mosolygott a hallottakon.
-Át fogom gondolni. Köszönöm, megtiszteltetés, hogy rám gondoltatok - mondtam udvariasan.
-Rendben. Majd értesítsd a rendezőt, ha már tudni fogod. Remélem jól döntesz.- mondta még mindig mosolyogva.
-Köszönjük, hogy eljötettek. Sok sikert a dorammához.- Mondta a műsorvezető mi pedig elköszöntünk és lejöttünk a színpadról.
Jiwon ideadta még a telefonszámát, megölelt és elment.
Hú végre túl vagyok ezen is. Nem is volt vészes. Szerencsére csak egy rövid ideig kellett beszélgetnünk. De az tuti, hogy Hopiék kifognak nevetni, hogy lefagytam mikor kérdeztek. Már látom előre. És Nam? Vajon ő mit gondolhat? Büszke rám, hogy sikerült és felkértek egy szerepre vagy mérges, mert eljöttem?
Ezeken gondolkoztam hazafele. Nagyon sokat számít a véleményük.
Mikor beléptem az ajtón mindenki jött egyből. Hope vékony hangon elkezdte utánozni:
-A rendező nagyon szeretné, ha elvállalnád mit gondolsz? - mondta nyálas hangon és közbe végig simogatott. Mindenki elkezdett röhögni.
-Viccesek vagytok.- mondtam durcisan.
-Hát az az igazság..- nyávogott tovább mostmár Suga is.
-Kapjátok be jó? - röhögtem én is rajtuk.
Mikor lecsitultak odamentem Jiminhez és halkan megkérdeztem:
-Nam látta a műsort? - kérdeztem, mire csak olyan mindent tudó fejjel nézett.
-Hát igen és mikor Jiwon megsimogatott hírtelen felállt és kiment a szobából. Azóta nem láttam.
-Felállt és elment? Dehát mért?
-Idióta vagy? Szerinted? Menj és keresd meg unom már a szenvedésed nézni.
-De mit mondjak neki?
- Talán azt, hogy SZERETLEEK és nem érdekel a csaj? - forgatta meg a szemét.
-Biiiztosan...
-Akkor amit akarsz csak menj már..
Egy ideig még gondolkoztam rajta mit mondjak neki, de úgy voltam vele, hogy alakul majd. Szerencsére Jin szólt, hogy a kedvencemet főzte és menjek a stúdió szobába szólni Namnak, hogy jöjjön enni. Szaladtam a szobába. Alig vártam, hogy lássam.
Vettem egy nagy levegőt és benyitottam. A fején fülhallgató volt és a szemei be voltak csukva. Bezártam magam mögött az ajtót majd közelebb merészkedtem. A szívem a torkomban dobogott, ahogy egyre közelebb értem hozzá. A székének a karfájára támaszkodtam és egyre közelebb hajoltam hozzá. Hihetetlen érzés a közelében lenni. Már csak pár centi választott el az arcárol, amikor kinyitotta a szemeit. Nagyon megdöbbent mikor meglátott. Hátrébb tolt és levette a fülest és kérdőn nézet rám.
-Nam. Én csak szólni akartam, hogy kész a kaja.- mondtam valószínüleg teljesen vörösen ismét. Hitetlenkedve nézett rám.
-Miért vagy vörös? Még mindig a kis Jiwon hatása alatt vagy? Jajj tényleg milyen volt a műsor? - szinte köpte a szavakat. Nagyon felidegesített hát nem veszi észre, hogy csak is ő van rám ilyen hatással?
-Elmondanád végre mi a bajod velem?- kérdeztem én is ugyanolyan éllel a hangomban mint ő.
-Egyszerűen te vagy a bajom. Az hogy azt hiszed a cuki kis arcoddal mindent elérhetsz. Nem kell mást csinálnod csak sajnáltatnod magad egy kicsit és máris minden oké. Ezt tökéletesen megmutattad a műsorban. Nem vagy több egy aranyos pofinál.- mondta végig a szemembe nézve, majd felállt és elment mellettem, de azért még kaptam pár lenéző pillantást.

Én meg csak álltam ott teljesen lefagyva és nem bírtam ki. A könnyeim csak úgy maguktól kezdtek el folyni. Olyan voltam, mint egy hisztis kislány, de most ez érdekelt a legkevésbé.
Komolyan ennyit gondol rólam? Egy aranyos arc vagyok? Nem akartam, hogy bárki így lásson felraktam a kapucnim és futottam az ajtóig. Gyorsan magamra rántottam a cípőm és kifutottam a lakásból, jól becsapva magam után az ajtót. Tudom, hogy nem kéne messze mennünk a dormtól egyedül, de most ki kellett tisztítsam a fejem. Nem értettem mért bánt engem ennyire. Már azt se tudom mióta futok vagy azt hogy hol is vagyok pontosan.
Egy parkban a legeldugottam helyen leültem és csak néztem ki a fejemből. A telefonom megállás nélkül csörgött, de most senkivel nem akartam beszélni. Most nem. Ha az egyik legfontosabb ember ezt gondolja rólam, akkor mégis hogy legyek magabiztos? Hogy vegyem rá magam a mindennapok nehézségeire, ha senki nem áll mellettem? Valaki mondja el mit lehet egy ilyen helyzetbe csinálni, hogy ne fájjon ennyire? Ezekkel a szavakkal most nem tudok megbírkozni egyedül..