Attention

2.rész

-Nem akarom, hogy fellépj abban a műsorban, azzal az ostoba színésznővel. Mondd le. - mondta. Elsőnek azt hittem viccel, majd láttam rajta, hogy teljesen komolyan gondolja.
-De miért?-nem értettem semmit.
-Csak ígérd meg. - tartotta felém a kisujját, mintha egy kis szomorúságot láttam volna az szemében megvillani egy pillanatra.
-Ha.. fellépek akkor?- kérdeztem szinte suttogva. Nem is értettem mitől lettem ilyen bizonytalan. Ahogy azt sem, hogy mért kell ilyeneket kérnie, amivel csak összezavar.
Elvette a kezét és felállt. Teljesen lesúlytó pillantást vetett rám.
-Te dolgod. - és ezzel ott is hagyott.

Ülhettem már egy jó ideje magam elé bámulva, mert már csak azt vettem észre, ahogy Tae előttem hadonászik és szólongat.
-Kooki, Kooooook. Hahoooo. - ordibálta egyenesen az arcomba amivel elérte, hogy végre ráfigyeljek.
-Na végre. Hoztam neked enni, mert már nem győztelek várni. Rapmon leszidott vagy mért bambultál el ennyire? Meg az előbb ment el mellettem full mérgesen, majdnem felborított. Mi történt? Ne aggódj, ha leszidott engem is leszokott, de később úgy is megnyugszik.- mondta kis halvány mosollyal az arcán. Hmm.. bárcsak ennyiről lenne szó csupán.
-Köszi Tae. - próbáltam én is mosolyt erőltetni az arcomra.
- Egyél ez a valami nagyon finom. - harapott bele az övébe.

A próba további részében nem nagyon tudtam koncentrálni és még hozzájött az is, hogy Nam feltűnően került. Mindenki érzékelte ezt a feszültséget közöttünk.
Mikor vissza értünk a dormba Jimin berángatott a szobájukba. Bezárta az ajtót és egyből rátért a lényegre.
-Mi történt?- kérdezte kíváncsian.
-Hogy érted? Mi történt volna? - próbáltam terelni, de ő nem hagyta annyiban.
-Ahj Kooki. Mindenkinél jobban ismerlek, legalább nekem ne add a sablon menő vagyok dumádat. Mostanába egy csomószor elbambulsz magad elé. Ma meg még a vak is láthatta , hogy van valami. Rapmon majd felrobbant olyan dühös volt, rád se akart nézni. Te meg nem csak ma, hanem már egy ideje észrevettem, hogy úgy nézed őt, mint valami istent. Lógsz minden szaván. Nem értem. Velem se beszélsz már annyit, pedig régen mindent megbeszéltünk. Vagy ez most valami lázadó korszak?- hadarta le gyorsan. Erre az utolsóra, azért nem bírtam ki, hogy ne nevessek fel.
-Ne nevess inkább mondd el, hogy mivan. -nézett rám mérgesen.
Vettem egy mély levegőt és leültem az ágyra. Most mit veszíthetek, ha elmondom? Max kinevet vagy észhez térít, hogy kell nekem egy csaj, de mindenképpen valami tanácsot ad.
-Hyung ígérd meg, hogy ez köztünk marad és azt is, hogy ugyanúgy barátok maradunk! - csak bólintott egyet és nagy nehezen de elkezdtem mesélni. Hogy az elején még csak egyszer kétszer vele álmodtam, majd már napközbe is egyre többször gondoltam rá és hogy lehet megőrültem. Néha rápillantottam és láttam az arcán a meglepődöttséget és hogy próbálja feldolgozni. Már pár perce csendben ültünk amikor végre megszólalt.
-Szóval, akkor elvileg beleszerettél? Nem kevered össze ezt a tisztelettel? Hiszen sose voltál még szerelmes. Nem tudhatod.
-Nemhiszem, hogy erről lenne szó.- mondtam szomorúan.
-Figyelj.. nemtudom. És miért volt ma rád mérges?
-Igazából én sem értem. Csak hírtelen azzal jött, hogy ne menjek el tudod abba az adásba ami azzal a színésznővel lesz, mert ő nem akarja. Én meg mondtam neki, hogy mivan, ha még is elmegyek? Erre csak annyit mondott "Te dolgod!" és azóta hozzám se szól. - mondtam vissza emlékezve rá.
-Lehet csak fél, hogy sok lenne neked egyedül szerepelni és mérges mert nem fogadod meg a tanácsát.- mondta elgondolkozva.
-Igazából én is erre gondoltam. Csak hát mégis.. hajj.. reménykedtem, hogy féltékeny vagy valami.- vakartam meg zavartan a tarkómat, majd letörve felnevettem.
-Kook lehet ez egy hülye kérdés, de mért nem mondod el neki, hogy így gondolsz rá. Most nem lehet tudni.
- Nem az teljeséggel kizárt! Te se mondhatod el senkinek! Jó?- néztem rá aggódva.
-De..
-Nem Jimin! Megígérted!
-Rendben legyen ahogy szeretnéd.- mondta beletörődve.
-Köszönöm, hogy meghallgattál és hogy nem ítéltél el egy pillanatra sem, sőt teljesen természetesen kezelted. -öleltem meg.
-Igazából valamennyire sejtettem, csak nem voltam benne biztos.

Egy csomó mindenről beszélgettünk még így ketten. Csak utánna már Hopi meg V jöttek volna a szobájukba, de Jimin megengedte, hogy ma vele aludjak és Hopiéknak se volt ellene kifogása. Szóval gyorsan mentem is a szobámba összepakolni amik kellettek cuccok. Siettem hátha nem futok össze Nammal. Most nem tudtam volna neki mit mondani, de persze pont a szobában volt. Nagyszerű.
Fel se nézett a telefonjából. Még akkor se mikor mondtam neki, hogy Jiminnel alszok és hogy jó éjszakat. Egyszerűen keresztül nézett rajtam. Nem gondoltam, hogy ez ennyire rosszul fog esni. Tényleg csak ennyi miatt, hogy nem fogadtam meg a tanácsát, ilyen mérges lenne rám?

Másnap reggel karikás szemekkel keltem, hiszen már második napja nem aludtam valami sokat. Jimin aggódva fürkészte az arcomat. Mikor belenéztem a tükörbe rájöttem mért. Enyhén szólva borzalmas látványt nyújt a kialvatlan fejem. A konyhába menet találkoztam Nammal. Húú.. most vagy soha. Kikell engesztelnem. Ő fontosabb nekem egy hülye műsornál.
-Hyung! - szóltam utánna, de figyelmen kívül hagyott.
-Hyung légyszi, mondani szeretnék valami fontosat. - erre megállt és szembefordult velem. Karba tette a kezét.
-Nem megyek el a műsorba. - néztem rá mosolyogva.
-Ennyi? Ez volt az a fontos dolog? Hidegen hagy, hogy mit csinálsz.- mondta és már ment is tovább.
Csak ott álltam totálisan megsemmisülve. A fejembe visszhangoztak a szavai. Hidegen hagyom. Nem érdekli. Sírni tudtam volna. Akkor mit tegyek, hogy olyan legyen, minden mint még tegnap reggel. Mit tehettem amivel ennyire felbosszantottam?
Lesétáltam a konyhába, hogy mégis csak egyek valamit, mivel lassan indulnunk kellett egy rajongói találkozóra.
-Végre Jungkook. Jimin végig rólad nyávogott.- mondta morcosan. Én meg ijedten Jiminre néztem. - Kooki most szomorú, vidítsuk fel. Had hagyja ki a délutáni tánc próbát. Kooki igy meg úgy.- morgott tovább utánozva Jimin hangját, erre kicsit elmosolyodtam. Tényleg Jimin  a legjobb barát.
-Rohadtul idegesítő volt.- ezt persze nem hagyhatta le. Már láttam előre a háború kibontakozását kettőjük között, ami annyit tesz, hogy tuti egész nap egymás vérét fogják szívni.
-Ahh végülis mert téged aztán el lehet viselni.- és már kezdődött is.
A nagy beszólások közbe, ahogy rajtuk nevettünk észrevettem, hogy Nam engem néz. Néz? Inkább tetőtől talpig végigmér. Aztán mikor észrevette, hogy észrevettem elkapta a fejét és inkább kiment a konyhából.

Ez egész délelőtt igy ment. Már nagyba ment a beszélgetés a rajongókkal, mikor nálam pont nem állt senki. Nam az asztal másik végén ült a lehető legtávolabb tőlem. Minden hülyeséget ráaggatnak a rajongók ő persze mosolyogva egy szó nélkül veszi fel. Most éppen egy virágos fejdíszt vett fel. Mit ne mondjak rohadtul aranyosan állt neki. Sőt kikurt aranyos volt. Azok a gödröcskék. Irigylem azt a rajongót akire most így néz. Még le is fotózza. Most legszívesebben odamennék és kivenném a kezéből azt a hülye telefont. Nem volt időm tovább őket figyelni, mert jöttek a rajongók. Alig vártam, hogy az a lány ideérjen aki az előbb Namot fotózta.
-Szia.- mosolyogtam rá. - Uhh elkérhetem a telefonod csinálok vele neked képet. - egyből ideadta. Csináltam képet, majd átküldtem magamnak a Namról készült képpel együtt. Tudom gonosz húzás volt, de amit róla csinált pedig kitöröltem,de egyszerűen nem tudtam megállni. Győzött a féltékenység. Hihetetlen vagyok.
Hála Jimin hisztijének és hogy nem ettem valami sokat, ezért már Jin is aggódott mondták a leadernek,hogy had pihenjek ma. Persze teljesen hidegen hagyta.
A dormba letussoltam, majd a Namról készült képet néztem az ágyamba, amit persze egyből betettem háttérképnek. Olyan gyönyörű. Miért kell nekem így éreznem? Végül mégse mondtam vissza a fellépést. Namot úgy se érdekli, akkor meg már mindegy, ha elmegyek. Sokáig gondolkodtam minden félén, majd végre elálmosodtam és eltudtam aludni.