Hatan New York ellen

nulladik-kezdet

Valamikor reggel hat körül lehetett, amikor szeretett édesanyám berontott a szobámba, hogy közöljön velem egy hírt, ami teljesen megváltoztatta az utolsó hónapot a nyári szünetemből.

- Kislányom, sajnálom, hogy felébresztelek, de érkezett egy leveled, amiben az áll, hogy ma este indul a géped New Yorkba- közli nyugodtan.

Fordulok egyet az ágyamba, kisöpröm a barna hajam a szememből és kábán bámulok rá.

- Mi?- nyöszörgök, miközbe próbálom nyitva tartani a szemeimet.

Anya sóhajt egyet, majd odalép az ablakomhoz és kihúzza a függönyömet.

- Neee- sipítom és a fejemre húzom a vékony takarómat.

- Rosaline drágám, nem érdekel a hisztid, kelj fel és nézd meg te is a levelet.

Megdörzsölöm a szemeim és elveszem tőle a borítékot.
Végigfutom a sorokat és rájövök hogy anya nem viccelt.
Tényleg gépem van New Yorkba este 10 órától, csak azt nem tudom, hogy ez hogy lehetséges.
A boritékba találok egy másik papírt, amire kézzel van írva egy szöveg.

Iskolánk nevében, szeretnénk gratulálni önnek;megnyerte az egy hónapos utazást további öt másik intézményből érkező diákkal együtt, New Yorkba.
Figyelemmel követtük az egész évi zenei munkásságát, amelyet az óráink alatt végzett, és arra a döntésre jutottunk, hogy önt tiszteljük meg a nyereménnyel, hogy képviselve iskolánkat, elutazzon ebbe a csodás városba.

Jó szórakozást kívan, az igazgatónő és a diáktanács.

U.I.:Meglehet hogy a levél később jut ki önhöz mint ahogy elterveztük, emiatt bocsánatot kérünk.

Meredten bámulok magam elé és tekintetem a szobám sarkában pihenő gitárra siklik.
És eszembe jut minden.

Év elején én is feliratkoztam erre a vetélkedőre, holott úgy gondoltam hogy esélyem sincs, mivel egy iskolából csak egy diák nyerheti meg az utazást.
Átfutom még egyszer a szöveget és arra a következtetésre jutok, hogy el kéne kezdjek pakolászni, ahhoz, hogy biztosan kiérjek időbe a reptérre.
Eléggé hátráltat az, hogy csak most érkezett meg a levél, mivel kevesebb időm van arra, hogy meggyőzzem anyát arról hogy ez a kiruccanás a világ legjobb ötlete.

Felpattanok az ágyból és kivágtatok a folyosóra.
Eszeveszett sebességgel vágok neki a lépcsőnek, közbe hangosan szólítom anyát, ezzel meg valószínűleg az egész házat felverem.
A konyhába találom meg őt, ahogy a pultnak dőlve nyugodtan isszogatja a kávéját.

- Nos?- kérdezi a bögréje mögül.

- Megyek New Yorkba!- ugrok rá és szorosan megölelgetem, ami utólag nem volt valami jó ötlet, mert félig kilötykölődött a kávéja- Ugye mehetek?

Dünnyögéssel válaszol, de tudom, hogy nem fog ellenkezni.
Jól tanultam és eddig sose csináltam hülyeséget,legalábbis nem olyan nagyokat, ráadásul nem is nagyon mozdultam ki egy nyáron se. És még ő is tudja, hogy ez nem akármilyen nyeremény.
Nem akárki tölthet el egy hónapot New Yorkba, ingyen.

- Mi történt? Saline végre rájött, hogy az állatkertbe való, és most kiköltözik?- sétál le a lépcsőn a bunkó öcsém álmos fejjel.

- Haha, marha vicces vagy. Megyek New Yorkba!- lököm meg a vállammal és sietősen tárcsázom Amy számát.

- New Yorki állatkertbe? Az még jobb, messze van innen- kiált utánam.

- Kapd be!- válaszolom.

A szobámba érve kapkodva kinyitom az ablakomat, hogy a friss levegő által jobban felkeljek és várom, hogy barátnőm felvegye a telefont.

- Mond, hogy nagy a baj, másképp leteszem- dünnyögi a vonal másik végén.

- Hát... ma este indulok New Yorkba- suttogom vigyorogva.

El sem hiszem. Egy pillanatra el is gondolkozok azon,hogy lehet átvernek.

- Miii?

- Átjössz segíteni a pakolásba?- kérdezem tőle, miközbe fél kézzel kirángatom a bőröndömet.

- Rose, kint még csak most pitymallik,szóval először szépen visszaalszok, mintha ez meg se történt volna,álmomba pedig felemésztem amit mondtál és majd emberi időbe átmegyek segíteni- mondja és bontja a vonalat.
Magamba felnevetek és kitárom a szekrényem ajtaját.

A legfontosabb dolgokat sorba kipakolom az ágyamra, aztán tehetetlenül bámulok az összetúrt ruhakupacra.
Utálok pakolni, ezért úgy döntök, hogy előbb megreggelizek nyugodtan és közbe megpróbálok lelkileg felkészülni a következő négy hétre,meg talán jó lenne leborotváljam magam utána.

Valamikor dél körül Amy is megérkezik és miután megmagyarázom neki, hogy mi történt, segít befejezni a pakolást.

Egy óra alatt kész lettünk mindennel, szóval a maradék időt azzal töltöttük, hogy találgattunk, vajon kik lesznek az utitársaim.
Sok időnk nem volt mert még én is el kellett készüljek és legalább 3 órával hamarabb el kellett induljunk,mivel a repülőtér legalább 40 percre van tőlünk.

- Kész vagy már?- hallom meg anyám hangját lentről, pont miután elkészültem.

Elkezdtem kirángatni a szobámból bőröndömet, miközbe Amy az utazótáskámat húzta maga után a földön és valami olyasmit motyogott, hogy hogy nem hiszi el hogy csak így elmegyek.

- Segítek- jön ki apám a fürdőből és elveszi tőlem a nehéz csomagot.

Miután bepakoltunk az autóba sorba elköszönök mindenkitől.

- Kislányom, remélem azért legközelebb nem lesznek ilyen váratlan utazásaid,minimum 1 héttel előtte szeretnék tudni a dologról, jó?- rázza meg anya a mutatóujját előttem, majd megenyhülve magához ölel-
Csak... érezd jól magad és nagyon vigyázz magadra. Ne feletkezz meg rólunk túlságosan és majd néha írj.

- Úgy lesz anya,ne aggódj- motyogom a hajába és magamba szippantom az illatát,hogy elraktározzam az útra is.

- Légyszi soha ne gyere onnan haza- szorít magához az öcsém is.

- Azt várhatod- válaszolom vigyorogva- Ha beteszed a lábad a szobámba, kísérteni foglak álmodba és annyira meg fogsz ijedni, hogy bepisilsz majd- veregetem meg a vállát.

- Aww, szeretlek nővérkém.

- Én is szeretlek- simogatom meg a fejét, kicsit erősen.

- Hát... akkor én most hazamegyek és élem tovább az unalmas életem míg te kiszórakozod magad New Yorkba. Na jó, meg talán elmegyek én is egy pár buliba- karol át Amy is fülig érő vigyorral- Csinálj sok hülyeséget, küldj sok képet és- halkítja le a hangját- szedj fel valakit, legyek büszke rád.

Felnevetek és megpuszilom az arcát.

- Nem fogok csalódást okozni.

Beszállok az autóba, becsukom az ajtót és az ablakon keresztül integetek anyának, az öcsémnek és a barátnőmnek,miközbe az autó kikanyarodik az útra.

Hivatalosan is elindultam az életem egyik legjobb kalandjára, amin osztozni fogok öt másik diákkal, akiket még csak nem is ismerek, csak annyit tudok róluk, hogy ők is zenészek, és valószínűleg elég jók,mivel ők is kiválasztottak lettek.