Hatan New York ellen

negyedik

A lámpák gyér megvilágításába,letelepszünk a homokba, közel a vízhez.
Az orromba kúszik a sós levegő illata, a kellemes szellő belekap a hajunkba és meglengeti a nyári, lenge ruháinkat.

A víz szinte hangtalanul csapódik neki a felszínnek; nincsenek hullámok.

Távolról egy hozzánk hasonló társaság hangoskodik egy tűz mellett ugrándozva, de a szél elnyeli a zavaró hangokat.

Mindenki a gondolataiba merülve üldögél, olyan érzésem van, mintha most lennénk itt együtt utoljára, pedig nem.
Még csak most kezdődik a lényeg.

A csendes légkört Rick zavarja meg.

- Hú, de gyászosak vagytok ember. Tisztára, mint a nyugdíjasok. Mi van veletek?- huppan le mellénk a fekete hajú srác.

- Fáradtak vagyunk- mondom mindenki nevébe és senki se ellenkezik velem.

- Na jó, hűtsétek le magatokat- ezzel pedig átnyújt mindőnknek egy-egy üveg sört.

- Én nem kérek, köszönöm- utasítja vissza illedelmesen Mateo az alkoholt- Carter, igyál nyugodtan, majd vezetek én hazafele.

- Biztos, haver?

- Persze- bólint a francia, majd a sör helyett egy könyvet vesz a kezébe és egy kislámpa segítségével elkezdi olvasni azt.

- Hogy tudja ez még ilyenkor is a könyveket bújni?- fordul felénk kérdőn Sophia.

- Ez természetes nála. Pont mint nálad a bunkóság- felel egyszerűen Carter és feltartja a sörét, hogy koccintsunk.

Mindenki középre tartja a sajátját, majd Holly mosolyogva végignéz rajtunk:

- Igyunk az új barátságokra és arra,hogy egy nagyon jó hónap elébe nézünk.

- Egészségetekre!- mondja Rick, mikor Mateo is odanyújtja a palack vizét, majd koccintunk.

- Én egyártalán nem vagyok bunkó, csak úgy viselkedem, ahogy más ember nem mer- mondja Sophia bölcsen.

Senki se áll le vele veszekedni.

Nagyjából tíz percig csak üldögélünk és iszogatunk, aztán Rick megint megszólal.

- Én nem bírom hangsúlyozni, hogy milyen unalmasak vagytok. Ember, rossz rátok nézni, komolyan- csóválja a fejét bosszúsan- hé- néz át a vállam felett- azok ott nem..- itt megáll gondolkodni- izé, na a csajok a szomszédból.

Erre mindnyájan hátrakapjuk a fejünket és megbámuljuk az ugrándozó társaságot, akik a lármát okozták.

- Charlotte és Emily, aha- mondja Holly- máris elfelejtetted a nevüket?

- Meg se jegyeztem őket, de a tiedet például tudom- kacsint rá a szőkeségre- na de menjünk már oda.Úgy tűnik jól érzik magukat, nem mint mi.

- Kizárt- tiltakozunk valamennyien, mire Rick idegesen lepuffog minket.

- Jó, mindegy, akkor hozok még alkoholt magamnak. Kell még valakinek valami?

- Nekem egy bubis vizet, légyszi- mondom és már készülnék előszedni a pénzem,de leállít.

- Hagyjad. Más valami?

- Egy energiaitalt, köszi- rendel Holly is.

Ígyhát Rick megint elhagyja a körünket és ismét csend telepszik ránk.

Carter hirtelen benyom egy random zenét, ami máris feldobja a hangulatot.

Mateo a homokba szúrja a lámpáját, hogy legyen egy kis hangulatvilágításunk, majd megköszörülve a torkát körbenéz: