Hatan New York ellen

ötödik

Reggel arra kelek, hogy a szomszédba veszekednek.
Ha jól hallom akkor Charlotte és Emily az.

Csekkolom az időt a telefonomon és végül úgy döntök, hogy nem próbálok meg visszaaludni, nyolc óra alvás bőven elég volt.

Lábujjhegyen bevonulok a gardróbba, amiben akár hárman is el lehet férni, majd elkezdek válogatni a ruháim között.
Én a bal oldalra pakoltam, Holly pedig a jobb oldalt foglalta el.
Kényelmesen elfértek az egy hónapra pakolt ruháink és cipőink.

A szobába található polcra került egy pár személyesebb tárgy, meg egy illatosító, amit Holly hozott.

Az asztalunkon össze-vissza van dobigálva minden: tegnap nem volt kedvünk jobban összepakolni.
Egy pár zsepi, rágó, Holly Gucci parfümje, a koszos pólója és mindenféle kiegészítő amit tegnap levedlett magáról, három bontatlan energiaszelet-éhen már nem halunk-, a dezodorom és a napszemüvegem.
Legalább azt nem felejtettem otthon.

A közös éjjeliszekrényünkön pedig helyet kaptak a telefontöltők, és Holly éjjeli fogszabályzójának a tartója. Mostmár tudom, hogy miért van ilyen szép mosolya.

Végül a választásom az egyik kedvenc rövidujjú ingemre és a koptatott farmerszoknyámra esik.
Felkapom a fehér tornacipőm meg a neszeszerem és kimasírozok a szobából.

Halkan lebaktatok a lépcsőn és bemegyek a fürdőszobába.
Biztos vagyok benne, hogy még senki sincs ébren, úgyhogy nyugodtan bepakolom a cuccaimat a nagy szekrénybe, ahol bőven elférnek mindenkinek a dolgai és még ott vanak a fenti szekrények is.
A tükör előtti polcon van egy krémszinű fogkefetartó, amiben már ott éktelenkedik egy fogkefe.
Lehet mégis ébren van már valaki?

Megmosom az arcom, kifésülöm a hajam, a frufrum addig piszkálgatom, amíg elfogadhatóan nem áll, egy kis testpermetet fújok magamra,majd felteszem a nagykeretű szemüvegem az orromra, amit általába csak otthon szoktam hordani, amíg sürgök-forgok a házba.

Kilépek a fürdőszobából, a lakásban még mindig síri csend van.

A nappaliban elhelyezkedő üvegasztalról felkapom a laptopom, amit még tegnap hagytam ott és az egyik energiaszeletet majszolgatva bekapcsolom a gépet.

Szinte egyből felugrik egy ablak,ami jelzi, hogy üzenetem jött Amytől:

akedvencembered02: Vagy?

Lejjebb veszem a hangerőt, majd mosolyogva megnyomom a hívás gombot, egy kis idő elteltével pedig már meg is jelenik előttem otthoni barátnőm vigyorgós feje.

- Ó, Uram Isten, elvakít a csillogásod- tartja maga elé a kezeit- Rosalita, te máris teljesen megváltoztál, nem ismerek rád. Mit tettek veled?- hajol közel a kamerához, hogy jobban megnézzen magának.

- Már most hiányzol, te lökött- nevetek fel- na de azért ne túlozz, egyszerűen csak felöltöttem magamra a "New Yorkban vagyok" arckifejezésem.

- Aha, hát azt látom- bólogat és mögém tekint- Jézusom, mekkora már az a tévé? És mi az a kilátás?- képed el és látom rajta, hogy nagyon itt szeretne lenni velem ő is- Rosalita, mik vannak még ott, ház tourt kérek, azonnal!- parancsol rám.

- Oké, oké,csak hallkabban, a többiek még alszanak- csitítgatom és felállok, hogy körbevezessem Amyt.

- Ó basszus, tényleg, ott hány óra van?

- Fél kilenc- felelem- Na, ez itt a konyha- tartom úgy a laptopot, hogy barátnőm is lássa- Nagy, mi?

- Hű, ott még én is szívesen nekiállnék főzni- ámuldozik Amy.