We've met the devil /muke/

1. What kind of work?

Luke:

-Igen anya, minden itt van. Igen anya, elhoztam szinte az összes ruhámat. Igen anya itt van a fogkefém. Igen, mindent elhoztam, de most leteszlek, mielőtt még felsorolnád az egész házat. Rendben.. szeretlek, szia. -nyomom ki a telefont, és rakom le az asztalra. Csodálatos. Mosolyogva nézek körbe az igazán kis nappaliban ami egyben a konyha is. Minden tele van a költözéssel járó holmikkal. Kartondobozok, ruhák, egyéb háztartásbeli és szükséges cuccok. Mikey is megérkezik nemsokára, addig el kell ütnöm valahogy az időt. Mielőtt még elkezdenék pakolni elindulok az erkélyre egy szál cigarettával a kezemben. A korlátnak dőlve bámulom a városi nyüzsgést, melyben eddig nem igazán volt részem. Hallgatom a forgalom zaját, nézem ahogy néhányan szaladnak az utolsó busz után. A lemenő nap sugarai megtörnek az épületek oldalán, minden narancssárgás színben pompázik. Nagyot szívok a füstölgő cigarettába, majd lassan tüdőzöm le. Kiélvezem azt a megnyugtató érzést, amit a cigaretta nyújt. Hagyom, hogy a szürke füst magától szálljon ki a testemből közben megbabonázva figyelem, ahogy a lassú táncot jár a nyári szellőben. El sem hiszem, hogy a saját lakásom erkélyén vagyok.. vagy inkább azt nem hiszem el, hogy ez a közös lakásunk Mikeyval.
Elmondhatatlanul boldog vagyok, amiért összeköltözünk.
Belegondolva, hogy már két éve alkotunk egy párt.. hihetetlen.
Szívnék ismét nagyot a cigarettámba, de már csak a szűrő maradt, így hát elnyomom és elindulok be. Mielőtt még ideér el kellene pakolnom a cuccomat.. vagy legalább a felét. Jöhettünk volna egyszerre is, de ahogy magunkat ismerem, akkor itt semmi sem lett volna elintézve.
Kinyitom az egyik nagyobb dobozt ami a ruháimmal van tele. Luke, miért van ennyi holmid?
Felkapom majd átviszem a hálószobába. Ez a helyiség az otthoni szobám negyede. Egy francia ágy, két kis éjjeliszekrény és egy gardrób. Nem éppen illene egy lakberendezési újság címlapjára, de nekünk bőven elég. Leteszem a dobozt az ágyra, majd kinyitom a gardrób ajtaját és elkezdek pakolni. Épp hogy felakasztottam egy pólót az egyik vállfára hallom, ahogy kinyílik a bejárati ajtó. Kilépek a nappaliba és szembe nézek egy zöld szempárral.
-Hemmo. -mosolyog rám Mikey, közben azt az egy utazó táskáját amit magával hozott lerakja a földre és közelebb lép hozzám.
-Szia Gordon. -mosolygok rá gúnyosan. Tudom mennyire utálja a középső nevét, általában bedurcizik ha így hívom.. de most egy laza mozdulattal kikerül és bekanyarodik a hálóba. Lepetten lépek utána, nem nagy táv. A nappaliból nyílik az említett helyiség, belépek Mikey pedig az ágyon ül mosolyogva.
-Na mi történt? -ülök le mellé. Annyira imádom a mosolyát, nem tudom kibírni, hogy ne vigyorogjak én is.
-Kibékültem apával. -mondja továbbra is azzal a csábos mosolyával az arcán. Először nem fogom fel, hogy mit is mondott.
-Hogy micsoda? Mikey, komolyan beszélsz? -ragadom meg mindkét kezét, közben olyan izgatottan beszélek hozzá, mint egy 5 éves kisfiú.
-Igen. Megbeszéltünk mindent.. igazából ő hozott el ide. -el sem hiszem, hogy végre kibékültek.

Két éve, mikor Mikey apja megtudta, hogy az egyetlen fia meleg teljesen kiakadt. Hiába egy házban éltek, egyszerűen nem szólt hozzá, és olyan undorral nézett rá, mintha nem is az ő gyermeke lenne. Karen próbálkozott, de Daryl hajthatatlan volt, egyszerűen kijelentette, hogy Mikey nem a fia többé. Ezt mind előttem és Mikey előtt természetesen. Akkor láttam először sírni.. semmivel sem lehetett felvidítani. Az apja hozzá állása a dolgokhoz majdnem a kapcsolatunkba került.

-Istenem Mikey, ez csodálatos. -ölelem szorosan magamhoz -Tudod.. most már teljesen úgy érzem, hogy kezdünk egyenesbe jönni.
-Nos igen.. lenne még valami. -húzódik el, közben szinte fogva tart gyönyörű zöld íriszeivel. Két év után is menthetetlenül szerelmes vagyok belé.
-Nem.. nem fogok bejárni az egyetemre. -csak elhadarja, úgy néz ki, mint aki hamar túl akart esni ezen. Meglepődök, de .. de mégse. Mikeyról van szó.
-És ezt mikor döntötted el? Meg miért? -óvatosan a tincseivel kezdek el játszadozni. Imádom a haját, olyan puha.
-Szereztem egy jól fizető állást a közelben. Abból a pénzből, amit ott fogok keresni ki tudjuk fizetni az albérletet, de az egyetemre már nem elég. És hát az, hogy legyen hol laknunk.. számomra fontosabb, mint az egyetem. -megbabonázva figyelem tovább, ahogy magyaráz.
-Cica, rémlik, hogy én is fogok dolgozni? -ráncolom a homlokom. Nem hiszem el, hogy már megint ezt csinálja. Magára akar vállalni mindent.
-A.a, Liz rendezte nekünk ezt a lakást. Hidd el tudok arról, hogy már kifizette fél évre. Szóval én most konkrétan ingyen lakok itt, amihez bocsi, de nincs pofám. -igen, már megint ezt csinálja.
-És mégis milyen állás? -érdeklődöm tovább inkább az állásról, hisz' felesleges lenne nyüstölnöm azzal, hogy járjon be az egyetemre. Felállok és ismét elkezdem pakolni a ruháimat.
-Még nem igazán tudom, hogy mit is kell csinálnom, egyelőre annyi van meg, hogy a közeli bárban fogok dolgozni. -ledermedek.
-Michael, oda nem mehetsz. -mondom olyan komolyan, ahogy csak tudom.
-Miért? -lép mellém, látszik rajta, hogy nem érti a helyzetet.
-Ismerem azt a helyet. Mikey, az a bár olyan lezüllött, a legtöbben akik oda járnak perverz drogos balfaszok. Nem engedhetem, hogy oda menj, még bajod eshet. -fogom meg gyengéden a kezét, de ő csak megforgatja a szemeit. Tipikus.
-Luke. Nemsokára 20 éves leszek, tudok vigyázni magamra. Értékelem, hogy ennyire aggódsz értem, de valahol dolgoznom kell. -nagyot sóhajtok, majd idegesen a hajamba túrok.
-Szívem, akkor miért nem mész másik helyre? Annyira elbűvölő személyiséged van, a külsődről meg már ne is beszéljünk. Biztos lenne máshol is állásod. -fogom közre gyönyörű arcát amit halványan elönt a pír. Ennek láttán hatalmas vigyorra húzom a számat. Imádom, hogy két év után is zavarba tudom hozni.
-Ahhj Lukey. De ez már biztos, és elég szép összeget kapok érte. -biggyeszti le csókolni való ajkait, ami még elbűvölőbbé teszi. Hatalmas önkontroll kell, hogy ne csókoljam meg, hisz' most fontos témáról beszélünk. Nem szabad elkalandozni.
-Mégis mennyi az az elég szép összeg? -lépek el tőle és folytatom a pakolást, amibe Mikey is besegít.
-1500 dollár. -úgy nyögi ki, mintha apró pénzről lenne szó. Kikerekedett szemekkel bámulok rá, a póló amit az előbb még a kezemben tartottam a földön landol. (1500 ausztrál dollár kb. 305 000 Ft, ha valaki nem tudná.  szerk. megj.)
-Hogy mennyi? -úgy érzem magam, mint egy idióta lottó reklámban. Megismétli az összeget, de még mindig nem akarom elhinni.
-Na látod, én is így reagáltam. Ennyi pénz nem csak az albérletre lesz elég, még marad is egy kevés amiből tudunk majd élni. Szóval szerintem most már Te is benne vagy, hogy ott dolgozzak. -miközben rám kacsint felveszi a földön fekvő pólómat, ami a meglepettségem áldozata lett, majd felakasztja az egyik vállfára. Nem tudok mit mondani, hiszen 1500$ kurva sok pénz, főleg úgy, hogy én is tervezek dolgozni. De azért aggódom Mikeyért.. lehet túlságosan is.

Nos ez lenne az első rész ::) Igazából még nem akartam publikálni, de így sikerült.
I know i know ez eddig még kurva unalmas.
A történetet úgy építem fel, hogy néhány dolog először hülyeségnek vagy kiszámíthatónak hangzik majd, de idővel minden értelmét nyeri.. és hogy mennyi mindent terveztem én ebbe a sztoriba omfg.  
Ennél hosszabb részek lesznek majd, azt még nem tudom, hogy mennyivel. 

Addig is bye guys ::)