Első nap az egyetemen. Eddig elég unalmas. Egyedül csak annak örülök, hogy közel van a lakáshoz, így nem kell buszoznom vagy vezetnem, 10 perc séta és itt vagyok. Viszont mit ne mondjak elég egyedül érzem magam így, Mikey nélkül. Magányosan járkálok ebben a hatalmas épületben, mert drága egyetlenem inkább dolgozni megy egy lepukkant bárba, minthogy bejárjon az egyetemre. Tipikus Mikey. Mosolyra húzom a számat, mikor eszembe jut, hogy a számomra legfontosabb személy vár otthon. Akaratlanul is elképzelem, hogy mikor belépek a lakásba Mikey a konyhában áll egy kis fodros kötényben. Még nagyobb vigyor jelenik meg az arcomon, hisz' nagyobb az esély, hogy a nappali padlóján találok rá, amint épp ,,pizza-angyalt" csinál és a pizzás dobozokból épít várat, mintsem sürög-forog a konyhában. Hála a Mikey körül járó gondolataimnak mit sem figyelve a külvilágra járkálok a hatalmas folyosón, amíg bele nem ütközöm valakibe.
-Jézusom, bocsánat. -bámulok az előttem álló szőke srácra, aki inkább a jegyzeteit szemléli. Amik a padlón vannak, hála nekem. Gyorsan lehajolok és összeszedem neki, majd a kezébe nyomom újra és újra bocsánatot kérve. Oké Hemmings, elég lesz, nem a családját irtottad ki, csak leesett néhány papírdarab. Tuti betegnek néz.
-Jajj izé.. semmi baj. -féloldalas mosolyra húzza ajkait -Amúgy Cody vagyok. Cody Paul.
-Luke Hemmings. -rázok vele kezet. Kedvesnek tűnik.
-Gondolom Te is új vagy itt. -igazítja meg fekete keretes szemüvegét. Válaszul bólintok egyet, de még mielőtt szóra nyithatnám a számat pittyegni kezd a telefonom jelezve, hogy üzenetet kaptam.
-Ez nagyon udvariatlan lesz, de .. -előveszem a telefonom, Cody csak mosolyogva elmormol egy ,,Csak tessék" -et.
Mikor meglátom, hogy ki írt hatalmas mosolyra húzom a számat.Mikey: Mikor jössz haza? :( Hiányzol..
Én: Még van két órám, utána olyan gyorsan megyek haza, mintha én lennék Usain Bolt. :)) Csak ne feledd, hogy itt egy óra 90 perces.
Mikey: Ahhj tényleg baszki. Nem baj, remélem azért tényleg gyors leszel.
Én: Ígérem. <3-Bocsi, csak a baráto.. a párom írt. -gyorsan javítom ki magam, hisz nem tudhatom, hogy Cody hogyan viszonyul a melegekhez. Ha már végre szóba álltam valakivel, nem kellene elbaszni.
-A barátod? -úgy látszik nem javítottam gyorsan. -Mármint izé.. gondolom ezt akartad mondani.
-Öhm.. -mosolyodom el zavaromban -Igen.
-Meleg vagy? -kérdezi teljesen nyugodtan, így már nem izgulok annyira, hogy lebuziz, átkot szór rám és elszalad.
-Hát.. mondhatjuk így is. Nem sorolom magam a melegek közé, bár most barátom van. Ha muszáj, akkor inkább biszex. -mondom ki nemes egyszerűséggel -És akkor most nem szólsz hozzám többet. -felnevetek, Cody közben ráncolja a homlokát. Nem tudom eldönteni, hogy az identitásom vagy az utolsó mondatom miatt.
-Miért nem szólnék hozzád? -mosolyodik el lágyan -Nincs bajom a melegekkel.
-Ohh.. -mondom olyan hanglejtéssel, mintha valami sértőt mondott volna.. Luke ezt ne bazd már el. -Eddig sokan szopattak miatta, de örülök, hogy Te nem ilyen vagy. -elmosolyodok, Cody pedig hangosan felnevet. Először nem értettem, hogy min nevet, majd leesett, hogy mit mondtam az előbb, így már ketten röhögünk.A nap hátralévő részében folyamatosan Codyval lógtam. Rendes gyerek. Elég sok mindent megtudtunk egymásról, kiderült, hogy a szomszédos gimibe járt. Épp egy közeli kávézóban tárgyaltuk ki, hogy mit szeretnénk kezdeni magunkkal a diploma után -már ha végig járom az egyetemet- mikor megcsörrent a telefonom.
-Ohh Mikey, szia. -köszönök boldogan a készülékbe, majd leesik, hogy már egy órája otthon kellene lennem. Baszki.
-Lukey. Mikor jössz haza? -szinte látom magam előtt, ahogy egy takaróba pólyálva ül kanapé egyik sarkában, fagyit lapátol, miközben valami szar sorozatot néz a tévében.
-Azonnal indulok drágám, kicsit elnéztem az időt, de majd otthon mesélek. -elmormolunk még egy-egy ,,szeretlek"-et, majd kinyomom a telefont.
-Nos Cody, nagyon örültem, de mennem kell. -mosolygok rá miközben kimászok a boxból.
-Szint úgy. -intek, majd kilépek a kávézóból és elindulok haza.
DU LIEST GERADE
We've met the devil /muke/
Action"Te mikre lennél képes, hogy megmentsd azt, akit szeretsz?" Luke és Michael az érettségi után összeköltöznek Sydney belvárosában. Minden kezd egyenesbe jönni körülöttük. De ez csak a vihar előtti csend. @panna0802 _2017