We've met the devil /muke/

7. I don't understand.

Mikey

Mikor Peter azt mondta, hogy megismételjük nem hazudott. Undorodom magamtól. Rosszul vagyok a tudattól, hogy ennyire kiszolgáltatott vagyok, és Peter jelenleg konkrétan a szexre tart itt. Napok óta nem ettem semmit, egy falat se menne le a torkomon. A gyomrom folyamatosan kavarog a ténytől, hogy Peter mikre kényszerített. Megpróbáltam neki ellen állni. Utólag vissza gondolva, bárcsak szó nélkül tűrtem volna. Még mindig nem értem, hogy mire értette azt a kijelentését, miszerint Ő is rá van erre kényszerítve. Mire? Hogy nap mint nap megerőszakoljon? Nem hiszem, hogy erre kényszeríteni kellene. Továbbra sem tudok semmit arról a titokzatos főnökről, de gondolom Ő mozgatja a szálakat. Lukeról sem tudok semmit. Elhessegettem magamban a reményt, hogy keres. Kiderült, Peter a nevemben szakított vele. Nem hiszem, hogy már is túl tette magát rajtam, de Ő abban a hazugságban hisz, miszerint én épp jól elvagyok valahol. Nem tudom melyik a szörnyűbb, az hogy semmit sem tudok róla, vagy az, hogy azt hiszi leléptem. A sarokban ülve gondolkodom, ami az itt töltött idő alatt a törzshelyemmé vált. Tudom, hogy Peter nem sokára ismét beront, maga alá gyűr, majd kielégülten távozik.
Nem kell sokat várnom, meg is érkezik. Csakhogy most egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki egy numerára jött.
-Szia Mikey. -komoran lép hozzám, karomnál fogva felhúz. Szemben állok vele, el sem merem képzelni, hogy most mire készül.
-Figyelj.. ez most kicsit fájni fog. -húz elő a zsebéből egy fecskendőt amiben valamilyen átlátszó folyadék van, és még mielőtt fel foghatnám, mi is történik a nyakamba szúrja. Hirtelen elhomályosodik minden, konkrétan nem bírom nyitva tartani a szemem. A lábamból kimegy az erő, az összes izmom el lazul. Még annyit érzek, ahogy Peter elkap mielőtt a földre zuhanhatnék.

Arra ébredek, hogy az út szélén vagyok egy autóban. Az anyós ülésen ülök, Petert sehol sem látom. Rettenetesen fáj a fejem, a látásom homályos. Majd hirtelen meghallom elrablóm hangját, ahogy -valószínűleg- a jármű hátánál ordibál.
-Bassza meg, annyit mondtál, hogy szállítsam le.. De.. Nem. Persze, hogy szeretném viszont látni.. mindennél jobban. -annyit sikerül kilogikáznom, hogy valószínűleg a ,,főnökkel" beszél, de nem értem kit szeretne viszont látni, ha állítása szerint a szerettei meghaltak. Eljut a tudatomig, hogy itt az alkalom, most meg tudok szökni. Óvatosan kinyitom az ajtót, majd olyan halkan próbálok kiszállni az autóból ahogy csak tudok. Sikerül is, de amint az a rész jön, hogy meg kell állnom a lábaimon összeesek. Ezt nem hiszem el. Peter rögtön felém indul. Épp telefonált, de amint mellém ér kinyomja és zsebre teszi a készüléket.
-Mikey, annyi nyugtatót adtam be neked, ami egy lovat is kiütne egy napra, hogy a picsában vagy Te magadnál? -fogja meg közben a karomat, így segít felállni. Majd szépen vissza ültet a kocsiba. Ha nem lennék olyan kába, mint egy vérbeli drogos, akkor már rég elsprinteltem volna a francba. De így gyalog nem tudnék megtenni 5 métert, nem hogy futva.
-Megsúgom a titkot, hogy én ihlettem a szilaj című mesét. -nem tudom, hogy hogy van kedvem most poénkodni, de csak úgy kicsúszott gondolkodás nélkül.. de inkább a nyugtató túladagolásnak köszönhetem a humor herold énem előtörését. Felkuncog, miközben becsatolja az övemet, majd megkerüli az autót és bevágódik a volán mögé. Olyan erővel csapja magára az ajtót, kicsit megugrom a hirtelen zajtól.
-Kit akarsz Te viszont látni? -tör elő belőlem a kérdés. Igazából nem terveztem megkérdezni.. igazából kurvára nem akarok szólni hozzá egy szót sem. Rám pillant, látom a szemeiben a kérdést, hogy mégis honnan tudom én ezt. -Hallottalak az előbb.
-Nem fontos. -vágja rá szinte rögtön. Összehúzott szemöldökkel bámulok rá. Persze. "Nem fontos."
-Peter van annyi eszem, hogy tudom merre tartunk most. Szóval ha most elviszel annak a titokzatos főnöködnek valószínűleg soha többé nem látjuk egymást. Nem mindegy, ha elmondod? -meglepetten bámul rám, őszintén még én is meglepődöm, hogy milyen lazán mondom ki az úti célunkat. Kibaszott nyugtató.
-A lányomat. Sashat. -miközben én el vagyok foglalva azzal, hogy ledöbbenjek Peter beindítja az autót, majd ismét úton vagyunk.
-Nem azt mondtad, hogy mind két lányod meghalt? -kérdezem meg egy kis idő után.
-Én is így tudtam. De nem rég kaptam egy képet Sasharól, ahogy önfeledten babázik egy számomra teljesen ismeretlen helyen. Őt is elrabolták Mikey. És csak akkor kapom vissza, ha Téged adlak cserébe. -ha lehetséges még jobban ledöbbenek. Így már teljesen világos az a rész, mikor azt mondta, hogy erre Ő is rá van kényszerítve.
-Nem teljesen értelek. Szóval a családod autó balesetet szenved, de az egyik lányod túl éli, viszont elrabolják. És teljesen random én vagyok a váltság díj? -ez túl abszurd.
-Hát ez így elég egyszerű lenne. Szerinted véletlen volt az a baleset? Michael, itt minden olyan mérnöki precizitással ki van tervezve, hogy még én is félek mi lesz a következő lépés, pedig nem is tudom mióta dolgozom neki. -rendben, teljesen elvesztettem a fonalat.
-Mi? Mi az hogy minden? Egyáltalán hogy jövök én a képbe? Nincs is bennem semmi különleges, egy teljesen átlagos srác vagyok. A főnököd csak úgy egyik reggel felkelt, hogy ,,na akkor raboljuk el azt a Clifford gyereket" vagy mi a fasz? -a végén már nevetek idegességemben. Kezd elmúlni a nyugtató hatása.
-Te csak hiszed, hogy nincs benned semmi különleges. Az elején csak annyi volt a feladatom, hogy férkőzzek a bizalmadba, hogy távolítsak el mindenkit a közeledből.. a mindenki alatt leginkább Lukeot értem. Majd a főnök még többet akart. Raboljalak el, utána megkaptam, hogy félemlítselek meg. El kellett hitetnem veled, hogy úgy táncolsz ahogy én fütyülök. Most meg el kell vigyelek hozzá, plusz amúgy most el kellene érnem, hogy még jobban félj. Mert ha félsz akkor engedelmeskedsz. -fejti ki a nagyon ravasz tervet. Minden bizonnyal ez maximum a negyede az egésznek. Egyszerűen nem találok szavakat. Így minden értelmet nyert, ami eddig Peter körül zavaros volt. Még a kibaszott ,,erőszakoljuk meg Michaelt" hadművelet is.
-De az a rész még mindig ködös, hogy miért pont én kellek. -kb. tíz perccel később kérdezek rá, szerintem Peter már rég lezártnak tartotta ezt a beszélgetést.
-Azt majd megtudod. -és ennyivel ténylegesen le is zárja.