We've met the devil /muke/

3. He's jealous.

(Gyors megjegyzés, Peter ~ Ian Bohen)

10 óra. Vége a műszakomnak. Már a parkolóban babrálok a kocsikulccsal, de olyan sötét van, hogy nem találom a lyukat. Lukenak hogy a francba sikerül mindig..
Szitkozódva próbálkozom, mikor valaki hirtelen szó szerint felken az autóm ajtajára. Olyan erősen nyom a járműnek, levegőt is alig kapok.
-Ilyen szépségnek mint Te nem kellene egyedül lennie sötétedés után. Még bajba kerülhet. -hallom az ismerős rekedt hangot közvetlen a fülem mellett. A tag akit megfejeltem.
-Igen, olyan barmok miatt kerülök bajba, mint Te. Engedj már el baszod. -próbálok mocorogni, de ezzel csak annyit érek el, hogy keményedő ágyékát még jobban a fenekemnek tudja nyomni. Tovább suttogja a fülembe most mit is tervez csinálni velem, de próbálok inkább azon lenni, hogy minél előbb kiszabaduljak alóla. Még mielőtt késő lesz.
Hirtelen ismét a férfiasságomat kezdi el markolászni, amitől ha tudok még rosszabbul leszek. Kezeimet a fejem fölött tartja olyan erővel, hogy szerintem még John Cena  se tudna kiszabadulni a fogásából. Mégis csak egy benga állatról beszélünk. A szívem esze veszett tempóban ver, az egész testem remeg.
Mivel már nem igazán jut eszembe jobb ötlet, elkezdek segítségért kiabálni, de mint vártam semmi. Teljesen ki van halva a parkoló.
-Édesem, néhány perc múlva nem segítségért fogsz ordítani. -szexuális zaklatóm már a nadrágomat próbálja letépni rólam, de mivel elég részeg, így fél kézzel nehézkesen megy neki a dolog.
-Bill most azonnal leszállsz a fiúról, vagy esküszöm golyót röpítek a fejedbe. -már épp az ájulás határán álltam, mikor hallok egy ismerős férfi hangot magunk mögül, majd ahogy élesít egy pisztolyt. Támadóm, azonnal elereszt, és elkezd hátrálni tőlem. Amint eltávolodik a lábaimból kimegy az erő és esetlenül rogyok össze a kocsim ajtaja előtt. Elég sűrűn veszem a levegőt, szóval az ájulás lehet benne lesz még a napi programban. Megfordulok, hátamat a járműnek támasztva nézek fel megmentőmre. Peter. Leguggol elém és gyengéden megfogja a kezem.
-Jól vagy? -kérdezi olyan halkan, hogy először azt hiszem a sokktól hallucinálok. Nem tudom, hogy erre a kérdésre mégis milyen választ vár, mert nem, kurvára nem vagyok jól, de aprót bólintok, majd megpróbálok felállni. Nagyjából sikerül is, bár azért ha nem lenne a hátamnál a kocsim valószínűleg megint kidőlnék.
-Mike, így nem tudsz vezetni. Haza viszlek. -először el akarom utasítani, de elég hamar rájövök, hogy ez közlés volt, nem kérés vagy tanács.

-Biztos jól vagy? -már a kocsiban ülve kérdezi meg ismét, amire bólintok.
-Jó kis első nap. -nyögöm ki, reméltem, hogy csak én hallom, de Peter lassan a combomra rakja a kezét és elkezdi simogatni. Oké nagyon remélem, hogy nem Te leszel a következő, aki rám mászik mert akkor megölöm magam.
-Sajnálom Mikey, megértem, ha nem akarsz jönni többet. -mondja ismét olyan halkan, hogy alig hallom. Bele nézek halvány kék szemeibe, amik látványa kicsit megnyugtat. Az már kevésbé, hogy engem bámul és nem az utat.
-Egy szóval nem mondtam, hogy nem akarok menni. Veszek paprika sprayt, sokkolót, bicskát.. ha más nem használ baltát, akkor hátha nem másznak rám. Bár azért sose gondoltam volna, hogy pont engem próbálnak majd megerőszakolni. -nevetem el magam, ami elég hisztérikusra sikeredett. Talán kicsit még sokkos állapotban vagyok.
-Most már csak akkor jössz be dolgozni, ha én vagyok ott és nem Amy. Értve vagyok? -aprót bólintok, nem igazán értem, hogy mi ez a nagy aggodalom most nála. Talán az Michael, hogy majdnem a szeme láttára farkalt meg egy kétajtós szekrény. Talán.
-Megérkeztünk. A barátodnak beszámolsz erről a "kis" incidensről? -fordul felém, én pedig automatikusan megrázom a fejem.
-Várj.. honnan tudsz arról, hogy van barátom? -nézek rá értetlenkedve, hisz' nem említettem neki egy szóval sem.
-Lukeról? Ja, Amy mesélt. -mosolyog rám, én pedig még mindig nem értem a helyzetet. Amynek se mondtam Lukeról semmit.. Elkezdek gondolkodni, majd arra jutok, hogy ezek szerint mondtam, csak most annyira sokkos vagyok biztosan nem emlékszem rá.
-És amúgy Te mivel mész haza? -jut eszembe, hogy az én autómmal jöttünk el idáig.
-A közelben lakom haza sétálok. -mosolyog, majd ezzel a lendülettel kiszáll a kocsiból és elindul. -Vigyázz magadra Mikey, majd telefonálok, hogy mikor kell jönnöd. -még ennyit vissza szól, majd eltűnik a sötétségben.