We've met the devil /muke/

5. I hope, it's just a nightmare.

Luke

Idegesen járkálok a nappaliban miközben folyamatosan próbálom felhívni Mikeyt, aki minden hívásomat kinyomja. Mérgemben a telefonomat a falnak dobom, majd leülök a kanapéra és a kezembe temetem az arcom. Hogy mondhattam ilyet neki? Hogy lehettem ekkora pöcsfej? ,,megmentett egy részeg vadbaromtól aki épp azon volt, hogy megerőszakoljon" Istenem Mikey, miért nem mondtad el? Idegesen a hajamba túrok, majd a telefonomhoz lépve ismét tárcsázom Mikeyt. ,,Ez a szám jelenleg nem kapcsolható"
-Bassza meg. -szinte már ordítok, kicsit vissza kellene vennem a hangerőmből, így is felkeltettem az egész társasházat. Majd hirtelen eszembe jut. Peter. Ha más nem, Ő biztos tud valamit Mikeyról. Egyszer megadta a számát tököm tudja, hogy minek. Rögtön tárcsázni kezdem, hatalmasat dobban a szívem, mikor a harmadik csörgésre felveszi.
-Igen? -szól a telefonba, hangján hallani lehet, hogy nem rég kelt fel.
-Peter szia, nem tudsz valamit Mikeyról? -próbálom nyugodtan kérdezni, de nem nagyon járok sikerrel. Hangom remeg az idegességtől.
-Hát.. mikor haza vittem akkor láttam utoljára. Van valami baj?
-Összevesztünk és lelépett. Nem tudom, hogy hol lehet és a telefont se veszi fel. -ismét a hajamba túrok, idegességemben legszívesebben szálanként tépném ki szőke tincseim.
-Figyelj, ha akarod felhívom. Hátha felveszi, de szerintem nincs semmi baj, csak kiszellőzteti a gondolatait, utána haza megy. Túlságosan is szeret Téged ahhoz, hogy csak úgy otthagyjon. -ennek a mondatnak hála Peter most fényévekkel szimpatikusabb lett. De még most se az igazi.
-Rendben..hívd fel.. és Peter..
-Igen?
-..köszönöm. -kis hezitálás után kimondom. Legvadabb álmaimban se gondoltam volna, hogy valaha is meg fogok köszönni bármit Peter Graynek.

A telefonom pittyegésére kelek. Nem emlékszem mikor aludtam el, de a kanapén keltem ráadásul ülve, így nem hiszem, hogy be volt tervezve az alvás. Rögtön a telefonomhoz kapok, aminek be van törve a képernyője. Nem tett jót neki a fallal való találkozás. Bekapcsolom, szinte levegőt is elfelejtek venni, mikor meglátom ki írt és mit.
Mikey: Ne keress. Vége.
Összeszorul a mellkasom, nem kapok levegőt. Olyan hirtelen kap el az idegesség, hogy szédülni kezdek. Szinte lezuhanok a kanapéra, újra és újra elolvasom. Habozás nélkül dobom a telefonom ismét a falnak, a készülék több darabban ér földet.
Idegesen túrok a hajamban, azt se tudom hol áll a fejem. Nem nem nem. Mikey nem írhatta ezt, van benne annyi tisztelet, ha szakítani akar azt személyesen teszi. Lehetetlen, hogy ezt Ő írta.. de akkor ki? Ez hülyeség, egyértelmű, hogy annyira megbántottam, már a szemembe se akar nézni.
Ingerülten gyújtok rá, de annyira remeg a kezem, hogy alig tudom meggyújtani a cigarettát. Hogy baszódhatott el minden ennyire néhány hét alatt? Mivel a telefonomnak annyi, így inkább úgy döntök, hogy elmegyek valahová. Jobb mint megrohadni a saját önutálatomban. Hová tudott menni Mikey? Nem ismer erre senkit. Vagy mégis..
Rögtön elindulok Peter háza felé. Nincs messze, múlthéten valamikor innen hoztam haza Mikeyt. Élmény volt. 15 perc séta után meg is érkezem. Megállok a hatalmas kapu előtt, épp használni akarom a kaputelefont, mikor a bejárat kitárul előttem. Magától. Kezdem úgy érezni magam, mint valami horror filmben.
A bejárathoz sétálok, kopogni készülök, de Peter hirtelen kinyitja előttem az ajtót. Majdnem sikerült a fején kopogtatnom.
-Pe..Peter. -kezdek bele bizonytalanul.
-Már vártalak. Gyere be. -indul el előttem, kicsit habozva de követem. Ahogy belépek a hatalmas házba csodálkozva nézek körbe. Ez sokkal inkább hasonlít egy luxus villára. A hatalmas étkezőn át vezet Peter egészen a nappaliig. Helyet foglalok az egyik bőrfotelben, Ő pedig a másikban.
-Mikey sms-ben mondott fel. Gondolom Te is kaptál üzenetet tőle, azért vagy itt. -kezdi, először nem hiszek a fülemnek. Mikey nem ilyen.
-Igen. Megírta, hogy végeztünk. Reméltem, hogy Te tudsz róla valamit.. mert veled mostanában többet beszélt, mint velem. -túrok a hajamba, Peter orrnyergét kezdi el masszírozni, majd ismét szóra nyitja a száját, de csendben marad.
-Történtek.. dolgok. Legalábbis egy, de az nagyon felkavarta Mikeyt. Elmondta? -kérdezi meg végül kis idő után.
-Igen.. pont a tegnapi veszekedésünk közben vágta hozzám.
-Mondtam neki többször is, hogy mondja el neked, de nem akarta. Nem akarta, hogy aggódj miatta vagy bármi hasonló. Több részeg balfasz is rámászott az utóbbi időben, csak remélni tudom, hogy mindig időben érkeztem és az összeset le tudtam kaparni róla. Azt viszont nem tudom, hogy velem miért beszélt többet. -nagyot sóhajtott a mondandója végén. Nem akarok hinni a fülemnek. Hogy lehettem ilyen vak, miért nem láttam rajta hogy mi a baj. Hogy érezhette magát, miután haza jött és még én is olyan dolgokat vágtam hozzá.
-És.. sikerült tegnap felhívnod? -kérdezem ismét bizonytalanul.
-Nem. Hívtam, de ki volt kapcsolva. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy merre lehet most.. de Luke.. ha megkérdezhetem, mivel bántottad meg, hogy így kiakadt?
-Erről inkább.. nem akarok beszélni.. és ha megbocsátasz én most mennék. Majd még beszélünk Peter. -felállok és elindulok a kijárat felé. Ki akar kísérni, de közlöm, hogy kitalálok magam is, így annyiban hagyja. Nem akarom elmondani neki, hogy mivel bántottam meg Mikeyt, legszívesebben gyomorszájon rúgnám magam akár hányszor eszembe jut.