Life after death [H.S.]

10. Fejezet

Sziasztok! Ahogy láthattátok volt egy nagyobb szünet, mert nem jött az ihlet és valahogy sosem kerültem olyan hangulatba, hogy tovább írjam a történetet. Ez a rész nem lett olyan hosszú, mert inkább átvezető sztorira szerettem volna írni. Nemsokára jön az új rész. Remélem tetszik! 

Olvassátok egészséggel!

*2 órával később*

-Annyira nem akarok kikelni az ágyból mellőled. – szólt mellőlem a fürtös.

-Akkor ne kelj ki! – mondtam neki miközben ráfeküdtem mellkasára. – Lustálkodjunk!

-Tetszik az ötlet! – mondja miközben puszit nyom a homlokomra.

Hahó! Kicsit sem fura, hogy egy régi pácienseddel bújsz ágyba? Aki mellesleg egy GYILKOS!!! – azt mondta hogy nem az és én hiszek neki.

Naív vagy...

-Olyan jó veled lenni, egy kényelmes ágyikóban ami végre nem nyikorog minden egyes mozdulatomnál. Hiányzott már. – hangján hallatszik, hogy tényleg nagyon boldog. Jó őt így is látni. Végre egy másik oldalát is megmutathatja, nem csak a kiéhezett, önimádó énjét amit a szanatóriumban megismertem.

*Másnap*

Az óra jelzett, hogy ideje lesz kelnem ha be szeretnék érni a munkahelyemre. Harry helyettem ütötte le az órát. Nem volt hozzászokva a 8 óra előtti keléshez, mivel minden nap akkor ébresztették a betegeket. Kikászálódtam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt.

-Mehetek veled? – kérdezte mély, reggeli hangján Harry.

-Minek akarsz visszajönni az intézetbe? – lepődök meg.

-Ja, nem oda. A fürdőbe értettem. – emeli rám tekintetét és ajkait egy kisfiús mosolyra húzza.

-Nem jöhetsz! – mondom neki erélyesen. – Had legyen egy kis magánszférám.

-Hát jó... - majd visszadől és már alszik is.

Folytatom utamat a fürdőbe. Biztos jól fog esni a fáradt idegeimnek a forró zuhany. Igazam is lett. Napok óta tiszta stressz vagyok, pontosan azóta amióta újra Harry-n gondolkodok és az ő „bűntettén". Sosem beszéltük meg mi is történt valójában. Lehet, hogy a másik kezelőorvosnak elmondta. Azt hiszem meg van mit fogok ma csinálni a munkahelyemen, már ha Eddie bent lesz.

A zuhanyzás után fogat mostam, megfésülködtem, raktam fel egy kis pirosítót és szempilla spirált, majd visszamentem a hálóba valami ruhát keresni magamnak. Ma is csak azt húztam fel amit legelőször megfogtam, egy szűkebb fazonú farmert és egy sima, egyszerű, szürke pólót.

-Igazán hordhatnál olyan ruhákat amikben nem nézel ki 10 évvel idősebbnek és a munkájába belefásultnak.

-Igazán nem tőled fogok tanácsot kérni divat terén. – mondom neki kissé gúnyosan.

-Én csak segíteni akartam, na de mindegy. – tetteti, hogy megsértődöttet, majd elmosolyodik. – Meddig kell ma várnom rád?

-4-ig dolgozok. Utána el kell mennem bevásárolni. Ha gondolod hazaugorhatok előtte és elmehetünk együtt. – mondom lehajtott fejjel az ujjamat piszkálva. Nem tudom miért csinálom ezt, de félek, hogy nemet mond és kiröhög, hogy milyen hülye ötlet ez.

-Jól hangzik. – mosolya még jobban szélesedik. Imádom a mosolyát.

-Na de nekem mennem kell. Ne csinálj semmi rosszat! 4-re jövök. Van kaja a hütőben, de lehetőleg ne gyújtsd fel a házat!

-Megpróbálom! – röhögi el magát. – De nem ígérek semmit.

-Annyira nem szívesen hagylak így itthon... - sóhajtok egyet majd kitárom az ajtót előttem. -Hívj ha baj van, ott van a vonalas telefon a pulton. Szia Harry!

-Szia Sage! Szeretlek! – meglepődök kicsit, majd mosolyogva visszafordulok.

-Én is! – tudom, hogy ő is mosolyog még ha nem is látom a már csukott ajtón keresztül. Szívesen indulnék minden nap így a munkába.