Lassan eltelt a 4-dik év hogy Tsukiival elkezdtük az utunkat.
Hosszú az út, eleinte csak mint barátok úgy utaztunk de aztán beleszerettem ebbe a sügérbe, aztán mikor vallottam ő is vallott nekem. Így most egy pár vagyunk. Épp a repülőgépen ülve piszkálom kis szerelmem haját aki éppen az igazak álmát alussza. Csend, és béke honolt a repülőgép utasterében, mindenki alszik vagy éppenséggel filmet néz, vagy telefonon beszélget. Lassan visszaérünk Japánba ahol újra láthatjuk a többieket. Elvileg Mamoruék is voltak otthon vagy most mennek nem tudom. Japán számomra mindig is a legszebb ország lesz. A Sakura fákkal díszített parkok és utcák, a város megtörhetetlen zaja mi autóktól és az utcán sétáló emberek miatt oly zajos. A kis városok ahol általában csend uralkodik kivéve ünnepeken vagy épp fesztiválokon. Az időjárás amely néha napos, vagy épp tombol fent az égiekkel. Mindent szeretek benne legyen az jó vagy akár rossz. Emlékszem mikor Saeki-san rám talált egy eldugott, sötét és patkányokkal teli sikátorában. Az idő akkor is a szabadságáért harcolt hogy végre úgy melegitsen fel mindent mintha az eső, soha nem létezett volna nekünk földieknek. Felajánlotta hogy ha dolgozok neki akkor kapok ingyen szállást, kaját, egy külön szobát, akkor még nem tudtam hogy milyen munkát fogadok el. Mikor megérkeztem szembe találtam magam a többiekkel kiket ugyanúgy megviselt az élet mint engem. Az első aki kitűnt az Izumi volt, a helyes arc egy bántalmazott gyereket takart,kit kitagadtak szülei. A második az Mamoru, alacsony kisgyerek volt számora, nem kímélt senkit éles nyelve volt az biztos,de emögött a külső mögött egy meggyötört lelkű kissrác volt aki rengeteget szenvedett.
Tsukiival eleinte nem jöttem ki nem tudom miért csak valamiért nem és kész Viszont most ő a mindenem akit sose szeretnék elengedni, még akkor sem ha a halál fenyeget minket. Szerettem Izumit tényleg teljes szívemből de ő nem így tekintet rám mert ő mindig is a rosszfiúkra bukott.
A lényeg a lényeg hogy újra találkozhatunk velük, a családunkal, kik életben tartottak minket. Lassan elkezdem keltegetni kis szerelmemet aki ugyanolyan erőséggel kapaszkodik belém mint mikor elindulunk. Mikor felkel rámosolygok és nyomok egy lágy puszit ajkaira.
-Jóreggelt szívem, lassan visszaérünk Japánba ahol újra találkozhatunk mindenkivel.
-Ennek örülök Nezumii de mi lenne ha egy rendes csókot kaphatnék?-rámnéz kérdőn én pedig mosolyogva és hatalmas szenvedéllyel megcsókolom őt amit habozás nélkül viszonoz,de nem nyújtjuk túl hisz egy repülőgépen vagyunk. Beszélgettünk, ettünk és csináltunk egyéb dolgokat is. Mikor leszállunk nem várt vendégekkel találjuk szembe magunkat.
-Rintarou és Mamoru? Ti is most jöttetek vissza?-nézek rájuk kérdőn majd miután a meglepetség eltünt arcukról szorosan átöleltük egymást.
Nos kis /ami nagy/ kihagyás után itt van a második extra ^^ akinek tetszett az nyomjon egy vote-ot 🌟 és mindenkinek aki erre téved szép napot kívánok. Köszönöm szépen hogy elolvastátok. 💖😍😘😍
A többi sztorimhoz is készül a folytatás :33
YOU ARE READING
Real Love ✓
Fanfiction"Kitagadtak mert meleg vagyok,nem számít már semmi sem számít. Fájdalom, magány, Szerelem. Ezek számomra semmit sem jelentenek. Soha nem leszek újra szerelmes vagyis ezt gondoltam de aztán megjelent és felfordult az életem." 🥈22.07.12 #originalcha...
