the dollhouse | h.s. (Hungarian Translation)

9. Fejezet

-

Holly

-

A kínos csend visszhangja tölti be a szobát. Mindannyian ülünk az ágyainkon, és nem csinálunk semmit. Mi, lányok egyedül leszül par napig, míg Harry elintézi az ügyeit... Nos, valószínűleg meggyilkolni ártatlanokat több precizitást igényel, de bárhogyan is, legalább elmegy, mert egy kis szabadságot jelent, mikor Harry nincs a Babaházban, az egyetlen forrása a boldogságomnak, amióta itt vagyok. Ez, és a lányokkal kötött baratságok.

"Csinalnunk kellene valamit" jalasolja Evie, megtörve a csendet.

"Például?" Kérdezi Lola a szoba másik végéből.

"Sportolhatnánk valamit? Vagy társasjátékozhatnánk?" Amint a 'sportoljunk' szó elhagyta Evie száját, izgatott állapotba kerültem. Semmilyen fizikai tevékenységet nem végeztem, mióta a Babaházban vagyok.

"Gyerünk, sportoljunk!" Mondom boldogan. Az 'igen'-ek és a nyüszörgések keveredtek.

"Focizhatnánk hátul odakint?" Javasolja Sarah. Egyetértünk vele mindannyian, Lolát és Lizt leszámítva, valószínűleg ők a leglustábblányok, akikkel valaha is találkoztam.

| Odakint |

"Harry hol tartja a sportfelszereléseit?" Kérdezem kutakodva.

"Van egyáltalán Harrynek sportfelszerelése?" Mondja Dakota.

Szerencsére Macy talált egy focilabdát elrejtve a bokorban.

"Rendben, van egy labdánk, játszunk!" Kiáltja Macy, felénk rohanva.

~

Két csapatba osztódtunk hármasával: Macy, Juliet és én, és Dakota, Sarah és Evie. Liz és Lola kint maradtak, hogy 'számolják' a pontokat, pontosabban ezzel indokolják azt, hogy ne kelljen játszaniuk.

Igyekeztünk gólt lőni, és a lányok és én szó szerint úgy futottunk, mint a futótűz, s próbáltunk agresszívan gólt rúgni. Átoasszoltam Juliet-nek a labdát, aki belőtte a győztes gólt.

Mindannyian nevettünk és megosztottuk a barátságunk egyetlen igazi boldog pillanatát, ami a Babaházban történt. Macy eljárt egy kis 'győzelmi táncot'. Szeretem Macyt.

Juliet lelkesen rohant felém, azt kiabálva, hogy 'Nyertünk!' háromszor. Juliet megpróbált megölelni engem, de én meghátráltam elutasítva. Bár a mai nap szórakoztató volt, és barátságos voltam Juliettel, AKA a gyilkossal, nem fogadok el tőle ölelést. Juliet szemei megtelnek könnyekkel. Juliet befut.

"Mi van Juliet-tel?" Kérdi Dakota, a karját a vállamra helyezve, míg a többiek közelebb jönnek, hogy lássak, mi történik.

"Mi nincs vele?" Teszi hozzá Lola, a szemeit forgatva.

"N-nem tudom. Mindjárt visszajövök" mondom, mielőtt Juliet után futnék.

| Hálószobában |

Befutok a szobába és ott találom Julietet: a hálószobában. És igazam van. Juliet ott ül a rendezett ágyán zokogva. Odasétálok hozzá, és leülök mellé, karjaimat vállára teszem, hogy megnyugtassam.

"Juliet?"

"Kibaszottul ne szólj hozzám!" Mondja Juliett mérgesen. Meglepődöm, hogy ezt hallom tőle, hiszen ő sosem mérges

"Jól vagy?" Kérdezem Juilet-től, figyelmen kîvül hagyva az előbbi durva megjegyzését.

"Úgy nézek ki, mint aki jól van? Mindannyian utáltok engem ok nélkül!" Lehajtotta fejét.

"Mi nem utá...

"De, utátok! Egész héten figyelmen kívül hagytatok!

"Juliet..." miután kimondom ezt, csend telepszik ránk. De pár perc után Juliet töri meg a csendet.

"Bízol bennem?" Kérdezi meglepően Juliet. Nem tudom, mit kellene válaszolnom neki. Nem igazán tudom, hogy bízom-e benne. Nem szólalok meg, csak csendben ülök a helyemen, az ujjaimat morzsolgatva.

"Holly!" Juliett gyengéden megragadja a karomat, hogy nézzek rá, "bízol bennem?" Csak Juliet nagy, barna szemeit bámulom, nem zavartatva a válasszal.

"Nagyszerű barát voltál, Holly. Köszönöm, hogy elárultál engem" közli Juliet elhagyva a szobát.

Nem tudom, miért, de frusztráltnak és szomorúnak éreztem magam. Valojában meg volt bántva Juliet minden miatt, ami itt történik. Mielőtt észrevenném, könnyek szöknek a szemembe. Mi van, ha Juliet ártatlan?

Nem tudtam, mikor először találkoztam Juliet-tel, hogy igaz barátság fog kialakulni köztünk. Csak azt nem tudtam, hogy így végződik, hogy... elvesztem őt.