Az Én Barna Hercegem/Brooklyn Beckham/

Part 22

Reggel iszonyú fejfájással keltem . Nincs rajtam semmi ruha és valaki öleli a derekam . Megfordultam és az emlékek jöttek mint a villámcsapás . Én lefeküdtem vele . Az biztos , hogy józanon nem mertem volna megtenni . Elkezdett mozgolódni , és lassan kinyitotta a szemét . Először látszott , hogy ő sem érti a helyzetet , de hamar rájött .

- Sajnálom . – fordultam a hátamra .

- Már nem érdekel , hogy mit gondolsz , de ezt már rég meg kellett volna tennünk . – mondta Brooklyn huncut mosollyal az arcán . – Már úgy is mindegy , és lehet , hogy ezzel most elvesztettem az állásomat , de az igazat megvallva , már több éve beléd estem . Nem mertem semmit tenni , mert nem tudtam , hogy te hogyan érzel irántam .

- Hát ha már ennyire igazság özön van , akkor én is bevallom . Mikor megláttalak egyből tudtam , hogy nem leszel közömbös a számomra . – fordultam a hasamra , az arcomat pedig belepaszíroztam a párnák közé , hogy ne lássa , hogy mennyire vörös az arcom .

- Hééééé ezt ne szégyeld . – jött hozzám közelebb és a hátamat csókolgatta. – Azért lenne két kérdésem .

- Na mondd .

- Legalább jó voltam az este ?

- de hülye vagy . – sikítottam a nevetéstől .

- Na de tényleg . Komolyan kérdeztem . – vágott hozzá olyan Keresztapás fejet .

- Fogalmam sincs . – nevettem még mindig és közben törölgettem a könnyeimet amik már kicsordultak . – Minden teljesen kiesett . Azt sem tudom , hogy hogyan kerültünk fel a szobába .

- OOOOO arra én emlékszem . – nevetett fel .

- Mesélj te hős szerelmes . – mivel nem emlékszem semmire így muszáj megtudnom egy keveset .

- Ittunk . Rám másztál . Én folytattam amit te elkezdtél . Felhoztalak az ölembe . Levetkőztettelek aztán megbasztalak .

- Te jó isten . Legalább mindenki látta , hogy mennyire szétcsaptam magam ?

- Csak a testvéreid és Gigi volt rajtunk kívül .

- Te jó isten . A testvéreim ?

- Igen . És mondjak valamit ? A testvéreid még tapsoltak is mikor megtettem , hogy felhoztalak .

- Ma még úgyis kapok egy kis fejmosást , de ha azt nem kapok akkor az ezer százalék , hogy kikérdeznek . Nem akarok kikelni az ágyból .

- Akkor ne keljünk ki belőle . – karolt át .

Annyira békés minden .

- Hugi baj van . – rohant be a bátyám Zack . Szerencsénk volt , hogy volt rajtunk takaró .

- Mi az ?

- Elfojt a magzat víz .

- Ne . Az nem lehet . Még nincs itt az idő . – sokkoltam le .

- Tudom . Öltözz , megyünk be a korházba . Tíz perced van . – És ezzel ő ki is ment .

- Kérlek gyere velem . – mondtam Brooklyn szemébe .

- Persze , hogy veled megyek . Öltözzünk .

Felöltöztünk és együtt rohantunk le .

- Indulhatunk . – mondtam Zacknek ő pedig abban a pillanatban felpattant a székről és ment is a garázsba . Ment . Inkább rohant . Beült az egyik kocsiba , mi pedig csatlakoztunk hozzá . Látszik , hogy tiszta ideg . Mondjuk nem csodálom . 

sziasztok babááák 

meghoztam egy újabb részt 

ha már eddig elolvastad akkor kérlek hagyj nyomot valamilyen formában 

csók puszi Evi