♦3. Rész♦

305 25 0
                                    

-Hú, bocsi, nagyon sajnálom, nem tudtam, hogy a te szobád. Már itt sem vagyok. - hebegtem Charlienak.

-Nincs semmi, csak meglepődtem. - nevetett kínosan.

-Tényleg, nem akartam zavarni, szia. - mondtam, és már húztam magam után az ajtót, amikor utánnam szólt.

-Igazából...nem zavarsz. Khm, mutathatok valamit?

Teljesen meglepődtem a kérdésén, mert erre nagyon nem számítottam. Nekem akar valamit mutatni? De miért nekem?

-Persze. - visszafordultam, és megálltam az ágya előtt. - Leülhetek? - kérdeztem kínosan.

-Nem, állj csak ott. Az én ágyamra nem ülhet le akárki... Ajj, már miért ne ülhetnél le?

-Bocs, hogy élek. - motyogtam, miközben az ujjaim között forgattam egy hajtincset.

Charlie válaszul, csak nevetett, majd megragadta a kezem és lehúzott maga mellé.

Kezébe vette a gitárját, és elkezdett játszani, egy dallamot.

Majd elkezdett énekelni.

Próbáltam kifejezéstelen arccal ülni, de baromira tetszett a dal...khm khm csak a dal. Ajj, kinek akarok hazudni, nagyon helyesen nézett ki, ahogy a gitárt nézi, és erősen koncentrál. De nekem nem jön be. Nem!

Majd jött a refrén...végem volt. Teljesen kész voltam a stílusától.

Mélyen a szemembe nézett, és folytatta. Folyamatosan engem nézett, de muszáj volt elkapnom róla a fejemet, mert rák vörös voltam. Csak énekelt, teljes átéléssel és bámult engem...

Mikor befejezte, letette a gitárt, és rám nézett.

-Na?

-Hú. - nevettem fel. - fantasztikus. Illetve...nagyon jó. Tetszik. Mi a címe?

-Does it feel.

-Ehhez lesz a videóklipp? - kérdeztem izgatottan.

-Nem. Ezt még csak te hallottad. - mondta, úgy mellékesen. Aha, persze. Ez nem fontos infó. Persze. Legyek még jobban kész. Persze. Aha.

-Aha. - próbáltam teljesen semmitmondóan mondani. Hogy ez mennyire sikerült, az egy másik sztori.

-Amúgy hány éves vagy? Ashlee ugye? A ,,hali" lány. - utánnozta a hangomat, mire felnevettem. Ezek szerint megjegyezte. Hű.

-Igen Ashlee. - nevettem tovább, mire ő is elmosolyodott.

-És akkor elmondod, hogy mennyi idős vagy?

-Mennyinek nézel?

-17? - kérdezte.

-Majdnem. Te?

-Tippelj! - mondta ő is.

-24? - pontosan tudtam, hogy 24 éves, mivel ő ismert.

-Ez nem ér. - nevetett fel. - Na de mennyi vagy?

-19. - mondtam mosolyogva.

-Nem nézel ki annyinak Lee.

-Lee? - kérdeztem. Most komolyan Lee? Ez hogy? Ez milyen már? Mindegy.

-Ashlee. Lee. Miért, hogy szoktak becézni?

-Ash. - vágtam rá, mert mindenki így hív.

-Nekem Lee. - nevetett.

-Értem Charl. - nevettem én is.

-Ez milyen már?

-Miért, téged, hogy szoktak? - utánnoztam.

-Chars, Charlie, Ott.

-Ott?

-Otto. Második név.

-Értem. És a Charlie?

-Charles a nevem. Jézus, nem tudod hogy hívnak? - nézett rám döbbenten, de láttam, hogy belül nevet.

-Charlie Puth.

-És hol marad a rendes nevem? Én kérlek Charles Otto Puth vagyok. - nevetett.

-Jól van Charles Otto Puth, és Ash, ha nem zavarna, mindenki rátok vár a nappaliban. - nyitott be a szobába Sam. - amúgy meg, mi a lószart csináltok ketten?

-Semmit. - mondta Chars.

-Na nyomás a nappaliba! - parancsolt ránk.

Mikor leértünk, mindenki minket nézett. Most komolyan, mi járhat a fejükbe? Mégis mit gondolnak, mit csinálhattunk? Mi csak fél óráig együtt egy szobában voltunk, egy ágyon, behúzott függönnyel... Jó, képzelem, mit gondolnak.

-Na szóval, most hogy Chars és Ash megtisztelt azzal, hogy lejöttek, kiosztanám a koreót. Emésztgessétek, holnap kezdjük a próbátokat. Ann, ezt olvasd át, ti is holnap kezdtek Charlieval. Chars...te pedig...öhm...fingom sincs, csináld amit szoktál. -mondta Sam.

-Milyen menedzser vagy te? - nevetett Chars.

-Jóféle'.

Ezek ketten még elröhögteg egy darabig, de Broke tényleg fontos kérdése vágta meg a jókedvet.

-Na és... Hol fogunk aludni?
Végre egy normális ember.

-Egy lány elfér nálam. - kacsintott Chars, úgy mindenkinek.

-Hülye. - dobta meg Sam egy párnával.

-Nos, fent az emeleten van négy szoba, az egyik Charsé, a többi hármat pedig Ashlee, Tina és Maya foglalhatja el, lent pedig Ann és Broke talál majd szobát. Fent döntsétek el, hogy melyik kié, Ann és Broke pedig velem jönnek. - parancsolta Chars menedzsere.

Ann és Broke elmentek, mi pedig szemügyre vettük a fenti szobákat.

-Enyém ez! - mutatott Maya arra a szobára, amelyik Chars szobájával szemben van.

-Nekem jó ez. - sétált be Tina a Maya mellettibe.

-Akkor...nekem maradt ez. - körbenéztem a szobában, ami Chars mellett, és Tinával szembe volt. Hatalmas francia ágy, szembe lap Tv, egy szekrénysor, ami gyönyörű, fürdőszoba és terasz. Mint egy luxus hotel. Kell ennél jobb?

Kiléptem a teraszra, (Charlieval közös. Jajj) ami a kertre nézett. Teljesen elbambultam, amit a telefonom csörgése zavart meg. Anya volt az. Jujj.

-Szia Anyaa! - köszönte bele a telefonba a lehető legaranyosabban.

-Ashlee Banks! Mégis hol vagy? Tudod te mennyi az idő! Fél kilenc! - kiabált velem anya. A következő pillanatban Charlie lépett ki a teraszra! Csodás! Anyám ordít, ráadásul egy egomániás srác kijött a teraszunkra félmeztelenül egy szál törcsiben (!!) hova jobbat?

-Anya, figylej, 19 éves vagyok az istenért. Anyaa. Tudom. Igen persze. Ajj mindegy úgysem fogod elhinni amit mondok, de halgass meg. - baromi nehéz volt koncentrálni, mert egyedül Charlie felsőteste kötött le.

Atyám az a has...hú.

-Szóval, bevágtak egy limuzinba, és most itt vagyok a csajokkal Charlie Puthnál, hogy az egyik videóklippjében szerepeljünk.

-Ashlee Banks! Ez pofátlanság! Tudod hol a határ, egyszerűen nem hiszlek el! Tíz perc múlva ott... - a következő pillanatban, Charlie elvette tőlem a telefont, és beleszólt. Jézusom!

-Jó napot Banks néni. Charlie Puth vagyok. Tetszik nekem hinni? Aha. Igen, az a Charlie Puth. Attól meg tetszik nyugodni? Aha, persze. Jó. Persze. Aha. Csókolom! Na gyere Ash. - megfogta a derekam, maga elé húzott, és a telefonommal egy képet készített. Jézusom!! Abban a pillanatban teljesen kész voltam. Éreztem a hátamon Charlie még nedves testét, (mindene tökéletesen hozzám simult khm khm) és a derekamon (mivel jóval kisebb vagyok nála) azt...igen, azt a szervét éreztem...tökéletesen. Hu. Nem, nem voltam ájulás szélén minek. A következőkben olyan történt, amit elég nehéz elhinni...

[Sziasztok! Itt vagyok a harmadik résszel, és nagyon remélem, hogy tetszett 😘 a Does It Feel-t betettem fentre médiának, ha érdekel titeket, hallgassátok meg, nekem az egyik kedvencem. Puszii💜]

Csak egy hívás -1-Where stories live. Discover now