Csak egy hívás -1-

♦4. Rész♦

Charlie maga felé fordított a derekamnál fogva. Igen. Ott álltunk, teljesen egymáshoz simulva. Még közelebb hajolt, az egyik kezét a derekamon pihentette, a másikat a tárkómon. Ajkaink már majdnem összeértek, csupán 2 centi volt köztük. Egyre csak közeledett, de az utolsó másodpercben elkaptam a fejem. Nem szabad! Ő híres, én nem. Mégis mit szólnának az emberek? Akármennyire is szerettem volna, nem lehetett.
Charlie furcsán nézett rám, majd enyhén megrázta a fejét, és kínosan elmosolyodott. Beletúrt a hajába, majd elindult a szobája felé.

-Charlie! - szóltam utánna, mire ő visszafordult. - a telefonom... - hebegtem.

-Persze. A telefonod. - nyújtotta oda nekem a készüléket. Ajh, francba a telefonnal!

-Anyudnak küldd el a képet. - mondta, majd visszament a szobájába.

Csodás!

Elküldtem a képet anyának, mire küldött egy szívet. Jézus. Ezt Charlienak köszönhetem. Ha ő nem beszél vele... Francba, annyira kedves volt. Én meg...nem hagytam, hogy megcsókoljon.

Ajj, minek emésztem magam? Amúgy is, ki tudja hány ezer lánnyal csinálja ezt. Miért pont én lennék az, akivel komolyan gondolná? Kit érdekel. Ugyan olyan önző, és szívtelen. Csak ,,arra" megy. Miért is lenne komoly kapcsolata, amikor bárkit megkaphat egy csettintésre?

Elterveztem, hogy más leszek. Nem érdekel Charlie Puth! Nem leszek a többi lány! Én nem vagyok olyan!

Kopogást hallottam az ajtón, ezért kinyitottam. Sam volt az.

-Ash, eljössz velem a cuccokért? Mindenki hazatelefonált, hogy készítsenek össze nekik ruhákat, viszont te nem, ezért eljöhetnél velem, és akkor bedobálnál egy-két dolgot.

-Persze, megyek.

Leszaladtam a lépcsőn, és a kapu előtt vártam, hogy Sam kiálljon a kocsival.

Hihetetlen, hogy milyen kihalt itt minden este. Nem így képzeltem el Charlie Puth házát. Sokkal zajosabbnak, és zsúfoltabbnak hittem.

Beszálltam Sam mellé a kocsiba, és elősször Broke háza felé indultunk. Kiszálltam az autóból mikor megérkeztünk, és bekopogtam.

-Hali, Broke cuccaiért jöttünk. - mosolyogtam rá Broke vőlegényére.

-Szia! Tessék itt van! Jó éjt! Add át Brokenak, hogy puszilom.- Mondta álmosan.  Vajon felébresztettem? Hupsz.
Felszedtük még Ann, Maya és Tina cuccait, majd hozzánk igyekeztünk.

Halkan beslisszoltam a lakásba, és a szobámban gyakorlatilag a ruhás szekrény tartalmát a bőröndömbe borítottam. Betettem még a notebookom, és egy két fontos dolgot, mejd bementem anyáék szobájába. Aludtak, de írtam nekik egy levelet, hogy itt jártam és elvittem egy két dolgot, majd letettem apa éjjeliszekrényére. Megpusziltam a homlokukat és már siettem is vissza Sam autójába.

-Mi az? - kérdeztem, mert Sam folyamatosan bámult.

-Charlie...

-Mi van vele? - kérdeztem, idegesen. Beszéltek azóta...?

-Tudod, van az a külön szerep...

-Sam mondd már! - kiáltottám rá, kicsit talán hisztérikusan.

-Chars célozgatott, hogy te jobb lettél volna a szerepbe, én beszélni akartam veled, de meggondolta magát. Van ennek bármi oka? - kérdezte a reakciómat figyelve.

-Nincs. - feleltem talán túl határozottan. Jujj. Esküszöm, úgy éreztem magam Sam mellett, mint egy The Walking Dead forgatáson. Nem Samtől féltem, hanem attól, hogy bármi kiderül. Bármi, aminek nem kéne. Ami Charlieval kapcsolatos. Jajj, előre rettegek a holnapi a forgatástól. De miért? Charlie csak egy ember, akihez semmi közöm. Nem azt mondom, hogy soha nem képzelném el meztelenül (na de mégis ki nem? ) mert az hazugság lenne, de soha nem képzelném el, hogy rajtam van meztelenül. Vagy mégis? Nem! Talán... Nem! Huh, mikor lettem ilyen perverz? Vajon hogy nézhet ki meztelenül? Jó, a hasát már láttam. De deréktól lefelél soha. Iletve combközéptől felfelé még nem láttam. Még? Jézusom, miket gondolok. Nagyon hasznos és hosszú gondolatmenetemet Sam szakította meg.