Two Ghosts/Larry Stylinson/

5.rész

*Visszaemlékezés*
Harry szemszöge

Louissal a kertben voltunk. Mindig amikor ő jön át és nem én megyek, akkor kimegyünk locsolni.

-Hazza jössz már?-kérdezte Lou, mire boldogan mellé futottam. Olyanok voltunk, mint két kisfiú akik még a tudatlanság homályában élnek.

-Nézd, már egész nagyok a rózsák.-mosolygott rám, tengerkék íriszei boldogan csillogtak akár a gyémánt. Imádtam az együtt töltött időt, imádtam mikor mellettem volt és imádtam amikor vidám volt. Habár még fiatal vagyok kijelenteni az ilyesmit, de azt hiszem, hogy beleszerettem a legjobb barátomba. Leguggolt és a virágokat kezdte tanulmányozni. Én pedig őt, ahogyan békésen figyelte a rózsákat, majd néhánynak adott egy kis vizet. Olyan volt, mint egy gondos szülő, aki éppen a gyerekeit etette.

-Harry! Hahó, föld hívja Harryt!-rázogatta szemeim előtt kezét. Hirtelen aht sem tudtam, hogy hol vagyok, így arcom felvett egy a kertben lévő rózsákhoz hasonló vörös árnyalatot.

-Itt vagyok.-jelentettem ki, miután százszázalékosan visszatértem a gondolataimból.

-Akkor jó, már megijedtem. Eleinte csak néztél, majd egy idő után elkezdtél vörösleni, azt hittem, hogy lázas vagy.-mondta aggódva, de szemei mosolyogtak. Egy darabig még némán néztük egymást, majd Lou megfogta a csuklómat és a virágokhoz húzott. Mindenféle hülyeségekről beszéltünk, miközben locsoltunk. Épp mentem volna át a Lou által ültetett fehérrózsákhoz öntözni, amikor megbotlottam valamiben. Szépen eltaknyoltam és vártam. Nem tudom pontosan, hogy mire. Talán arra, hogy Lou nevetés helyett felsegítsen, vagy talán csak erőt gyűjtöttem.

Miután Lou észrevette, hogy már jó ideje nem mozdulok, ráadádul arccal lefelé vagyok mellém ült. Szólítgatott egy darabig, de nem mozdultam. Nem volt energiám, ráadásul olyan kényelmesen feküdtem. Már majdnem megfordultam volna, hogy megnézzem mit csinál, amikor egy ideje nem szólalt meg, de ez a tervem változott, ugyanis belebökött az oldalamba. Fájdalmas felnyögtem és a hátamra fordultam. Lou csak kuncogott, majd rám nézett. Gyönyörű kék íriszei rabul ejtettek, egyikünk sem bírta levenni a tekintetét a másikról. Végül Ő elkezdett közeledni és ráhajolt ajkaimra. A szívem kihagyott egy ütemet. Életem első csókja. Nem tudtam, hogy mit kéne tennem, így Lou már majdnem elhajolt volna, mikor visszacsókoltam. Csodálatos érzés volt. Ajkaink egyszerre mozogtak. Nem bírtuk abbahagyni.

Percek teltek el, végül levegőhiányában váltunk el egymástól. Arcom kipirult, főleg ahogyan Lou ajkait néztem. Ő a rózsákat nézegette, zavarban volt. Száját többször is szólásra nyitotta, de hang egyszer sem jött ki a torkán.

-Sajnálom...n..nem kellett volna, nem tudom, hogy mit képzeltem.-arca vörös árnyalatban pompázott, de még így is gyönyörűnek találtam.

-Engem nem zavart.-mondtam alig hallhatóan, majd kezemet Louiséra tettem.

-Figyelj, ezt Daniellenek nem szabad megtudnia.-nézett szemembe. Összetörve bólíntottam. Hogy felejthettem el, hogy barátnője van?

Este szokás szerint elmondtam mindent telefonon Zaynnek, aki mint mindig, most is végig hallgatott és megpróbált tanácsokkal ellátni.

*Visszaemlékezés vége*

______________________________________

Tádááám, itt is lenne a 5.rész! Remélem tetszett, ha igen, akkor vote-oljatok és kommenteljetek❤.
All the love, N