A szívem másfelé húz [TheVR] [BEFEJEZETT]

7. Fejezet

A házasság komoly dolog. Életreszólót kötni azzal a személlyel, akit szeretsz, az csodálatos és izgalmas is tud lenni egyszerre. De ha olyannal állsz össze, akihez nem húz a szíved, azzal nyomasztó és elkeserítő. Egyáltalán nem leszel boldog. Miért gondolom ezt? Mert egy döntés mellett állok. Olyan döntés mellett, ami megváltoztatja az életemet. Ha elszúrom, akkor az egész életem - ami még előttem áll -, boldogtalan lesz. A mottóm, hogy " Ne fordulj hátra, mindig nézz előre", valamint ott van a " Sose bánd amit megtettél, azt bánd, hogy nem tetted meg". Utóbbit felhozva, nem bánom, hogy megcsókoltam Janit. Csak egy röpke fellángolás volt, ennyi az egész - és talán még mindig az egy kicsit. De ennyi volt, tudomásul kell vennem, hogy van valakije, és hogy nekem is. Az a személy, akit körülbelül öt éve szeretek, úgy, ahogy ő is engem. Nem torpanhatok meg, csak mert érezni kezdtem valaki iránt egy icipici valamit, ami most kiderül, nem is olyan nagy dolog, mint aminek hittem. Nem szalaszthatom el a lehetőséget, hogy boldogan éljek. Egyáltalán az leszek mellette? Nem tudom, ez még a jövő zenéje. Egy valamiben biztos vagyok, a mában. A jelenben, ami kihatással van a jövőmre...

De mi a helyzet most? A szobámban állok, a szemem könnyes, az arcomra is folyt belőle. A szívem össze van zavarodva. Itt állok, és gondolkodom, hogy meghozzam életem legfontosabb döntését. A döntésben fontos szerepet játszik Tomi, a barátom, aki előttem térdel, egy - mellesleg gyönyörű kövekkel kirakott - gyűrűvel a kezében, ami csak úgy csillog a fekete dobozkában. Mögötte egy fekete, szétborzolt, rövid, néhol felálló hajkoronájú, őzike szemű srác térdelt, akit szeretek. Voltak hullámvölgyek a kapcsolatunkban - az én részemről -, de ilyen mindig előfordul. Egy rövid, szürke rövid ujjút viselt, fehér halásznadrággal, és fekete sportcipővel. Mindig is bírtam a stílusát. De most ellenállhatatlan volt ebben a szettben. A póló ujjánál megjelentek az izmok, ahogy felemelte az ékszer tartóját. Mióta ismerem, mindig is sportolt. Futott és úszott. Meglepően jól. Épp ezért lett úszóedző, és maratonokat szokott futni, amikor ráér. Van némi humorérzéke, de általában én kezdem el a hülye poénokat. Az tetszett legjobban benne, hogy támogatott mindenben, és tudom, hogy ezután is fog. Féltékeny típus, bármikor, amikor látott egy fiúval beszélgetni, odajött, és elhessegette. Igazából ez csak kicsit zavart. Ami nagyon rossz tulajdonsága, hogy nagyon makacs - pont, mint én. Nem nagyon voltak szakítások a viszonyunkban, talán egy húzós, amikor három hónapig külön voltunk. Három év van köztünk, mégis semmit nem jelent a kapcsolatunkban. Amióta együtt vagyunk, sose csalt meg - vagy legalábbis nem tudtam róla. Én igen. Épp a minap. Ösztönből jött az a csók, csak épp akkor elfogott valami. Egy valamit biztosan tudtam: nem akartam ezzel ártani neki. Se Janinak. Se magamnak.

Tomi tekintete kicsit ijedt volt, hogy nem válaszolok. Teljesen elkalandoztam, ezért megkérdezte újra.

- Rebeka, tudod, mennyire szeretlek? Megpróbálom elmondani, de lehet nem sikerül valami jól. Sőt, biztos. Emlékszem, mikor azt mondtad: Nem tudsz nélkülem élni. Én se tudok nélküled élni. Míg nem jött el ez a nap, nem féltem, de most félek, hogy elveszítelek. A világot akarom neked adni, ha lehetne. De egy valamit biztosan tudok neked adni. Az életemet. - Éreztem, hogy elérzékenyülök, de most a megható szavaitól. - Mit mondasz? Akarod az életemet?

Folytak a könnyeim, a kezemet a szám elé tartottam. Már épp mondtam volna a választ, megjelent az ajtóban Pisti is, aki pont ott állt, mint a legjobb barátja az imént. Ahogy Jani is, teljesen megilletődött, teljes mértékben biztos voltam benne, hogy ő is hallotta Tom mondandóját. - El kéne gondolkoznom azon, hogy becsukom magam után az ajtót, és innentől kétszer meggondolom, ha bemegyek valahova. Egyszer rám, egyszer Tomira ugrált a tekintete, alig fogta fel, hogy mi is történik. Csalódott volt, bár rajta nem érzékeltem, hogy elsírná magát. Csalódott bennem, és én is magamba. Pár másodpercig csak figyelt. Tomi megint elkezdett kétségbe esni. Rájöttem, hogy Pisti addig nem megy el, amíg nem válaszolok. Így hát nem volt más választásom.