A szívem másfelé húz [TheVR] [BEFEJEZETT]

5. Fejezet

Szinte lefagytam, mikor beléptem a küszöbön. Halottam a szívem dobbanásait, ami minden pillanatban lassabb, és lassabb, csaknem leállt. Libabőrös lett minden porcikám, ahogy láttam az urat, amint csak ott ül, és észre sem vesz. Átfutottak rajtam azok a kérdések, mint például, "Mit keres itt? Honnan ismerik egymást? Hogy jött be a házba kulcs nélkül? Miért vagyok én itt?" Többnél-több gondolat futott át az agyamon, reménykedve, hogy választ kapok. Nem szólaltam meg, annyira le voltam döbbenve, mint aki szellemet lát, aki az anyukáját nézi, ki már nincs az élők soraiban.

Az észjárásomat, és azt, hogy csak vagyok, mint egy zsák, a mögöttem érkező srác ajtó becsukásával zökkentett ki. Miután nagy zajt csapott Jani a bejáratnál, a széken épp szürcsölgető hapsi felrezzent, és a hang irányába fordult. Láthatóan nagyon le volt sokkolódva, ahogy én is, csak bámulni tudott, amint állok, mint egy cövek. Aztán felfogta, hogy élő és lélegző ember vagyok, odajött és köszönt, mintha örült volna nekem. Sőt, alig hitt a szemének, szikrázott a boldogságtól. Én még mindig csak voltam, bámultam előre, ezúttal most zöld szemekbe.

- Szia. - húztam enyhe mosolyra a számat, és próbáltam megérteni, hogy mit csinál itt, ebben a házban. - Mi... Mit keresel itt? - mutattam végig a szobán, viszont nem vettem le a tekintetem az övéről.

- Eléggé hosszú lenne elmondani, de a lényeg annyi, hogy Janival itt készítjük a videókat. - megvakarta tarkóját, közben rápillantott a mellém érkező szemüveges fiúra.

- Várjunk, én azt hittem, hogy csak Pisti csinál videókat! - mutattam az említett személyre, és forgattam a szemeim a két arc között, közben semmit sem értettem.

- Egy pillanat - kezdte el Jani. - Ha úgy tudtad, hogy csak Pisti csinál anyagot, akkor nézed a TheVR csatornát, amiben én is szereplek, tehát hogy-hogy nem tudtad, hogy én is benne vagyok? - vázolta a helyzetet.

- Nem tudom, lehet, hogy csak Pisti videóit néztem, és a tieidet nem vettem észre – most nagyon hülyének érzem magam.

- Oké, figyeljetek! - szólt közbe Pisti. - Hagyjuk a témát, mert igazából nem olyan nagy szám, inkább Beka, gyere, igyál valamit - invitált volna be, csakhogy megállítottam.

- Lenne még egy kérdésem. Pontosabban nem kérdés, csak szeretném, ha megerősítenétek a hitem. Te azért jutottál be a házba, mert itt csináljátok a videókat?

- Igen - válaszolt röviden.

Egy dolog tisztázódott, de még mindig foglalkoztatott valami. Mit keresett Pisti a vasútállomáson? Nem akartam még több kérdéssel bombázni, úgyhogy inkább vártam vele. Leültem az asztalhoz, addig a két fickó ügyeskedett a konyhában, és hallottam amint veszekednek, hogy milyen itallal szolgáljanak. Valamint azt is sikerült megfigyelnem, hogy arról beszélnek, hogy Jani elmegy. Vajon hova megy? És mikor? De a legfontosabb, hogy miért? Megkaptam az italomat, ami a fekete hajú hapsi kezében melegedett. Miután mindketten leültünk, kávéval a kezünkben, elkezdtek érdeklődni irántam.

- Rebeka, mesélj magadról. Miért döntöttél úgy, hogy végleg elhagyod az otthonod? - kortyolt a cappuccinojából Pisti.

Tartottam ettől a kérdéstől, ugyanis ilyenkor mindig eszembe jut a családom. Az apám, aki nem törődött velem, és a megboldogult édesanyám. Tudtam, hogy hiányozni fog az a környék, de hogy ennyire honvágyam legyen, azt álmomban sem gondoltam volna. Valamint Tomira is gondoltam. Hiányzik, de ez kell most nekem. Egy kis nyugalom. Hogy éljem az életem egy új helyen, új emberek között. Ki szerettem volna térni a kérdés elől, de ha így teszek, akkor nem nézek szembe a múltammal.

- Az apám piás, nem foglalkozott velem, sohasem. Az édesanyám pedig már nem él. Két éve halt meg, és azért jöttem el, hogy túltegem magam rajta, hogy nincs már velem. Meg ott van a barátom is, Tamás. Tulajdonképpen... az ex-barátom, mert szakítottam vele, amikor eljöttem. Nem untam meg a társaságát, viszont... - itt elgondolkodtam, hogy mi miatt is hagytam el. Talán pont ezért. Belekortyoltam a pohárba, és folytattam a mondandómat, miután kiötlöttem, hogy pontosan mit akarok mondani. - Igen, ez az igazság. Már nem érzem azt a tüzet, amit először. - miközben kimondtam a szavakat, Jani szemébe néztem, és ő is engem figyelt. Tekintetünk találkozott, s csak a barátja zökkentett ki minket - Véletlenül hallottam, hogy arról dumáltok, miszerint Jani elmegy. Nem tudom, hogy ez publikus-e, vagy nem... - nem tudtam befejezni, ugyanis az említett közbeszólt.

- Igen, elmegyek, de visszajövök. - hirtelen megfagyott bennem a levegő, de nagyon örülök, hogy újra láthatom. Épp kifejeztem volna örömöm, de megcsörrent a mobil a zsebemben. Elnézést kértem, és elővettem a készüléket, aminek a kijelzőjén a "Lola" név állt.

- Szia. - köszöntem.

- Hali. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahová.

Végignéztem a házigazdákon, a csésze kávémra, és tudomásult vettem, hogy a lehető legtökéletesebb helyen vagyok jelenleg.

- Sajnálom, ma nem alkalmas.

- Még este sem jössz haza? - nevetett. - Csak nem a kiszemelteddel vagy? - hallottam hangján, amint elmosolyodik.

- Otthon mindent elmesélek, ígérem. De most mennem kell. Szia.

- Rendben, hajrá kislány - bontotta a vonalat, én pedig ismét a két srácra terelhettem a figyelmem.

- Sajnálom, a barátnőm volt - mentegetőztem.

- Semmi baj - mondták szinte kórusban, amin elnevettük magunkat.

- Egyébként... Hogy ízlik a kávé?

MIután befejeztük a kávézást, végigjártam a lakást, és támadt egy ötletem, hogy menjünk el ebédelni, mert már edédidő lesz. Kigondoltuk, hogy mi lenne, ha elmennénk a legközelebbi mekibe. Ugyan a két mackónak nem tenne jót, ha burgereznének, de ez engem nem tántorított el. Bepattantunk a járgányba, és indultunk a célállomás felé.

~ Egy héttel később ~

Egy hét telt el. A munkám jól megy, a főnököm meg van velem elégedve. Lolával egyre szorosabb a kapcsolatunk. Mielőtt Jani elment pár napja, a srácok ellátogattak hozzánk, összeismerkedtek a cimborámmal. Sokkal jobb a kapcsolatom a srácokkal, feljebb léptünk az ismeretségi szinten, már haverok vagyunk. Majdnem minden napot az egyik tökfilkóval töltöttem. Közelebb kerültem Janihoz. Ami azt illeti, nagyon jól el tudunk beszélgetni szinte bármiről. Elkezdtem már becézgetni, mint például Johnny, vagy J. Állítása szerint nem zavarja, inkább furcsállja, mert azelőtt senki sem hívta így, de kezd neki megtetszeni. Az a helyzet, hogy nekem is. Hogy mi a helyzet Tomival? Semmi különös. Csak néha kérleli, hogy látogassam meg, olyan egyedül van. Nem érti meg, hogy nem megyek vissza. Ha szakítanék vele, vagy teljesen összetörne, vagy addig erőlködve, míg végül követelné, hogy hozzámenjek. Jobban belegondolva, még el is fogadnám, de ahhoz nagyon furcsa dolognak kell történnie, hogy ne mondjak igent. De még nem most.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész. :) Lehet kicsit elcsépelt volt, hogy Beka nem volt teljesen képbe, de így tudtam összehozni a triót. Örülnék, ha hagynátok magatok után nyomot! Sietek a kövi résszel!

By: Cleo