Kőbe vèsve: "Te az enyém vagy"

Megsértve

Amilyen heves és váratlan volt Jinyoung csókja olyan hamar ért véget. Levettem kezeim nyakából amint feleszméltem. Ő pedig egy furcsa mosoly félével arcán távolodott el tőlem, egy egész kicsit. Valaki épp ekkor kiabálta Jinyoung nevét. Keresték. Jinyoung pedig nem volt rest előbújni, sőt, alapot adni egy kis gonoszkodáshoz.
- No lám már ilyenek is megfelelnek neked? - egyik... hát mondjuk úgy barátja Jinyoung-nak, illetett nem túl szép szavakkal engem.
- Ugyan. - hiába akarok elsüllyedni a föld nem akar megnyílni nekem - Minek nézel te engem?
- Az előbb nagyon ugy tűnt, hogy érdekel a nyomi gyerek.
- Egy szart. Inkább dugom konnektorba a farkam mint belé. - hallottam őt.. Sajnos nem tehettem meg hogy másfelé figyeljek. Fájt nagyon amit s ahogy mondott. Talán ez, vagy a fene tudja mi, adott erőt, hogy félelmem s potyogó könnyeim ellenére, mielőtt sietve elhagytam a fürdőt, felpofozzam Jinyoung-ot.
Utánam szólt a haverja, de nem fordultam meg, csak haladtam előre míg neki nem ütköztem valakinek. Megijedtem, hogy Jinyoung egy másik haverja kapott el máris, mert az illető megfogta karjaim. De nem, nem Jinyoung egyik ostoba haverja volt hanem az az izomember akivel nem is olyan rég táncoltam.
- Mi a baj?  Bántottak? - csak fejem ráztam hogy nem s szabadulni akartam, de ő nem engedte, megölelt engem. Ezt a pillanatot választotta Jinyoung arra, hogy megjelenjen. Megijedtem, főleg mert láttam az arcán azt a kis piros foltot amit kezem okozott. Izomemberem érezhette ahogy megremegtem mert szorosabban ölelt.
- Mi folyik itt Jackson? Jinyoung? - még Mark is megjelent. Most már még jobban szégyellem magam, hisz ki Fig derülni minden.
- Kérdezd a bátyád Mark. Tőle fél Youngjae nem tőlem. Most pedig hazakísérem. - talán hallotta gondolataim... De az is lehet, hogy egyszerűen okos és tudja mit kellene tenni. - Rendben Youngjae? - kérdését már hozzám intézte már s én csak bólintottam. Megindultunk volna, de Jinyoung nem állt el utunkból. Egész addig maradt míg Mark fejbe nem vágta  ezzel elérve, hogy rá nézzen. Így aztán Jackson és én távozhattunk. Jackson nem szólt egy szót sem,  de én  sem,  csak ölelt vállamnál. Egy számomra túl luxus kocsihoz vezetett, majd ültetett be engem, csatolt be,  s miután ő is beült vitt el engem arról a helyről.
Egész úton csendben voltam, s csak könnyeztem némán. Jackson hiába próbált meg beszélni nekem s nyugtatni engem, nem ment neki. Egy kicsit miatta is szégyelltem magam hisz csak segíteni akar.
- Megjöttünk. - mondta mikor megállt. Nyeltem egyet s próbáltam visszafogni buta könnyeim. Nehezen ment és még az is rátett egy lapáttal, hogy Jackson odanyújtott nekem egy zsebkendőt, egy túl szépet amit vétek buta könnyekkel eláztatni. Nem vettem el tőle, erre ő kicsatolta magát s nekiállt letörölni könnyeim. - Jól van, semmi baj. Már ne félj, Jinyoung nem bánthat többé téged. - hiába mondja úgyis tudom, hogy senki sem tud és nem is fog megvédeni tőle, se mástól. Ki akartam szállni, de megfogta kezem. Mobilja is ekkor szólalt meg. Elő  s felvette. Nem beszélt sokat, de tudtam, sejtettem, hogy kivel beszélhet. - Elengedlek, de csak ha megígéred, hogy nem csinálsz semmiféle butaságot. Megígértem Mark-nak,  hogy vigyázok rád. Megígéred?
- Megígérem. - vajon mit mondhatott neki Mark? Miért ilyen jók hozzám?
- Akkor jó. - elengedett engem, így kicsatolhattam övem s ki is szállhattam a kocsiból. Arra viszont nem számítottam, hogy Jackson is kiszáll.
- Felkísérlek. - mondta csak s már csukta is a kocsit, átjött hozzám, aztán mintha már régóta ezt tenné, mutatta hogy mehetünk. Kellett pár pillanat míg feleszméltem s megindultam.
Tényleg felkísért. Egész a lakás ajtajáig jött.
- Ha valami van írj Mark-nak. Ő majd szól nekem és ellátjuk a baját aki bántani mer téged. - bólintottam csak ismét. Miért kedves olyan velem akitől a legkevésbé várnám? Biztos csak Mark miatt. De akkor is jólesik. - Na de menj akkor, pihenj sokat. Megyek én is. - összeborzolta hajam,  fordult is el hogy valóban menjen.
- Jackson.. - megállítottam még kicsit - köszönöm.
- Ugyan - mosolygott rám - nem tesz semmit. Szívesen máskor is. - intett picit s tovább ment.

Ez az este katasztrofális volt.
Miután Jackson elment bezárkóztam a lakásba. Mark hívott, de nem vettem fel. Írt is, de nem válaszoltam rá. Legalábbis nem azonnal.

@babyboy:
"Youngjae kérlek írj vissza. Aggódom érted!"

@babyboy:
"A bátyám nem mondta el mit tett.  De én igy is megtudtam és nagyon összevesztem vele."

@babyboy:
"Kérlek mondd, hogy nem csináltál semmit."

@babyboy:
"Odamegyek ha nem válaszolsz! "

@alwaysalone:
"Ne haragudj Mark, de nem szeretnék most senkit sem látni és beszélgetni sem szeretnék senkivel."

@babyboy :
"Végre! De ugye tudod, hogy hétfőn suli és úgyis találkozunk? "

@alwaysalone:
"Lehet nem megyek."

Tudom nem menekülhetek, de jó lenne már egy kis nyugalom végre.
Nem kellett egy pillanat sem Mark máris válaszolt.

@babyboy:
"De jössz. Youngjae ne csináld ezt. Mutasd meg az ostoba bátyámnak, hogy mit veszített. Ott fogok lenni mindig melletted és segítek."

@alwaysalone:
"Butaságokat beszélsz."

Nem akartam tovább olyasmiről beszélni aminek semmi valóságalapja, ami csakis az én buta fejemben létezhet s Mark néha zavaros elmélyében.

@alwaysalone:
"Hétfőn megyek majd. Addig kikapcsolok."

S megtettem. Kikapcsoltam a netem, s ki a telefonom is.
Be sem Kapcsoltam hétfő reggelig mikor muszáj volt már emberi külsőt varázsolnom magamnak, mikor muszáj volt életjelet adnom magamról. Ahogy az elmúlt egy napban, így ezen a napon sem volt semmi életkedvem. Mégis összekaptam magam, felkeltem, felöltöztem és iskolába indultam.
Semmi kedvem nem volt hozzá. Egész úton azon agyaltam, hogy hogyan kellene a mai és az azt követő napokat túlélni. De semmi használható terv nem született fejemben, ahol teljes volt a káosz. S ez a káosz akkor hágott igazán magasra mikor a suli kapujához értem. S miért? Csupán csak azért mert Jackson egy leheletnyi szájra puszival köszöntött.
Visszakézből s meggondolatlanul szegény kapott egy pofont. Válaszként magához ölelt és súgott valamit fülembe.
- Játsz velem Youngjae. Csak tedd amit mondok aztan majd megmagyarázok mindent. - el is engedett, rám kacsintott aztán megfogta kezem - Mehetünk? - bólintottam, hogy igen. Miért nem tudok ilyenkor valami okosat mondani inkább?
Ahogy haladtunk az iskola, egyetem,  épülete felé ugy, éreztem mintha mindenki minket bámulna. Talán így is volt. Nem tudom, mindenesetre nagyon kínosan telt az a kis idő míg a kapuból az épülethez értünk, s aztán abba be. Ott már ha akartam volna se tudtam volna Jackson-t kérdőre vonni, mert Mark ugrott szinte a nyakamba.
- Annyira aggódtam érted Youngjae. - mondta mikor már volt szíves leszállni rólam.
- Sajnálom. - hajtottam le kicsit fejem.
- Ugyan mit? - az eddig kicsit ismeretlen hang elérte, hogy felemeljem fejem. Egy másik félisten, a suli egy másik nagymenője, Shownu, aki mellesleg Mark pasija, szólt hozzám. - Azt hogy Jinyoung egy balfasz?
- Semmi okod szégyenkezni. - csatlakozott még egy döbbenetre, részemről, okot adó személy s társa a beszélgetéshez. Jaebum, más néven JB. A nagymenők egyike ő is és nem utolsó sorban a box klub tagja s vezetője. Normális esetben már az ájulás szélén állnék. De ez nem normális eset. Nagyon zavarba hoztak. Foleg, hogy egyre többen lettünk. JB mellett megjelent egy alsóbb éves, Yugyeom,  aki mint kiderült JB párja. Aztán jött Bambam is akinek képtelenség kimondani jól a rendes nevét igy csak a becenevén hívják. És persze ő Jackson reménybeli párja. Vagy talán már az is. Csak az a kérdés miért ment bele abba, hogy Jackson megpusziljon ahogy nem kellett volna neki.
Tul sok ember gyűlt körém. De el is tűntek amint a csengő megszólalt, ami jelezte ideje órára menni.
Mentem én is Mark-al, aki belém karolt mintha csak legjobb barátok lennénk. De.. végülis azok volnánk. Azt hiszem jobban meg kell őt becsülnöm. Hiszen ebben a fertőben igazi kincs egy jó barát.
Az első óránk jól kezdődött, ám én mégsem vártam a végét. S miért? Hát mert, egy, Mark-nak nem velem lesz órája, kettő, mert az egyetem azon részébe kell mennem órára ahol nem lesz olyan szerencsém ahol elkerülhetném Jinyoung-ot.