Kőbe vèsve: "Te az enyém vagy"

Valami elveszett...

(Egy kicsit rövid rész lett, de végre itt a folytatás. 😉 Fogadjátok szeretettel.)

Egész nap Mark szavain gondolkoztam, de valahogy nem tudtam elhinni. Még hogy Jinyoung kedveljen engem... Annyi esély sincs rá mint arra, hogy az ember fehér hollót lásson. Mondanom se kellene már, hogy Mark egy pillanatra se tágított mellőlem. Reggeli után megvárta míg felöltözöm, aztán együtt indultunk el, először hozzájuk hogy átöltözzön, aztán pedig az egyetemre. Mark egész úton beszélt. Nyugtatni próbált, hisz szemmel láthatóan nem voltam valami fényesen. Inkább csak lelkileg voltam, vagyok, kikészülve. A testi sebek fájdalma elenyésző a lelkiekhez képest.
Az egyetemen aztán Mark barátai, akik segítségemre voltak, szinte minden adandó alkalommal körülöttünk voltak. Így eshetett meg az, hogy hosszú idő után úgy nevettem, az utolsó óra előtt, mint már nagyon rég nem tettem. Ezekben a pillanatokban láttam meg, először a nap folyamán, Jinyoung-ot. Nem messze tőlünk minket nézett. Fura volt tekintete, főleg mikor találkozott az enyémmel. Akkor éreztem először, hogy én bizony elvesztem s menthetetlenül beleszerettem életem megkeserítőjébe.
Szánalmas nemde? Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. De míg nem tudja meg addig nem lehet semmi baj.
Elkapva Jinyoung-tól tekintetem próbáltam úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. De Mark belém karolt, így biztos hogy legalább ő észrevett valamit.

- Mondd csak miért olyan fontos ez? - a történtek ellenére úgy gondolták Mark barátai, s Mark is, hogy nem szabad begubóznom, ezért elhívtak egy házibuliba.
- Hát mert csak. - zárta le megint ezzel Mark a dolgot. Nála, szobájában készültünk megint. Ő már teljes menetfelszerelésben volt, csak velem vacakolt még, jobban mondva hajammal. - Na kész vagy. Csinos lettél. - mondta s kacsintott. Eztán megnézett valamit mobilján. - Menjünk. Jackson írt, hogy mindjárt itt lesznek értünk.
S így is lett. Alighogy kiléptünk az ajtón egy kocsi máris megállt az út mellett, melyből Jackson hajolt ki hogy sürgessen minket. Természetesen sietősre vettük. Mark húzott magával, mert még mindig ellenkeztem kicsit.
Röpke fél óra alatt, mert kocsival elég hamar oda értünk, megérkeztünk a házibuli helyszínére ami Mark pasijának otthona volt. Mark ugyan magamra hagyott, de mégsem maradtam egyedül. Bambam s még pár barátja közre fogtak. A kezdeti visszafogottság után egész jól elbeszélgettem velük. Aztán úgy esett, hogy táncolni is mentem velük. Jól éreztem magam. Azt hiszem igaza volt Mark-nak.
Jó kedvem s hangulatom addig tartott míg látni nem véltem valaki olyat akire egyáltalán nem számítottam.
- Keresel valakit? - a hang mögülem szólt. Nem mertem megfordulni, csak nemlegesen megráztam fejem. Ám a hang tulajdonosa megfordított engem. - Azt hittem világos voltam mikor megmondtam mi lesz azzal aki figyelmen kívül mer hagyni. - nyeltem egyet csak s néztem rá. Hogy került ő ide? Miért nem szóltak, hogy jönni fog? - Most velem jössz. - fogta karom és húzott is magával. Annyi időre engedett csak el míg felvettem cipőm, ezt a pillanatot választottam ellenkezésre.
- Nem akarok veled menni. - hirtelen lépett közelebb hozzám, de úgy hogy ijedtemben megremegtem s le is hunytam szemeim. Azt hittem meg fog ütni, de ehelyett csak felemelte fejem és megcsókolt. Szemeim amilyen gyorsan nőttek nagyra olyan gyorsan csukódtak le s szinte automatikusan viszonoztam csókját. Esküszöm ha nem fogott volna s én nem kapaszkodtam volna meg felsőjében akkor biztos, hogy összeestem volna. Életemben nem volt részem ilyen eget rengető csókban. Ehhez képest első csókunk semmiség volt.
- Úgy tűnik mégis jönni fogsz. - mondta, majd ellépve tőlem nyitotta is az ajtót, hogy azon át az utcára menjünk ahol motorja várt. Odáig mentünk, arra ültünk fel s azzal mentünk el.
Hogy hova? Csak haza vitt engem. Hozzájuk, a saját szobájába.
Egy szót sem szóltunk, de nem is volt rá szükség.
Jinyoung olyan kedves, gyengéd volt velem, hogy nem egyszer könnyekben törtem ki. De ő kitartott. Kitartóan várt míg megnyugszom, aztán ott folytatta szeretgetésem ahol abbahagyta.
Nem merném részletezni, hogy mi történt, csak legyen elég annyi, hogy csodás élményben volt részem, s Jinyoung által elvesztettem szüzességem.

A reggel egy kissé fájdalmas, emellett kellemes érzéssel és finom illatokkal jött el. A kellemes érzést, miután kinyitottam szemeim láttam meg, Jinyoung arcom cirógató keze okozta. Arcom rögtön égni kezdett és el is fordultam volna ha Jinyoung nem akadályoz meg benne.
- Megmondtam neked - közel hajolt s fülembe súgta - te az enyém vagy. Jól jegyezd meg. - eztán kaptam egy kis csókot s egy olyan mosolyt amit soha életemben nem fogok elfelejteni.
- Akkor... - nem mertem folytatni, kimondani, de Jinyoung igen, ő folytatta mondandóm.
- Én meg a tiéd. Ez alap. - s újra megcsókolt engem.
Most komolyan... nem hittem, higy ilyen vége lesz az estének. Legmerészebb álmaimban sem mertem volna ezt hinni.