Ez is csak én lehetek... A második nap már elaludtam. A tanár nem volt annyira mérges, mivel ez csak az első, de akkor is rossz. A legtöbb órán ismerkedtünk, átlapoztuk a könyvet és nézhettem azt hogy Orsi és Virág mennyire jól elvannak...kicsit kirekesztettnek éreztem magam, de hamar túlléptem rajta. Ami nagyon szokatlan volt az iskolában hogy van egy termünk amiben tanulunk, és amiben rajzolunk,vagy a szakórák vannak, nincs az a megszokott vándorolgatás termek között mint általánosban. A b osztállyal még nem is találkoztam, pedig kíváncsi vagyok rájuk, de lesz olyan amikor összevonják a két csoportot. Már alig várom hogy jobban belelépjünk a tananyagokba akár a tanulós, akár a rajzos részébe. Délután arra lettem figyelmes hogy a szüleim megint ordibálnak egymással. Miután elegem lett a veszekedésből, elvittem a kutyám Max-et sétálni, ha ő nem lenne én már rég megőrültem volna. Ki gondolná hogy egy német dog tud szinte a testvéred lenni, ami elkél,ugyanis egyke vagyok... Este beszelgettem egy kicsit Virággal, majd Max mellett elaludtam.
#Lia
