Hát ma elérkezett az a pillanat, amit vártam. Azaz ma volt az első közös óránk a b osztállyal. Virág és Orsi az első sorba ültek, és mivel én nem szerettem volna odaülni a tanár órra elé, így beültem hátra egyedül. Csengetéskor az ajtó szivárogtak sorban a többiek, és egy random fiú leült mellém.
-Szia Krisztián vagyok!-nyújtotta a kezét és kacsintott egyet.
-Szia, Lia-fogtam vele kezet zavartan
-Hogy vagy?-vigyorgott
-Jól, de látom te is-mondtam kicsit nevetve
-Hát igen, egy ilyen szép lánnyal való beszélgetés nekem is meghozza a kedvem-mosolygott cukin, én meg teljesen elpirultam. Kis késéssel de megjött a tanár, és elkezdett dumálni mindenféle hülyeségről. Az óra végefelé Krisztián adott egy kis üzit egy cetlin:
- Te+Én=suli után Starbucks?
-Nem vagy kicsit gyors? -Ilyen vagyok, bejön?
-Őszintén? Jah, szóval menjünk, miért ne
-Király, a kapu előtt tali-zárta le ezzel le ezzel a beszélgetést. Félreértés ne essék, nem akarok egyenlőre semmit tőle, nem azért mert csúnya, mert amúgy rohadt helyes, de most nem szeretnék kapcsolatot. Egy kis Starbuckstól nem lesz semmi. A többi órán nem figyeltem, mert halál uncsi volt, és mindig csak laza ismerkedés, ilyesmi volt... Sajnos a szakóra csak jövő héttől lesz, addig is ezen a héten csak 4 óránk van minden nap.
Suli után a kapuhoz mentem és Krisz már ott várt. Mivel csak 5 percre van gyalog mentünk. Egy nagyon kis ideig csend volt, de megtörtem a jeget:
-És neked eddig hogy tetszik a suli?
-Nagyon jó, csak várom már a szakot. Neked?
-Nekem is, te amúgy milyen szakon vagy?
-Fotózás
-Dejó, azon én is gondolkodtam, csak inkább a grafika mellett döntöttem
-Én már nagyon rég óta tudtam hogy ezzel akarok foglalkozni, és a Landai nagyon jó fotószakkal rendelkezik-Ezután még beszélgettünk az iskoláról sokat, és már meg is érkeztünk. -Mit kérsz?-kérdezte
-Ömm sima cappucinot
-Rendben, addig ülj le valahova, kiviszem- megfordultam és kerestem egy kettes helyet.
-Ittvagyok-jött vissza két itallal
-Köszi-mosolyogtam rá és belekortyoltam.
-Amúgy...merre laksz?,nem mintha be akarnék törni vagy felkeresni csak úgy-nevettem kicsit kínosan, és teljesen azt hittem ez nagyon gázul fog kijönni, de szerencsére nem volt semmi
-Itt pesten, az iskolától pár villamosnyira, te?
-Én egy kicsit messzebb, de itt pesten-még beszélgettünk egy ideig, aztán elkezdtünk sétálni mert nagyon jó idő van.
-És...mit szeretsz még csinálni rajzoláson kívül?-kérdezte
-Hát a barátaimmal lenni, és a kutyámmal. És neked van valami más hobbid?
-Hát...a fotózás és a rajz az életem..másban nem érzem magam elég jónak...-hajtotta le a fejét
-Értem...amúgy....lassan mennem kéne
-Mert?
-Hát mert a szüleim nem is tudják hol vagyok, meg van otthon egy kis dolgom, sajnálom
-Ja jó persze, semmi majd máskor
-Biztos nem haragszol?-álltam meg vele szembe
-Dehogyis, rád nem lehet-és elkezdett felém hajolni és pár másodpercig néma csendben néztük egymást miközben én telesen elpirultam, de gyors közbevágtam mert kínos volt
-Akkor szia...-néztem rá és ne tudtam hogy most megöleljem búcsúzásképp vagy csak menjek el...de az ölelés túl gyors lett volna még nekem szóval csak rámosolyogtam és elmentem
-Szia-köszönt és egy ideig éreztem a hátamon hogy engem nézett, ezért gyorsabban kezdtem lépkedni.... Otthon rámentem facebookra és láttam hogy néhány osztálytársam bejelölt, velük egyben Krisz is. Rámentem a profiljára, megnézegettem a képeit,ilyeneket. Este anya sírva jött fel a szobámba.
-Mi a baj anya?! Mi történt?-álltam fel az ágyamról
-Apád...Apád...Apád itthagyott minket, lelépett-zuhant össze teljesen. Én hallottam hogy veszekednek de nem hittem hogy ilyen komoly és ilyen mélyen tartanak... Nem mondtam semmit, nem akartam kérdésekkel terhelni, szimplán leguggoltam hozzá és jó szorosan átöleltem és én is sírtam mert legbelül összetörtem...az apám lelépett és itthagyott minket... Nem tudom elhinni. Este próbáltam felhívni Virágot hogy elmeséljem neki, de nem sikerült elérnem...#Lia
