Este alig aludtam...járt az agyam, a gondolataim...hol apán, hol Virágon, hol Kriszen...szerintem nem aludtam többet 2 óránál. Az első órát úgy ahogy van végigaludtam, a második a b-sekkel volt, már vártam Kriszt hogy elmeséljem neki és felvidítson egy kicsit, amit már a jelenlétével sikerült elérnie. Amint bejött a terembe, molyogva keresett a tekintetével, de amint meglátott szomorú kinézetemmel, átváltott aggódó arckifejezésre.
-Mi a baj?-jött oda, ledobta a táskáját és a szemembe nézett aggódva
-Gyere, elmesélem csak nem itt-fogtam meg a kezét, kivezettem a teremből és a folyosó egyik csendesebb részéhez mentünk és elmeséltem neki mindent. Mikor befejeztem jó szorosan megölelt, igen erre volt szükségem...
-Ne aggódj, én mindig itt leszek melletted...
-Köszönöm, nagyon jó barát vagy-mosolyogtam rá. Beszélgetésünket egy csengő zavarta meg, vagyis a becsengetés, és gyors visszamentünk órára. Ez a nap is úgy eltelt...Suli után egyedül mentem haza, ugyanis Virág mondta hogy Orsival mennek plázába, és még csak nem is hívott...nah mindegy. -Szia-termett hirtelen mellettem Krisz, egy picit megilyedtem de nem vész.
-Szia, hát te?-
-Baj hogy itt vagyok?
-Nem dehogy, nagyon örülök
-Akkor jó
-Van ma valami programod?
-Nincs,mert?
-Nem csinálunk valamit?
-Persze, sétáljunk, vagy menjünk enni? Mit szeretnél?
-Nem vagyok éhes szóval csak menjünk el sétálni mondjuk a Margit-szigetre.
-Oké, úgyis tök jó idő van és péntek is
-Hozzuk a kutyámat Max-et?
-Van kutyád?
-Igen egy német dog, fiú és Max-nek hívják
-Az tök jó, szeretem a kutyákat
-Akkor először menjünk hozzám és onnan a Msz-re.
Nem sokkal később már otthon is voltunk.
-Szép házatok van-nézett körül amikor belépett
-Hát köszi, szerintem annyira nem szép-nevettem
-Gyere, körbevezetlek- először végigvittem lent, aztán velvittem az emeletre a szobámba
-Wow jó nagy-nézte meg a dolgokat
-Hát igen, szeretem, gyere Max!- hívtam oda a kutyámat és ráadtam a nyakörvet és a pórázt, Krisz meg csak nézte.
-Még mielőtt megyünk, iszunk limonádét vagy valamit? -Jah
-Mit kérsz?
-Amit te iszol nekem mindegy
-Akkor limonádézzunk-indultam meg elkészíteni. -Tess-adtam oda neki
-Kössze-még megittuk, és el is indultunk a Msz-re -Csak szerintem van rohadt meleg?-legyeztem magam röhögve
-Jah, tudom!
-Mit?-néztem rá furán
-Fagyizzunk vagy jégkása vagy mittomén
-Okés, de most én fizetek, jövök neked a Starbucks után
-Dehogy, majd biztos hagyom hogy te fizess
-Nem vagyunk együtt
-Attól még te lány vagy én meg fiú és egy olyan rendes srác mint én nem hagyom-játszotta meg viccesen magát
-Ja jó értem Mr. Tökély-nevettem
-Nah itt egy ilyen fagyizda-mutatott egy épületre
-Azaz fagyizó-röhögtem már szinte könnyezve. Nem hittem hogy a történtek után még lesz jó kedvem egy ideig, de mégis.
-Jóvanna, milyen fagyit kérsz?
-Én fizetek, megmondtam, szóval te milyen fagyit kérsz?
-Nah persze,na mondd mert mindjárt sorra kerülünk
-Epreset
-Ennyi? Csak eggyet?-nézett rám mint ha ufó lennék
-Nem szeretem nagyon a fagyit, csak az epreset, abból is max 1 gombócot.
-Okés, értem-kíkérte én meg a zsebébe akartam bedugni a pénzt mert nem akartam hogy ő fizesse, én akartam meghívni...de nem jött össze...
- Ha nem fogadod el a pénzt belenyomom a fejedbe-nevettem, de próbáltam játszani a komolyat
-Akkor sem
-Hát jó-néztem rá a fagyira és belenyomtam az arcába viccből, de nem nagyon csak kicsit.
-Ha harc hat legyen harc-mosolygott rám, na én itt felálltam és elkezdtem hátrálni, de nem bírtam nevetés nélkül, olyan viccesen nézett ki tiszta fagyisan. Felállt és megfogta óvatosan a karom hogy ne meneküljek, és ő is belenyomta a fejembe, utána csak egymásra kentük a fagyit,közbe meg szakadtunk a röhögéstől. Max elkezdett minket nyalogatni vagyis a fagyit rólunk, mi meg a maradékot ami a tölcsérbe maradt megettük.
-Vegyek még?-kérdezte
-Szerintem érdekesen néznének ránk-néztem végig magunkon, tetőtöl talpig fagyisan ültünk a padon
-Hát lehet
-Nekem elég az amit magamról megettem-nevettem
-Most mit csináljunk, menjünk így haza
-Nem , nem akarok hazamenni, jó itt, keressünk egy csapot és kicsit lemossuk magunkról
-Rendben menjünk- kb a fél világ minket nézett, de nem zavartattuk magunkat, tovább hülyéskedtünk. Krisz közben fotózgatott mindent, tájat, tárgyakat, állatokat, éppen ami megtetszett neki. Nem olyan messze találtunk egy csapot és nagyjából leszedtük magunkról a fagyit, meg Max ivott.
