2 nap az Útvesztőben

68 5 0
                                    

SPOILER VESZÉLY!!!!! (halálkúra)

A reggeli hideg levegő megcsapta a szunnyadó tisztársak arcát de senki sem kelt fel. Kivéve egy embert aki már abba sem biztos, hogy ember. Jennifer már akkor fennt volt amikor a hajnal első sugara elkezdte az eget szinezni. Egy pár nyugtalan forgolódás után kikászálódott a kóroncok által elhelyezett ágyból. Kifelé az ajtón hallott egy szörnyű nyögést. Visszalépett. Az egyik kis helységbe egy sötét börű fiú fekütt lekötözve. Alby volt az. A fiú testét szürkés duzzadt erek környékezték. Jenn nem tudodt magának parancsolni így az ágy mellé lépett és óvatosan megérintette Alby karját. A fiú nyögött egyet de látszott, hogy nem riadt fel. Jenn szíve össze szorult. Kitudja, hogy már átesett e a Változáson. Halk léptek hallatszottak a folyosón így Jenn gyorsan felállt majd mielőtt kilépett volna az ajtón egy lánnyal találta szembe magát.

- Te biztos Teresa vagy! - préseltem ki magamból a szavakat kedvesen

- Mit akarsz itt? - kérdezte egyáltalán nem kedvesen

- Csak hallottam valamit és gondoltam megnézem....- hebegtem

- Nincs keresni valód itt - morogta Alby két nyögése között nekem meg felment a pumpám

- Már megbocsájts de tudtommal te is pár napja érkeztél.... Szóval neked sincs több jogod itt tartózkodni! - mondtam  idegesen

- Ugyan mit tudsz te? - nézett rá a hajzuhataga mögül nekem meg automatikusan ökölbe szorult a kezem. Olvastam a könyvet. Láttam a filmet és tudom, hogy ez a csaj mit képes a Veszettért csinálni. Thomassal... Már éppen egy nem túl szép dolgot akartam mondani a másik lányra amikor egy gúnyolódó megjegyzés hasított a levegőbe.

- Imádom amikor egymásnak ugranak az emberek. De valamiért mégsem akarom ezt végig nézni - mondta Minho idővel oda érve hozzánk - Gyere Jennifer. - biccentett felém

Minhóval együtt kiléptem a tisztársra. Minho ugyan úgy nézett ki és ugyan olyan stílusa volt.

- Kibököttül elegem van ebből a plottyból ami itt folyik. - mondta dühösen a dutyi felé indulva 

- Figyu Minho... Nem akartam Albyhoz bemenni csak magával ragadott a kíváncsiság. Bocsánat... - néztem a szemébe és azt hittem, hogy haragszik hogy meglestem a legjobb barátját de láttam, hogy nem dühös

- Ugyan... Semmi baj. Tulajdon képpen nem titkos a dolog csak lehet a többieknek ijesztő az Átváltozás. - mondta legyintve

- Átváltozás...- ismételtem halkan és kirázott a hideg

- Ja... - biccentett - Na de most sietnem kell majd délután találkozunk - intett és elfutott 

 Kicsit hátrébb sétáltam a kaputól és leültem a fűbe. Hallgattam a bogarak halk de egyenletes zümmögését. A nap sugarai meleg lágysággal simogatták az arcom. Bele gondoltam, hogy sehol máshol most nem lennék szívesen csak itt. Becsuktam a szemem. Mikor újra kinyitottam épp két alak igyekezet a keleti kapu felé. Láttam, hogy Thomas és Minho az. Amikor Thomas rám nézett esetlenül intettem felé ő meg mosolyogva biccentett egyet. A szívem a torkomba ugrott. Mikor elnyelte őket az Útvesztő sűrűje hátra dőltem a fűbe. Most valamiért nem féltem... Egy jó fél óra után hallottam, hogy valaki közeledik felém ezért felültem.

BeesveWhere stories live. Discover now