Beesve

4. fejezet - A szoba

Fulladozva tértem magamhoz abban a szobában ahonnan beküldtek. Orvosok vizsgáltak és keringtek körülöttem de nekem minden összefolyt. Bob a mamlasz kísérőm nyúlt a nyakam és a lábam alá majd könnyen felkapott és kiindult velem a helységből. Éreztem, hogy beszálunk a liftbe és lemegyeünk pár emeletet. Mikor újra egy folyósón lépkedett velem lassan kinyitottam a szám.

- Tudod most elég hülyén nézhetünk ki. Mint King-Kong és a csaj... - mondtam halkan mire Bob elmosolyodott

Belépett velem a szobámba és óvatossan lerakott az ágyra. Néztem ahogyan kimegy az ajtón majd becsuktam a szemem. Emlék képek villantak be. A sötét. Dylan mosolya. A sirató fémes ölelése.

Kipattant a szemem majd lassan szédülve felültem. A fürdőszobába mentem ahol hideg zuhany alá vetettem magam. Kicsit kitisztult fejjel vettem elő a fiókból a hétköznapi fehér polót hozzá egy fehér melegítő gatyát. Megfésültem szőke hajam majd leültem a fotellbe. 11 óra 10 perc. Gondoltam egyet majd otthagytam a szobát és kicsit körülnéztem a kihalt folyósón. Sétáltam ide oda. Megtaláltam a hangulatos bárt és a játék szobát. Egy lélek sem volt sehol. A liftbe beszálva random megnyomtam egy gombot amin a 38. Emelet volt rá írva. Az üveg lift megindult majd óvatossan megállt. A 38. Emeleten csak elmaszatolt ajtók voltak. Konferencia termek. Mivel nem találtam semmi érdekeset így benyomtam az Alagsor 1et mutató számlapot. Mikor kiszáltam a liftből egy sötét, szűk, meleg, rácsos vaspadlóval elátott össze vissza futó csövekkel teli folyósón találtam magam. Jobbra egy raktár volt balra meg egy kártya leolvasós fém ajtó. Benéztem az üvegen és csak egy kék fénnyel bevilágított kanyart láttam. Éppen egy fehér maszkos férfi tartott kifelé így gyorsan a lifthez futottam és gyorsan benyomtam a körzetem számát. A lift lassan emelkedett de éppen időben tűntem el. Vissza térve a szobába már Mei is ott volt. Éppen nyomogatott valamit. Az érkezésemre felkapta a fejét és szélesen elmosolyodott.

- Hát itt vagy! A nyertesünk! - nevetett fel és megölelt

- Milyen nyertes? - kérdeztem

- Oh de buta vagyok! Nem is mondtam... Minden héten kisorsolnak egy nyertest. Aki legbátrabban és leggyorsabban teljesít a szimulációban az nyer. A hétfői rangsorban te vagy az eddigi leggyorsabb és legbátrabb!!

- Hűű - kerekedett el a szemem - Sok mindent megkell még tudnom! - nevettem

Meiel együtt mentünk enni. Fura, hogy amit a tisztáson ettem már az ízét teljesen elfelejtettem. Amit igazából nem annyira bánok mert emlékszem, hogy nem volt jó. De viszont itt nagyon élveztem az ízeket. Rízs és pörkölt. Nyamiiii. Az ebédlőbe még nem volt nagy tömeg. Mei az asztali társaságunkhoz tartott. Leraktam a talcám és helyet foglaltam Aysa mellet. A többiek amíg az eredményem vitatták én máshol jártam. Annyira éreztem Thomas közelségét, hogy felkaptam a fejem és körül néztem. Aysa mosolyogva figyelt.

- Rossz mi? - kérdezte fel vont szemöldökkel - Össze folynak a képek...

- Nem csak... Éreztem valamit... - majd halkan hozzá tettem - Valakit...

Ebéd után a csapattal felmentünk a kis bárba ahol emberek beszélgettek vagy táncoltak. De volt olyan is aki magába roskadva ült. Mei a pultnál kért két koktélt majd az asztalhoz sétált ahol ültem és lerakta elém. Aysa és Su is mellénk telepedett. A nagy beszélgetés közepette Mei hirtelen az asztalt kezdte tanulmányozni a haja mögé bújva. Érdeklődve rá néztem de Mei néma maradt. Su és Aysa össze mosolyogtak.

- Mi történt? - kérdeztem tőlük

- Hát... Mei kicsit szerelmes! - nevetett fel Aysa de Su rácsapott a válára befogva a száját

- Megőrültél?! Tudod, hogy mi jár ezért! - mondta Su és undokul rám nézett - Őt még nem ismerjük. Nem tudjuk kinek dolgozik!

- Ugyan Su! Egy embernek dolgozunk! Egy emberiségnek! - nézett fel Mei

Su arca elsötétült majd felpattant és elviharzott.

Aysa

megrázta a fejét és nagyot kortyolt az innivalójából...