Beesve

Prológus

Nem tudtam mozogni sem megszólalni. Körülöttem az emberek nyüzsögtek és beszéltek. Fogdosták a karom és a fejem. Csak feküdtem mozdulatlanul. Éreztem, hogy a fejemre helyeznek valamit. Majd a karomba beszúrnak egy tűt és a fülemre tesznek egy apró dolgot. Egy orvos mondott nekem valamit de alig értettem. 

Fogsz hallani minket. 3 napod van. Keresd a negatív erőt. Ne halj meg. Ne hagyj nyomot magad után. Csak a helyszín és az emberek lesznek ott. A történet nem egyezik. Ne változtass a dolgokon.

- Emlékezni fognak rám? - kérdeztem erőtlenül mire az orvos elmosolyodott 

Behunytam a szemem és éreztem, hogy a folyadék amit be adtak elkezdett dolgozni a testemben ami elnehezedett. Alig kaptam levegőt és alig hallottam valamit. Majd egyszerre minden megszűnt ami körülöttem volt. 

Amikor kinyitottam a szemem hirtelen a mellkasomhoz kaptam és próbáltam lélegezni. A testem nem akart engedelmeskedni így eldőltem a hideg rácson ami alattam volt. Pár másodpercig csak feküdtem. Majd kitisztult a hallásom és hallottam a hangokat. A hideg fém egymásnak ütközött és kattogott. A látásom is vissza jött és a környezetem egy felvonó volt. Mögöttem zöldségek voltak és egy tyúk. A zaj egyre hangosabb lett. Láttam fölöttem a fényt. Egyre közeledtem a külvilághoz. Majd hirtelen megállt a tetején és karokat láttam amik kinyitják a felvonó tetejét. Alig éreztem ami körülöttem történik. Valaki megfogja a karomat és kiad egy másik embernek aki lerak a földre.

Még egy lány? E hónapba már kétszer! Él ez egyáltalán? Tuti valami nincs rendbe! Hallottam a beszédet magam körül.

Majd egy hideg kéz a karomhoz nyúlt.

- Jól vagy? - kérdezte a hang mire megpróbáltam erőt venni magamon és felültem

Megdörzsöltem a szemem. Amikor körül néztem a torkomba ugrott a szívem. Az oké volt, hogy egy csomó fiú vett körül na de ami a fiúk körül volt az valami elképesztő volt. 

A hatalmas vastag kőfalak húzódtak a terület körül amin indák sokasága lógott le. A terület közepén házak, ólak és veteményes helyezkedett el. A fal mentén erdő volt. Semmi kétség. A tisztáson voltam. Az Útvesztőbe voltam. 

Az arcomon izgalom és félelem tükröződött. A fiú aki az előbb is hozzám szólt újra beszélni kezdett hozzám.

- Fura tudom és ezernyi kérdésed van de sajnos nem adhatunk válaszokat és párnap múlva a nevedre is emlékezni fogsz. - mondta mire ránéztem és elkerekedett a szemem

- Newt? - kérdeztem motyogva

Newt erre megrázta a fejét mintha rosszul hallana.

- Newt. - mondtam hangosabban mire körölöttünk a fiúk úgy elcsöndesedtek, hogy a légy zümmögését is hallottuk

- Honnan ismersz? - kérdezte döbbenten én meg felálltam és körül néztem a fiú csapaton

- Alby, Chuck, Winston, Serpenyő, Gally - soroltam kapkodva amikor kiszúrtam őket majd megakadt a szemem valakin és lélegzet vissza fojtva mondtam ki a nevét - Thomas...