A festőállvány túloldalán

1. fejezet

Madara bosszúsan huppant le az ebédlő legsarkába lévő asztalhoz. Ilyenkor még nem voltak sokan, csak azok jöttek, akik a büfébe vettek tízórait, és itt kívánták elfogyasztani. Mivel az első két órát kihagyta ez pont időben volt. Igazából a lógásról már leszokott, az első év után, mikor majdnem évet kellett ismételnie a rengeteg hiányzás miatt eldöntötte, hogy ezt nem ismétli meg. El akarja végezni a gimnáziumot, és utána egyetem. Ha csak lógni akarna, akár most is abba hagyhatná, és akkor feleslegesen járt volna eddig ide. Szóval nem, ezt az utolsó évet már kibírja. Még akkor is, ha az elmúlt hétvégéje sikeresen pályázhatna a "Legelcseszettebb két nap valaha" címért.

A dolgok rögtön elromlottak, ahogy szombat estefelé kilépett a házából, és körülbelül két utcával odébb rögtön bele botlott Senju Hashiramába, akit láthatóan nem viselt meg túlzottan a mind össze két hetes szakításuk, ugyanis a karján már azt a vörös hajú szukát vezette, akit egyébként Mitonak hívtak, és aki évek óta bele volt zúgva Hashiramába, szóval most boldog lehet. Egyszerűen nem értette, mért pont most kellett mégis összejönnie vele, mintha csak a képébe akarna röhögni, és az orra alá dörgölni, hogy ja, megpróbálták együtt, de ő valahogy akkor se buzi. A legrosszabb azonban mégiscsak az, hogy annak a naiv, és mindenkinek jót akaró Hashiramának ilyen meg se fordulna a fejébe. A lelke mélyén még azt is tudta, hogy az egész kapcsolatuk arra alapult, hogy a Senju adott neki egy esélyt. És ez borzalmasan sértette Uchiha önérzetét.

De a lényeg, hogy nem örült nekik, és olyan enyhe sorozatgyilkos hajlamokkal érkezett meg a bárba, ahova indult. Az áldozat pedig az öccse, aki a sors legszerencsétlenebb fintorának hála ugyan abban a bárban koktélozott, méghozzá Tobirama, vagyis Hashirama öccsének a társaságába, a levegő pedig kissé túl romantikus volt. Ez mondhatni betett neki. Az ő öccse ne merjen egy Senjuval kezdeni ezek után.

Így természetesen oda ment, és mint egy igazi kőbunkó nagytestvér belepofántalnkodott a társalgásukba. Aztán miután Izuna elküldte a francba, ő elment inni, ami sosem a jó döntés ilyenkor, majd visszatért, és lelkesen kezdte ecsetelni, hogy amúgy az öccse tegnap még valami szexi rajz tanárról ábrándozott neki, ezzel pedig sikeresen elérte, hogy Tobimara berágjon és lelépjen. Később kiderült ez azért érintette olyan érzékenyen, mert márt hónapok óta együtt vannak. Izuna elküldte őt a pokolba is, az ő Izunája, a kisöcsikéje, akivel egyébként imádták egymást, csak hát a bátyó néha nagy fasz tud lenni, mint például most is.

Így maradt egyedül, utáltan, még többet piált, utána jött a köd. Másnap reggel pedig ébredt, de nagyon nem otthon, egy olyan alak mellett, akiről soha többet nem akar beszélni az tuti, és tetejébe azt se tudta mit csinált vele. Nem is akarta igazából. Lelépett, mielőtt felébredt volna, de nem ment haza. Másnaposan, fájó fejjel is kimatekozta, hogy Izuna otthon lehet, és valószínűleg továbbra is utálja őt, amit sajnos eléggé meg tudott érteni, és amit nem akart megtapasztalni. Szóval körülbelül délig az utcákat járta kócosan, félholtan, és valószínűleg nem festhetett jobban egy helyes hajléktalannál. De legalább úgy még festett.

Aztán a délután további részében elvándorolt az egyetlen, Izunát leszámítva egyetlen, emberhez, aki láthatta ilyen állapotba, Kuramához. Nos, ő egy régi ismerős, jókora vörös hajkoronával, és pár száz piercinggel, de ami fontos, hogy lezuhanyozhatott nála, és megúszta ezt egy enyhe, együtt érző körbe röhögéssel. A nap hátra lévő részét is nála töltötte, főként a tv előtt duzzogva, egyedül, és hallgathatta, hogy Kurama egy emelettel feljebb élvezi az életet valakivel. Nos, végülis csak úgy betoppant a semmiből, szóval nem volt joga panaszkodni, de a kedélyén nem dobott a dolog. Végül azon a kanapén éjszakázott, és ezzel el is értünk a késése okához. Ugyanis másnap, gondosan kivárva a sulis első becsöngőt hazaállított, összeszedte, amire szüksége lesz, némi tisztálkodás, és második óra végére bent is volt, hogy bosszúsan lehuppanjon az ebédlőbe, és várja a harmadik órát.