A festőállvány túloldalán

2. fejezet

Azért a szarul induló napnak úgy tűnik idő kell, hogy vissza zökkenjen a rendes kerékvágásba, mert órán Painékenk, akik egyébként a haverjai voltak, még magyarázkodhatott egy sort. Persze ez a variáció már lehagyta az Izunás, Hashiramás részeket, szóval nagyjából annyi maradt meg, hogy a hétvége részegen, majd másnaposan telt, kicsit túlzottan is. De ez hihetően festett, és bele illett a Madaráról általánosan kialakított képbe.

Még második órán bejött az osztályfőnökük, hogy aggódva kérdezgesse ugye nem kezdi újra a lógós korszakát, mire ő következetesen azt hazudta, csak mázlista volt a busszal, azaz a jármű lerobbant, ő meg gyalogolhatott, hiszen a pótló járat órákkal később jó ha befut. Végül még az osztályfőnök kért bocsánatot a feltételezésért.

Így haladva a napja fokozatosan egyre tűrhetőbb lett, és az utolsó órától való kicsengetés után már szinte azt érezte, a világ szép, és jó hely. Akkor éppen. Még épphogy csak kifordult az ajtón, mikor valaki elkapta a karját.

- Mad, várj egy picit - intette oldalra Izuna.

- Na, mi az? - vonta fel a szemöldökét.

- Beszéltem Deidarával, és bele egyezett, hogy te legyél a modell helyettem. Megértő volt, de azért kicsit bosszús is, mert téged nem ismer, de a hírneved azt igen - itt beszúrt egy korholó pillantás, mire Madara csak ártatlanul elmosolyodott, amolyan nem én tehetek róla módon. - De a lényeg, hogy legyél normális, ne olyan, mint szoktál.

- Hé, az érzéseimbe gázolsz.

- Ne okozz gondot Deinek, oké? - folytatta figyelmen kívül hagyva a közbe szólást. - És mivel a verseny szűkös határidőn belül itt van, lebeszéltem, hogy holnap délután, amikor már nincs itt senki kezdhettek is. Menj majd a nagy rajzterembe, ott fog várni.

- És ha programom lenne? - kérdezett rá, már csak az érdeklődés miatt.

- Akkor már nincs - vágta rá Izuna.

- Okés öcsi, minden világos - kuncogott. - Esetleg valamit kéne tennem a portré álláshoz? Megborotváljam, vagy ilyesmi?

- Ne kell - fintorgott Izuna, bátya perverz mosolyát látva. Ah, talán mégse volt a legjobb ötlet a dolog. Szerette volna kellemetlen helyzetbe hozni kicsit, amellett, hogy tényleg szüksége volt erre a szívességre, de már látta, hogy ez nem ilyen egyszerű. Madara nem az a szégyenlős típus, és ha még meglátja Deit... Hát, lehet, hogy egy szörnyet teremtett, vagy minimum kellemetlen napokat szegény Deidarának. Majd utólag bocsánatot kér.

Madara egyébként meglepő módon várta másnap a délutánt. Nem tudta ki a srác, ő mégis első találkozás alkalmával le fog vetkőzni előtte. Ilyen megtiszteltetés eddig csak egyéjszakás partnerit érte. Mondjuk nem értette mért kell a pózolás, ennyi erővel akár le is fotózhatná magát, és kész. Bár lehet ha ott van élőbe, a kép érthető okokból még élethűbb lesz. Nos, végülis ez egész valószínű. Mindenesetre mikor Pain, akinek oldalán persze ott kellett csüngenie Konannak, a barátnőjének, mert hát ugye mért ne lenne mindenki valakije, rajta kívül, meghívta, menjen velük kicsit szórakozni, és ő elutasította, mondván, hogy dolga van még, elég fura pillantásokat kapott. Mert hát Uchiha Madara, és a dolga van még, ráadásul a suliban, az két nagyon különböző fogalom.

Hogy merre lehet a rajzterem, azt valahogy kiokoskodta, bár igencsak egyszerűben ment volna a dolog ha a drága Izuna elmagyarázza merre is van a hely. Nem értette, hogy hihette, hogy tudja merre van. Örült, hogy a saját termeibe eltalál, nemhogy ilyen extra helyekre. Főleg, hogy a firkálásban, amit egyesek kegyesen rajzolásnak, vagy festésnek neveznek, ő sosem volt különösebben érdekelt.