A festőállvány túloldalán

6. fejezet

Mivel Deidara rettentő hitetlenkedve meredt rá, ezért muszáj volt hozzá tenni, hogy persze csak akkor, ha nem szerelmes még mindig Mito bátyjába. Erre szőke leidiótázta, és indultak. De mikor kitette a házánál, némi habozás, és egy fintor után azt mondta, hogy holnap négyre legyen kész, a válasz egyértelmű volt, és valahogy hihetetlen jó érzéssel töltötte el. Próbálta emlékeztetni magát, hogy holnap egy olyan helyre megy, ahol ott lesz Hashirama, ráadásul a kis vörössel, de ez sem tudta kedvét szegni. Hiszen ha ezen túl lesz, randira megy Deidarával.

Másnap reggelt azzal kezdte, hogy összeszedte, miben megy. Nem variált ezen sokat, maradt a jól bevállt fekete szettnél. Ahogy az órára nézett, úgy gondolta kimondottan korán kelt, szóval kissé meglepődött, hogy mikor reggeli után járva, egy száll alvós bokszerében leérkezve a nappaliba, drága öccsét találta ott, méghozzá Tobirama társaságában. Nem mintha szégyenlős lett volna, de azért nem mutogatta ezt az isteni felsőtestet akárkinek. Azt ki kell érdemelni. Nos, lehet, hogy épp egy meztelen portré készül róla, de az más. Minden esetre nem volt feldobva.

- Madara - biccentett Tobirama, láthatóan szintén meglepődve a félmeztelen Uchiha láttán.

- Tudom, okét mondtam rátok, de nem gondoltam, hogy ez azt fogja jelenteni amikor reggel kávéért indulok beléd botlok - jegyezte meg.

- Öhm, most senki nincs otthon Tobiéknál, szóval gondoltam áthívom - mentegetőzött Izuna.

- Aha - hagyta rájuk, és örömmel tapasztalta, hogy drága szakácsnéjük, igaz nincs háznál, de mielőtt elment gondolt rá, és lefőzött némi kávét.

- És arra gondoltam, hogy esetleg itt aludhatna - merészkedett tovább Izuna. Madara kezében megállt a kanál, amivel épp kávéját kavargatta. Várakozó csend támadt, ami azért hízelgett neki, azt jelezte, hogy adnak, és egyben tartanak a véleményétől. És ez így volt helyes.

- Nem mondanám, hogy tetszik az ötlet.

- Ugyan, csak itt alszik - próbálkozott Izuna. Madara szánakozóan nézett rá.

- Minden szavatok mögött azt hallom, hogy dugni akartok - világosította fel őket. - Szóval nekem mondhatod.

- Mad - morogta öccse bosszúsan. - Itt leszel. Ugyan már!

- Nos, igazából nem leszek - közölte velük.

- Hogy-hogy? - lepődött meg Izuna.

- Valószínűleg szórakozni megy - tippelt Tobirama.

- Olyasmi - bólintott Madara, majd elmosolyodott. - De most ott leszek, ahol a te bátyád is.

- Mi? - nyögte meglepetten a fehér hajú.

- Nos, ha jól tudom ő Mitoval megy az eljegyzős partira, én meg Deidarával - mesélte.

- Deiel? - ráncolta szemöldökét Izuna. - Mad...

- Hé, ő kért meg rá - mentegetőzött, de ettől az öccse nem lett boldogabb. - Ami titeket illet, pedig legyen, felőlem itt aludtat. De ajánlom neki, hogy jó legyen az ágyba.

És úgy ezzel a mondattal hagyta ott őket. Tobiramának még valószínűleg senki nem mondott ilyet, akivel nem volt együtt, de hát hé, üdv az Uchihák fekete bárány családjában.

Madara bőven elkészült, már fél négykor a szobájában toporgott öltönyben, pedig szinte mindig késésben szokott lenni. Ideges nem volt, ő szinte sosem az, de most mintha közelített volna hozzá. Végülis csak annak a szöszinek az oldalán fog Hashirama, és a vörös szukája elé vonulni. Érdekes parti lesz.