Roxfort új élete

Bonyodalmak

Másnap reggel Hugo és Jean gyors tempóban igyekeztek félóriás barátjukhoz. Izgatottan kopogtattak az ajtón de Hagridot nem találták otthon.

-Hol lehet? -kérdezte Hugo miközben sétáltak visszafelé.

-Nem tudom. -rázta a fejét Jean.

Éppen beléptek volna az iskola ajtaján mikor egy hangos üvöltést hallottak.

-A sárkány. -suttogtak össze.

Futva indultak az Északi Torony irányába, de akadályba ütköztek.

-Ti meg hova igyekeztek?

-Monstro most nem érünk rá. -mérgelődött Hugo.

-Hugo! -rivallt rá Jean. -Nem haragudj Emily, de most sietünk. Majd később beszélünk. -rángatta el Hugot a gyönyörű lány bűvöletéből.

-Tudok a sárkányról. -szólt a két gyerek után.

-Mi? -torpant meg Jean.

-Tudok a sárkányról. -ismételte meg Emily.

-Elsőre is felfogtuk. -motyogta Hugo.

-Tudjátok...nagyon sokat olvasok és nem is olyan régen olvastam a sárkányokról és hát így nem volt nehéz rájönnöm, hogy az, ami az Északi Toronyban van az egy sárkány. Csak azt nem tudom, hogy milyen. -tanakodott Emily. -Veletek mehetek?

-Nem. -morogta Hugo.

-Persze. -nézett kitágult szemekkel a fiúra majd Emilyre.

Jean tudta jól hogy Hugo miért viselkedik ilyen furcsán a lánnyal. Túl jól ismerte már legjobb barátját ahhoz, hogy ne vegye észre a jeleket. Tetszik neki a lány. Magában eldöntötte, hogy ha végeztek, akkor kifaggatja őt.

Az Torony ajtajához érve bekopogtattak és meglepetésként érte őket hogy nyitódott az ajtó.

-Hugo! Mit kerestek ti itt? -dugta ki fejét az ajtón Charlie Weasley. -Menjetek innen. -csukta volna vissza az ajtót.

-Tudunk a sárkányról. -hadarták egyszerre.

-Na jó. Gyertek be.- sóhajtva nyitotta ki az ajtót. -Te ki vagy? -nézett Emilyre.

-Emily Monstro. És igen Gregory Monstro az apám. -forgatta meg a szemeit.

Egy apró kis szobában találták magukat, ami valami irodaszerűnek tűnt a gyerekeknek. Charlie helyet foglalt az íróasztal mögött majd hellyel kínálta a három gyereket a túloldalán. Elmagyarázta nekik, hogy nem mondhatják el senkinek sem hogy tudnak a sárkányról.

-Figyeljetek...tényleg ne mondjátok el senkinek se. Harry kinyír, ha megtudja, hogy elmondtam. Dracoról meg nem is beszélve. -nézett Jeanre.

-Nyugi Charlie bácsi nem fogják megtudni. -legyintett Hugo.

-Remélem is. Na ha ezt megbeszéltük, akkor mehettek is. -állt fel a székéből.

-De látni akarjuk a sárkányt. -mondta egyszerre a három gyerek.

-Szó se lehet róla.

-De igen, ha nem akarod, hogy elmondjuk. -csattant fel Jean.

-Ti most zsarolni próbáltok? -hüledezett Charlie.

-Igen. -szólalt meg Emily.

További fél órát veszekedtek még Charlieval hogy már pedig ők akkor is megnézik a sárkányt és nem érdekli őket, hogy nemet mondott. Nem gondolta volna, hogy három gyerek kifog rajta, de végül beadta a derekát és megengedte nekik. Figyelmeztette őket, hogy nagyon figyeljenek és el ne mozduljanak mellőle különben meghalnak. Abban reménykedett, hogy megrémülnek és inkább meggondolják magukat de meg se hallva mondatát lépkedtek az egyetlen ajtó felé ahol még nem jártak.

-Merlinre! Ez egy Magyar Mennydörgő! -döbben le Emily.

-Ez a sárkányfaj a legveszedelmesebb. -nyögte ki Hugo.

-Mi? -értetlenkedett Jean.

-Jaj Jean! Ne mond már, hogy nem tudod. -morgott rá Hugo.

-Nem rég olvastam csak a sárkányokról. -motyogja Jean.

-Harry Potter ezzel a sárkánnyal küzdött meg a Trimágus Tusán. -jelentette ki büszkén Charlie.

-Hogy mi..... -nem tudta befejezni Jean mivel a sárkány felfigyelt látogatóira és egy tűzcsóvát küldött feléjük.

-Protego. -kiáltotta hirtelen Charlie. -Kifelé! -kiáltotta.

Mind a hárman megrémültek, de rémületük ellenére is kisprinteltek vissza Charlie irodájába. -még akkor sem tudtak megszólalni mikor Charlie megjelent a helyiségben. Nem tudta, hogy értették-e a gyerekek, amit mondott nekik, hogy egy szót se senkinek, de kitessékelte őket a Toronyból. Utukat a Nagy Terem felé vették mivel már ebédidő volt.

-Láttátok azt a valamit, ami a terem közepén volt? -kérdezte Jean.

-Mit? -értetlenkedett egyszerre Emily és Hugo.

-Ne utánozz. -morgott a lányra Hugo.

-Hugo Weasley! -csapta vállba Jean mivel Emily sírva futott el. -Miért viselkedsz így vele? Ha nem ismernélek, azt mondanám tetszik neked. -nevet fel Jean, de ahogy meglátja barátja elpirult arcát megkomolyodik. -Várj...neked tényleg tetszik? Hugo? Merlinre! Csak 11 éves vagy?

-És akkor mi van? -csattant fel Hugo.

-Semmi....csak mondtam. De azt hiszem, bocsánatot kellene kérned Emilytől.

-Jó. Rendben. De mit láttál a Toronyba?

-Te nem láttad? Valami fekete kő lehetett vagy nem tudom.

-Én nem láttam semmit azon a hatalmas sárkányon kívül.

-Oké. Akkor én a könyvtárba megyek te pedig Emilyhez. -mondta Jean.

-Jó. -sóhajtott Hugo. -Vacsora után a szokásos helyünkön?

-Oké. Úgy is beszélni akarok Myrtle-vel. Ne feledd Hugo. Bocsánatkérés. -emelte fel mutató ujját Jean.

-Jó, jó..... -morgott Hugo, ahogy indult a klubhelyiség felé.

Jean a könyvtárban kutakodott, de mivel nem volt semmi ötlete hogy mi is lehetett az a kőszerű valami így két óra kutatás után feladta és a Mardekár klubhelyiségébe igyekezett.

Sziasztok Babáim!💜

Ez volt a kövi rész. Igen tudom....rövid lett de nem vagyok valami jól és csak ennyit tudtam össze hozni. Szerintetek mi az amit Jean látott? 😉

Pussz. Edi💜