Roxfort új élete

Az első nagy kaland kezdete

Sziasztok Babák!

Nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várni a következő részre, de azt hiszem, sőt tudom kicsit túlvállaltam magam a 4 könyvvel. Ha csak ezek lennének, semmi gond nem lenne, de sajnos itt vannak mellettük a háztartás, a munka, a család és még sorolhatnám. Nem panaszkodni akartam csak magyarázatot szerettem volna adni, hogy miért nem hozom sűrűbben a részeket. Eldöntöttem, hogy megpróbálok hetente egy részt összehozni mindegyik könyvemhez, de ha nem sikerül kérlek, titeket ne utáljatok meg.

És akkor jöjjön a rész! 😘

Már három hónapja koptatja Jean és Hugo a Roxfort padjait és ez idő alatt sok barátra tettek szert és talán még szorosabb lett kettejük között a barátság. Bár nem egy házba osztotta őket a Süveg, de a nap nagy részét együtt töltötték.

Ezalatt a három hónap alatt próbálták Dracotól vagy Nevilletől megtudni, hogy mit is rejt az Északi Torony hogy tiltott terület lett. Feltűnt nekik hogy Harry meglehetőse sűrűn fordul meg a Roxfort falai között és mindig a tiltott területen munkálkodik valamit Dracoval együtt.

-Harry bácsi várj! -szaladt utána a két kíváncsi gyerek.

-Sziasztok! Hogy vagytok? -mosolygott rájuk Harry.

-Köszi jól. De miért jössz ilyen sokszor a Roxfortba? -tért a lényegre Hugo.

-Figyeljetek tudom jól hogy mire célozgattok de nem mondhatok semmit. Kérlek, titeket felejtsétek el az Északi Tornyot. Nem véletlenül nem tudja senki sem hogy mit rejt. Bár tudom, hogy nagy a kísértés, de ne akarjatok bajba kerülni. Ne kövessétek a mi példánkat. -mosolyogta meg utolsó mondatát, hiszen eszébe jutott a 7 év alatt összegyüjtött rengeteg emléke.

-De....

-Semmi de. -vágott Jean szavába Harry. -Felejtsétek el. Téma lezárva. Mennem kell. Jók legyetek. Sziasztok!

-Szia! -mondta egyszerre a két csalódott gyerek.

-Most már csak Hagrid maradt. -sóhajtott Jean.

-Akkor irány Hagrid. -indult meg Hugo a félóriás kunyhója felé.

Viszont hiába kopogtattak ajtót senki nem volt hajlandó nyitni számukra. De nem adták fel ilyen könnyen, hiszen látták odabent a lámpa fényét.

-Hogy lehet, hogy Hagrid nem nyit ajtót. Itt valami nem stimmel. -kezdett gondolkodni Jean.

-Most tiszta keresztanyám voltál. -kuncogott Hugo.

-Ez nem vicces. -csapta vállba Jean. -Nem is igaz. Én apára hasonlítok. -húzta ki magát.

-Jó, jó igen rá hasonlítasz, de most inkább a zárt ajtóval kellene foglalkoznunk. Alohomora. -irányította a pálcáját a zárra, de nem történt semmi.

-Tiszta apja. -kuncogott Jean. -Anya mesélte, hogy a keresztapám eleinte bénácska volt. Nagyon úgy tűnik, hogy nem csak a vörös hajszínt örökölted.

-Ha, ha, ha....Akkor csináld te. -mérgelődött Hugo.

-Alohomora. -hajtotta végre a varázslatot Jean minek hatására kattant a zár. -Talán tényleg hasonlítok anyára is. -lepődött meg sikerén.

-Ki van ott? -jött az ijesztő dörmögő hang.

-Jean és Hugo. -hátráltak meg kicsit az ajtótól.

-Gyerekek mit kerestek ti itt? -lágyult el Hagrid hangja amint meglátta a két gyereket.

-Jesszus. -ugrottak meg mikor a hang a hátuk mögül jött.