- Elizabeth Annie Weasley és Christopher Waylon Weasley!
- Az új Weasley ikrek, ráadásul Voldemort lányától!
Mikor Kit-el kicsik voltunk sosem értettük, hogy az emberek körülöttünk miért hívnak így minket, azt pedig pláne nem, hogy anyukánk miért üvölti ki őket a saját kis világukból, amint elhagyja ez a megjegyzés a szájukat. Talán hat évesek lehettünk, mikor megértettük, hogy mit is jelent ez az egész hajcihő valójában, de különösképpen sosem foglakoztunk vele. A családban soha senki se titkolt előlünk semmit a születésünk előtti időkről, és amikor kérdeztünk választ is adtak minden kifogás nélkül. Egy idő után viszont abbahagytuk a kérdezősködést.
- Anyu megint eltűnt Lizzy. – cibálta meg Kit a Molly nagyi által kötött pulóverem úját, miközben George bácsi történeteit hallgatva melegedtem a kandalló előtt. Kíváncsian körbe néztem anya után kutatva, de csak a hűlt helyét láttam. – Megkeressük?
- Igen. – tornáztam fel magam, majd Kit keze után nyúlva a karosszékben ülő bácsikánkhoz fordultam, akinek az ölében Roxanne csücsült.– Mindjárt jövünk George bácsi, megvártok minket?
- Persze Annie, menjetek csak.
- Nem tudom, hogy mit mondhatnék nekik Molly. – hangzott fel anyu hangja a konyha felől. Waylon megrángatta a karomat, hogy figyeljek rá, majd megtörölte a szemét, mintha sírna. Bólintottam. Csöndesen a falhoz lapultunk, nehogy észre vegyenek. – Szeretnék nekik mesélni Fredről, olyan történeteket, amiket csak én éltem meg az apjukkal, de képtelen vagyok sírás nélkül végigmondani egy mondatot. Annyira borzalmas anya vagyok.
- Eleonora kincsem – szólalt meg Molly nagyi. – a világ egyik legjobb anyukája vagy és biztos vagyok benne, hogy ezt az ikrek és mindenki más is így gondolja, de össze kell szedned magad. Meséld el nekik a történetedet. Mesélj el mindent és meg fogják érteni, ebben biztos vagyok.
Nem kérdeztünk többé, de minden választ megkaptunk egy történetből a Mardekár hercegnőjéről. Anyu mindent elmesélt az első emlékeitől kezdve a mi születésünkig és bár végigzokogta az első három alkalmat, ez lett a kedvenc esti mesénk. Nem számított, hogy hányszor rágtuk át a történetet, mindig csodálattal hallgattuk anya minden egyes szavát, ahogyan a többi rokonunkét is. Viszont eljött az a nap, mikor fordult a kocka és mi kezdtünk mesélni. Az új generáció.
„Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Igazgató: Minerva McGalagony
Tisztelt Weasley Kisasszony/ Weasley úrfi!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1-jén kezdődik. Legkésőbb július 31-éig küldjön baglyot nekünk.
Tisztelettel: Patricia Smith, igazgatóhelyettes"
Az öcsémmel rászolgáltunk a rosszcsont Weasley ikrek jelzőre, amit Geroge bácsitól és apától örököltünk meg, így újdonságként szolgált számunkra, mikor anyától bosszús megjegyzések helyett egy hatalmas sikolyt kaptunk. Sosem láttam még annyira büszkének, mint a Roxfortos leveleinket látva, ráadásul teljesen megvadulva rángatott minket jobbra-balra az Abszol úton, hogy minden tanszert, talárt, pálcát és egyéb dolgokat beszerezzünk. Persze Kit-el semmiképpen sem hagyhattuk ki, hogy ne menjünk be Geroge és Ron bácsihoz egy kis galibát okozni a Weasley Varázsvicc Vállalat boltjába. Maradjunk annyiban, hogy így utólag visszagondolva tényleg nem volt jó ötlet összekeverni a rókázó rágcsát pár szerelmi bájitalos löttyel...
- Írjatok, amint beosztottak jó?
- Rendben anyu.
- Vigyázzatok egymásra.
- Rendben anyu.
- Nem akarok semmilyen csínyről hallani! Komolyan mondom. Hagy ne kelljen minden második nap rivallót küldenem.
- Rendben anyu. – válaszoltuk egyszerre Kit-el, mire anya csak a szemét forgatva lehajolt és mindkettőnket egyszerre magához ölelt.
- Na, lassan indult a vonat, ideje mennetek. – engedett el minket. – Gyorsan keressetek egy kabint magatoknak, és ha bármi baj van, szóljatok Teddy-nek!
- Nyugi, Weasley-k vagyunk.
- Én is pont ettől félek Christopher. – rázta meg anya rosszallóan a fejét az öcsém kijelentésére, majd előrébb terelve minket még egy utolsót intett felénk a vonat feljáróján. – Legyetek jók!
A vonat indulását jelző sípszó felsivított, a vonat pedig előre döccenve megindult. Még egy utolsót intettünk anyu egyre távolodó alakja felé, majd a csomagjainkat magunk mögött húzva megindultunk a kabinok irányába.
YOU ARE READING
Weasley Twins ( Harry Potter fanfic )
Fanfiction!!Slytherin Princess folytatása!! George és Fred Weasley? Nem. Sokkal inkább Elizabeth és Waylon Weasley, az új Weasley ikrek, akik ugyan olyan kisördögökké készülnek válni, mint amilyen az apjuk és a bácsikájuk volt a régi szép időkben, de a so...
