Weasley Twins ( Harry Potter fanfic )

6. fejezet (Waylon)

- Valami nem tetszik vele kapcsolatban. – mordultam fel, miután egy távolabb eső folyosóra rántottam Lizzy-t. – Ahogy ránk néz, a mosolya, a gesztusai.

- Nekem ne mond. – simította végig libabőrös karját. – Valami annyira furcsa vele kapcsolatban. Lehet mégsem lett volna annyira rossz ötlet szólni anyának.

A tegnap esti baráti tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy túlzottan túltárgyaltuk a dolgot, pedig már az elején egyértelmű volt, hogy igent fogunk mondani a kis csirkefogó Albusnak. Viszont a terv korántsem úgy ment végbe, mint ahogyan mi számítottunk volna rá, ráadásul az ötletgazda sem bizonyult túl szimpatikusnak.

- Waylon, Annie jöttök? – csendült fel Albus hangja a ház pincéje felől.

- Egyre bizonytalanabb vagyok Kit.

- Én is Lizzy, de már nem tehetünk mást, belementünk. – sóhajtottam. – Figyelj, csak annyi a dolgunk, hogy átsegítsük őket a Cedric fiú megmentésén, aztán miénk az időnyerő és visszahozhatjuk apát. Hidd el, se perc alatt meglesz.

- Tudom, de mégis – rázta meg ingerülten a fejét Lizzy, majd felnyögve a mellkasomnak dőlt. – Kit nagyon rossz érzésem van, mióta ez a lány bejött a képbe.

- Ezért egy percig se tévesszük szem elől a másikat. – simítottam meg ikernővérem hosszú, néhol ezüstösen csillogó vörös haját. – Minden rendben lesz, megígérem.

***

Egyetlen szabály van az iskolában, amit még mi, a csínytevő ikrek is halál komolyan veszünk. Sose. Lépj. Be. A. Tiltott. Rengetegbe. És mindehhez képest most mit csinálunk? Hallgatjuk az erdő kellős közepén, ahogyan Harry bácsi félresikeredett gyereke hatszázadjára is elismételi a tervét.

- Szóval, hogyan terelte el Cedric a sárkány figyelmét? – kérdezett rá Albus, mire Delphi keze egyből a magasba lendült.

- Átváltoztatott egy követ kutyává.

- De ha kap egy kis Capitulatust, nem lesz itt transzformálás.

- Oké, két kérdés. – köszörülte meg a torkát Scorpius. Egyértelműen lelte az arcáról, hogy nem tetszett neki a dinamika a két másik varázsló között, ahogyan nekem és Lizzy-nek sem. – Egy: biztos, hogy nem fogja akkor megölni őt a sárkány?

- Érdekes, hogy mindig két kérdése van. – jegyezte meg kelletlenül Delphi, mire Annie mellettem csak a szemét forgatta. Nem kell hozzá ikre telepátia, hogy tudjam, szíve szerint ő is lepofozta volna a lányt. – Persze, hogy nem fogja. A Roxfortban vagyunk. Nem engedik, hogy egy versenyzőnek baja essen.

- Bííííííp, téves. – jelentettem ki, miközben úgy tettem, mintha megnyomtam volna a „jó nagy barom vagy" feliratú gombot. – A mi édesanyánk a második körben majdnem elvérzett a sellők miatt, akik szánt szándékkal tettek benne kárt. Ha ténylegesen 100%-os lett volna az óvintézkedés, akkor ez sem történhetett volna meg. Mint ahogyan Cedric megölése sem.

- Látom szeretsz okoskodni Weasley.

- Élünk halunk érte. – szűrte a fogai között Lizzy. Mielőtt egy nagyobb vita alakulhatott volna ki Scorpius közbe vágott a második kérdésével, amivel igazából csak nagyobb hisztéria vette kezdetét. Az egész végére oda lyukadtunk ki, hogy a fiúkkal kaptunk három durmstrang-os talárt, Lizzy pedig egy Beauxbatons-os kék ruhát, ami egy cseppet sem nyerte el a tetszését. Mindezek után pedig robbant a hiszti, miszerint a fiúk kijelentették, hogy Delphinek nem kell velünk jönnie.

- Nem, nem engedhetem, hogy egyedül...

- Nincsenek egyedül, mi itt vagyunk. – jelentette ki Lizzy, mire Albus egyetértően bólintott. Delphi pár másodperc elteltével egy mélyet sóhajtva, mosollyal az arcán arrébb állt.

- Jól van, menjetek. De véssétek az eszetekbe... Ilyen lehetőség keveseknek adatik meg. Ti ma megváltoztathatjátok a történelmet...

Mégha csak a történelmet változtattuk volna meg...