Weasley Twins ( Harry Potter fanfic )

13. fejezet (Waylon)

- Nem tanítottak meg titeket kopogni?

Ha egyszer valaki azt mondja nekem, hogy egy csípős megjegyzéstől egy hatalmas, önfeledett vigyor fog elterülni az arcomon, ahelyett, hogy bemosnék egyet a megjegyzőjének, valószínűleg kinevettem volna. Miután Craig biztosított afelől, hogy nem vagyok süket és jól hallottam Piton nevét, a kis mardekárossal összecsaptuk az asztalra nyitott könyveket és amilyen gyorsan csak tudtunk elszáguldottunk a bájitaltanteremig, menet közben fellökve ezzel pár diákot.

- Perselus Piton. Micsoda megtiszteltetés. - Scorpius mellettem ugyan azzal az izgatottsággal nézett le az előttünk ülő idős férfira, mint amilyet magamban is éreztem, de a professzor nézéséből szinte egyből tisztává vált, hogy ő fele annyira se örült nekünk, mint mi őneki. Székét felénk fordítva felmagasodott és közelebb lépett hozzánk.

- Maradjunk a Piton Professzornál. Eljátszhatod, Malfoy, hogy te vagy a király ebben az iskolában, de attól még nem leszünk mind az alattvalóid.

- Segítségért jöttünk. – léptem előre Scorpius meglepettségét látva. Piton ugyan azzal a mogorva arckifejezéssel fordult felém, mint amiről már olyan sokszor hallottam anyától.

- No lám, ahol az egyik, ott a másik pöffeszkedő kis királyfi is megjelenik. Neked mitől vehetem el a kedved Denem?

- Nem, a professzor úr félreértett minket. – lépett közénk Scorpius, mielőtt szólásra nyithattam volna a számat. – Mi nem ők vagyunk, mármint ők, de nem innen... vagyis... érti?

- Annyit értek, hogy ez egy Malfoy-féle játék. – mordult ránk. – Takarodjatok innen, mielőtt értesítem a szüleidet Malfoy és a te nagyapádat Denem!

- Az istenit nem vagyok Denem! – förmedtem rá az előttünk álló bájitaltan tanárra, miközben Scorpiust a vállánál fogva félre toltam. Túl soknak éreztem már a hetek óta rajtam nyugvó terheket. Elég volt a finomkodásból, a várakozásból és a beletörődésből! Végleg felment a pumpa! – A nevem Christopher Waylon Weasley! Én és Scorpius egy másik világból jöttünk egy időnyerő segítségével, ahol Ön Dumbledore parancsait követve dolgozott a háttérben. Ahol Harry Potter nem halt meg és legyőzte Voldemort-ot a Roxfortos diákok, tanárok és a Főnix rendbéli tagok segítségével! Ha nem hisz nekünk már az sem érdekel többé, csak kérem Dumbledore szerelmére adjon nekünk egy időnyerőt, hogy visszacsinálhassunk mindent és végre visszakaphassam az ikernővéremet!

- Te tudsz Elizabeth-ről?

Amint a tudatomban tomboló düh csillapodni kezdett, realizálódott bennem, hogy Piton arckifejezése teljesen megváltozott. Az értetlenség és a döbbenet keveredett a tekintetében, szinte sajnálkozva nézett rám. Lizzy említésével valami lényegesre tapinthattam rá, ami arra késztethette, hogy meginogjon a biztos fogalma az őt körülölelő világról.

- Rengetek olyan dolgot tudunk, amit más nem. – szólalt fel újra Scorpius. – Tudjuk, hogy szerette Harry édesanyját Lily-t, ezért védte meg őt annyiszor fiatal korában, még ha akkor nem is tudott róla. Úgyhogy kérem, Lily kedvéért, a világ érdekében, segítsen nekünk.

- Kérjük Professzor...– tekintete újra felém villant. – Kérem...